7.nap
Mark láttán kicsit lefagytam, hogy őszinte legyek. Nem tudtam, hogy ide jár...... Mikor a tanár mondta, hogy üljek le, persze, hogy csak mellette volt egyedül szabad hely. Mert miért is ne.
Mivel ma első nap volt így ki kellett öltözni. Nem egyenruhára gondolok, hanem ünneplőre. Rajtam egy fehér blúz volt és egy feketa szoknya ami nem testhez simuló volt. És hát hadd ne ragozzam...fújt a szél. De nem kicsit...azt hittem elrepülök. Egyszer csak annyit vettem észre, hogy a fenekemnél huzat van. Hogy a rohadt életbe....felfújta a szoknyámat a szél és Mark persze, hogy mellettem állt és mindent látott....inkább repültem volna el a széllel.
Szerencsére náluk az első nap olyan, hogy van egy óra megtartva, utána ünnepség és go home. Alig vártam, hogy mehessek haza. Megse vártam Markot, fogtam egy taxit mert ezek után én biztos, hogy nem fogok sétálni....mondjuk...mikor jöttem a suliba akkor ennyire nem fújt a szél...csak kicsit vitte fel a szoknyámat de akkor is. Ez elég kínos volt a számomra.
Mikor megérkeztem a céghez futottam a lifthez, mert még csak véletlenül sem fogok lépcsőzni. Áá..nem bizám. De jobb nem is lehetett volna ez a nap...hát csak nem bent ragadtam a liftben mert megállt??! És persze rögtön telefonálni akartam, aha, csak nem volt térerőm. Ordítottam, dübörögtem, még 1 óra múlva arra lettem figyelmes, hogy elindult lefelé. Örültem neki, hogy végre nem vagyok beszorulva, de attól függetlenül nem fogok lépcsőzni.
Mikor kiszálltam a gondnokok álltak ott.
-Jól vagy? Nem esett bajod?-kérdezte az egyik.
-Igen de....ha nem bánják mennék vissza fel.
-Mármint lifttel?
-Aha.
-Sajnálom de...át kell vizsgálnunk szóval....menjél lépcsőn.
-Már elnézést....ahogy látja szoknyában vagyok, az ünnepségen felfújta a szél és minden kilátszott, a liftben ragadtam...és még lépcsőzzek is???!-igen...kicsit kiakadtam. Erre a gondnokok egymásra néztek, megfogták a kezem és elvittek a műhelybe. Hát csak nem azt a mocskos nadrágot kellett viselnem??
De nem baj. Így legalább tudok lépcsőzni.
Mikor felértem láttam, hogy senki sincs itthon. Végig néztem minden szobát, a teraszra is kimentem de sehol senki nem volt. Végül az üveg asztalon találtam egy cetlit.
"Lee Bo Na. Menj be a szobádba. Mondom menj be a szobádba! Ahogy olvasod ezt, úgy csináld is közben. Na szuper bent vagy. Az ágyad alatt van egy doboz. Vedd ki. Amit látsz benne dolgokat vedd fel és fél 7kor gyere a csarnok részhez, Yuta, Yuta szobájában van. Hű de fura így leírni. Fél 7kor Lee Bo Na! By NCT!"
Lee Bo Na végig csinálta a feladatokat de nem tudta mire készülnek a srácok. Mindenesetre elment fürdeni aztán felöltözött. De nem volt egyszerű. Ugyanis Yuta beleugrott a vízbe és Bo Na hiába tette ki nem akart kint lenni ezért vissza ment. Nagyon ugrálós és vidám volt.
Végül sikerült elkészülnie.
Pontban fél 7kor ott állt az ajtó előtt, mellette kinyílt egy ajtó ahol Taeyong jött ki elegáns ruhába.
-Mehetünk?-kérdezte miközben nyújtotta kezét.
Elindultak, mikor beértek Bo Na ledöbbent.
-Úristen...én el is felejtettem a születésnapomat.
-De mi nem.-ment oda Chenle vigyorogva.
-Köszönöm srácok.
-Ne nekünk köszönd.
-Akkor kinek?!
-Jaeminnek, Lucasnak és Marknak.-remek...pont a legjobb hármas.
-Köszönöm fiúk.
Lee Bo Na és a srácok nagyon boldogok voltak.
Táncoltok, ittak, ettek jót mulattak. Mindenki nagyon élvezte, még a kis Yuta is akivel alig lehetett bírni.
Vendégségnek megérkeztek a Red Velvet, Suju, illetve SNSD tagok is.
Minél többen annál jobb.
Mikor már hajnal 1 körül volt kezdtek elfáradni. Néhányan már el is mentek.
Egy lassú szám ment, Lee Bo Na és Lucas táncoltak ekkor. Egymás szemébe néztek közben persze. Aztán egyszer csak mindenki egy dologra lett figyelmes..., hogy elcsattant egy csók Lee Bo Na és Lucas között, amit Lucas kezdeményezett.
Mikor ezt meglátták Jaemin, Mark és Taeyong felpattantak és a 4 méteres távból Lucas szemébe néztek.....de nem kedvesen...
