5. Nap
Ma a parkba megyünk. Mondjuk nem tudom ők mit csinálnak egy parkban mert általában ott nincs sok érdekes dolog, de jó. Rájuk bízom magam.
Furcsa volt a reggel mert ma kivételesen nem kellett sietni.
Az idő is nagyon jó volt, 23° és boldogan keltem fel. Ami egy ritka dolog.
A mai napon Lucas, Jaemin és Mark jön velem. Jó kis társaság. De ez így jó.
Nem sokkal 11 után elindultunk. A liftben össze találkoztunk Irene és Wendy unnieval.
-Hova mentek srácok?-kérdezte Irene.
-Le a parkba. Szép időnk van hozzá.-válaszolta vissza Mark.
-Ah igen. Mi onnan jövünk vagyis csak keresztül mentünk.
-Az jó.-majd megállt a lift és kiszálltunk.
Elindultunk a park felé. Sok ember volt a környéken. Pedig általában ilyenkor nincsenek ennyien. Mikor a parkhoz értünk láttam, hogy sok ember játszik a kutyájával. Azt kívántam bárcsak én is tudnék.
-Oh Lee Bo Na. Várj meg minkett itt.-hirtelen gyorsaságba darálta le Lucas. De egy betűt nem tudtam kinyögni mert akkorra már elmentek.
-Jó. Várok. Igaz nem hallod de jó.
10 perc eltelt. Ültem a padon, lóbáltam a lábaim és egyszercsak egy husky kutya jelent meg a lábaimnál.
-De édes vagy!!-bújt hozzám, ölembe jött, nyalogatott. Nagyon édes volt. Aztán felnéztem és ott voltak a fiúk és mindenkinél egy kutya.
-Ez most mi?-mosolyogtam fel rájuk miközben simogattam a kutyát.
-Ez mára a terv. Itt van közel egy menhely és a legtöbb ember kihozza őket játszani egy kicsit. Gondoltuk mi is játszhatnánk.-Jaemin felelt vissza nekem kezébe a póráz végével.
-Szuper. Akkor go.
Elmentünk a kutyákkal játszani. Mindenki más fele. Annyira szép volt ez a kutya, hogy meg akartam venni. Később Jaemin közelebb jött hozzánk mert arra játszott a kutyájával. Neki egy németjuhász kutyája volt.
Miközben játszottunk csak annyit hallottam, hogy valaki ordítja, hogy "Vigyázz!" Mire megfordultam volna a kutya át ment alattam és elestem. De nem a földre. Jaemin reflexből odajött és elkapott. De az elkapásból az lett, hogy rá estem. Mikor óvatosan próbáltam felkelni róla, belenéztem a szemébe. Lefagytam. Legalább egy percig úgy voltunk. Mindketten néztünk a másik szemébe. Aztán megjelent Mark és Lucas mert látták mi történt.
-Jól vagytok?-Lucas hangja nagyon gyengéd és aggódó volt.-Várj segítek.
Segített felkelni Jaeminről.
-Te megsérültél.-vette észre Mark a sebet a karomon.
-Áh. Ez semmiség. Jól vagyok.
-Biztos?!-aggódni kezdett Lucas.
-Igen. Na de játszunk még.-gyorsan elmentem a kutyával mert kényelmetlenül éreztem magam az eset után. De láttam Jaemin-en, hogy nincs jól. Le ült egy padra és ott simogatta a kutyát. Gondoltam oda megyek.
-Hé. Nem miattad volt.
-Akkor mégis miért érzem magam hibásnak? Miattam sérültél meg is.-lombozódott le Jaemin.
-Ah..-leültem mellé.-Nem az első eset volt. Inkább én sajnálom, hogy rád estem. Az szerintem jobban fájt.
-Nem. Örülök neki.
-Mért is?
-Legalább nem estél nagyot.-mosolygott fel rám.
-Aigoo.-kicsit a fejére csaptam.-Inkább gyere velem játszani. Nem szeretem ha szomorú valaki.
-Jó.
Megfogtam a kezét és egészen a kutyákig így mentünk. Majd ismét játszottunk.
-Nézd csak. Úgy látom meg is beszélték a dolgokat.-mondta Mark Lucasnak mert ők is látták, hogy Jaemin szomorú és tudták ők is, hogy miért.
-Ah. Látom.-Lucas tekintete igen csak furcsa volt. Mintha nem örült volna neki.
Nem sokkal később délután 4 óra lett. Nagyon gyorsan elment az idő. Vissza kellett lassan indulnunk mert próbájuk volt a srácoknak. Igazából élveztem ezt a napot. Mondjuk a huskytól nagyon nehezen váltam meg. Konkrétán sírtam mikor ott kellett hagynom. De csak annyit mondtam neki, "Ne aggódj. Még vissza jövök." Így búcsúztam el tőle.
Vissza értünk a céghez. De a dorm részhez már egyedül mentem. Furcsa volt egyedül lenni. Megszoktam, hogy itt vannak.
De egyszercsak megszólalt a telefonom.
-Haló?
-Szeretnéd azt a kutyát, igaz?-egy fickó beszélt de a száma ismeretlen volt.
-Mi..micsoda? Ki maga?
-Szeretnéd a huskyt vagy sem? Amúgy egy srác....aki...kedvel.-na itt sokkoltam le.
-Igen. Szeretném. De ki vagy..-erre letette a telefont. Nem tudtam ki lehetett az.
*Eközben a próbateremben*
-Hey Lucas. Kivel telefonáltál?-kérdezte Jaehyun Lucastól.
-Ah senkivel.-majd mosolygott vissza.
