2.nap
Másnap reggel lett. Az első éjszakám....., hogy mondjam szép szavakkal...borzadály volt. A melletten lévő szobábán Chenle, Jisung és Jeno volt. Chenle pont a falnál volt, ahol az ágyam is. Vagyis a fejrésze. Hogy az mennyit rúgta a falat és mennyiszer rámhozta a frászt...beszarás. Az ágyamról ne is beszéljünk. Jó, ok, kicsi volt. De, hogy még nyekereg is mint a kurva élet. Esküszöm köhögtem egyet, ráadásul kicsit és még attól is úgy nyikorgott mintha teljes erőből rá ugrottam volna. Hát mondom ok.
Az ébresztés náluk érdekes volt. Mondjuk én már 6-tól fent voltam ők meg csak 8 után keltek. Az ébresztő Chenle volt......olyan szinten tud kiabálni, hogy hihetetlen. Rendesen felsikítottam. Kb 10 perc múlva kimentünk reggelizni. De láttam, hogy Jaemin sehol. Aztán hirtelen megjelent.
-Bocsi srácok. De olyan kényelmes volt az ágyam.-mondta Jaemin.
-Esküszöm kifogom cserélni ha egyedül leszek itthon.-gondoltam magamban.
-Amúgy, hogy aludtál Bo Na?-Renjun hangja más volt mint máskor. Biztos még álmos volt.
-Hát.....mondhatni jól. Csak....az első éjszaka sose tudok jól aludni jó helyen.-no meg persze ilyen ágyban nehéz is lett volna.
-Ha meg reggeliztetek, öltözzetek és induljunk. Ja és Bo Na. A fiúkkal beszéltünk. És...minden napra mások fognak veled lenni vagy menni helyekre. Ma Lucas, Yuta, Jeno, Jaemin, Jisung és én fogunk menni veled.-mondta Mark mint valami út vonal vezető.
-Rendben.-válszoltam.
Elmentünk készülődni. Reménykedtem benne, hogy egy helyre nem fognak vinni engem.
9 körül gyalog elindultunk. Mutattak pár boltot, vagyis a kedvenceik egyikét. A legtöbbe be is mentünk és nézelődtünk. A plázába is beléptünk. Volt ott egy bolt amiről még sose hallottam. Nem bírtam ott hagyni. A neve "Sea" volt, vagyis tenger. Ki érti miért. A falak olyanok voltak mintha a víz tükröződne vissza rajta. Nagy akváriumok, pálma fák, tengeri állatok, ételek. Minden amit csak el lehet képzelni. Gyönyörű volt.
Megbeszéltünk, hogy a földszinten találkozunk majd 10:15-kor. Lementem. De nem találtam őket. Kicsit....pánikba estem. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam.
-Kövess. A többiek a túl oldalt vannak.-Lucas volt az. Egészen a fiúkig a nyuklómat fogta és úgy mentünk vissza.
-Tetszett a pláza?-udvarias mosollyal kérdezte Yuta. Én csak mosolyogva bólintottam. Majd vissza néztem remélve, hogy majd ismét látom azt a boltot.
A következő állomás egy piac rész volt. Ugyanis Yuta imád itt vásárolni. Még indiai részleg is volt. Vettem egy szalagot is. Amit felkötsz egy bizonyos fára, kívánsz, és ha teljesül akkor vissza mész és leszeded. Én pont ezt tettem. Volt ott a stand mellett egy kis fa ami tele volt ilyen szalagokkal. Yuta mosolygott.
-Min mosolyogsz?-kérdeztem tőle.
-Ez aranyos tőled. Sokan nem hisznek az ilyenbe. De örülök, hogy te igen.
Utána én is mosolyogtam.
12:13 volt. Jeno megszólal.
-Nem akarok ünneprontó lenni de a hasam majd kilyukad az éhségtől. Nem megyünk enni?
Elmentünk egy kis boltba ahol mind ráment ettünk. Kicsit csipősebb volt mint amit szoktunk enni de nem volt rossz.
Kaja, vagyis ebéd után tovább mentünk. A fiúk csak annyit mondtak, hogy egy jó helyre megyünk amit biztos élvezni fogok. Kicsit féltem. Mivel kezdtem már látni a Lotte World tornyát. Rákérdeztem.
-Kérlek... mondjátok el hová megyünk.-teljesen más lett az arcom.
-Baj van?-kérdezte Jisung.
-Kérlek...mondjátok el hová megyünk. Muszáj tudnom!
-Lotte Worldbe.-mondta Chenle.
Én térdre estem. Ők meg csak gyorsan felordították a nevem. Szerencsére volt ott néhány pad ahova le tudtunk ülni.
-Kérlek titeket....bárhova mehetünk...csak oda nem.-szorítottam a szoknyámat.
-Miért?-kérdezték.
-Nem akartam elmondani nektek de....most elmondom... Nem voltam mindig egyke gyerek. Volt egy öcsém. Lee Bo Joe. 3 évvel volt fiatalabb tőlem. 4 évvel ezelőtt a családdal együtt elmentünk Lotte Worldbe. Én még csak 14 voltam ő meg éppen, hogy csak 11. Felültünk egy pörgő játékra. Nem tudom mi volt a neve de jó volt minden aztán egyszer csak egy libegős forgós játék leszakadt. Én elmentem venni egy fagyit és mikor megfordultam láttam, hogy az a játék Bo Joe-ra esett. Hatalmasat ordítottam és sírva rohantam oda. A szüleim is látták és rögtön oda rohantak. A mentőket azonnal hívták. Csak a lábát és kezeit láttam, de láttam, hogy folyik a vér. Mikor kiértek a mentők próbálták újra éleszteni. De nem sikerült. Szörnyet halt akkor az öcsém. Azóta nem merek oda menni.-sírtam végig ahogyan ezt elmeséltem.
-Ne haragudj Bo Na. Nem akartuk.
-Semmi baj.-töröltem a könnyeim.-Nem tudtatok róla.
-Szeretnéd ha vissza mennénk a céghez?
-Előtte....nem mehetnénk el megint a plázába??
-De, persze.-mosolyogtak a srácok.
Vissza mentünk a plázába és én persze a Sea boltba mentem be. Megnyugodtam ott. Lucas is velem jött.
-Gyere ide.-mondta és magához húzott, hogy megöleljen.-Minden rendben. Mi itt vagyunk.
-Köszönöm.-majd vissza öleltem.
Legalább másfél órát ott töltöttünk majd később haza mentünk.
Mikor beértünk a szobába isteni illat csapott meg. A fiúk főztek valami istenit. Vagyis csak azt hittük. Az illata jó volt. De az íze egyáltalán nem.
-Nem azért, hogy kötekedjek vagy hasonló de....ez valami rettenetes.
-Támogatom.-felelték a fiúk. Majd mind nevettünk.
Végül is jól végződött ez a nap.
Holnap meg táncolni megyünk. Már alig várom.
