25 nap az NCT-vel.

Szomorúság VS bosszú

3.nap

Ahhoz képest, hogy a tegnapi nap kicsit fárasztó volt alig aludtam. Arra keltem, hogy valaki azt ordítja, hogy "Ébresztőőő!!!". Torka szakadtából ordította. Persze Taeyong volt az. Mivel én nem válaszoltam, mert lusta voltam ezért kopogásokat hallottam.
-Bo Na. Kelj fel. Mindjárt kész a reggeli.-valaki lágy hanggal szólalt meg, nem ismertem fel a hangját.
-2 perc.-feleltem. Majd végül ki kecmeregtem az ágyból de még mindig álmos voltam. A konyhából nagyon jó illat jött.
A fiúk palacsintát és tojást készítettek reggelire.
-Oh de jól néznek ki.-ültem le a székre.
-Egyél, mivel tudod ma tánc a program.-felelte Kun.
-Tudom.-haraptam a palacsintát amin csokis öntet volt.-Awww ez isteni.-nagyra nyitott szemekkel néztem fel.
-Johnny és Ten volt a szakács.
-Good job.-majd mutattam egy like jelet. -Ma kikkel leszek?
-Um....Kun, Lucas, Yuta, Renjun, és Ten.-felelte Taeyong.
-Oh szuper. Na köszönöm a reggelit isteni volt. Megyek készülni.
Bementem a szobámba és azon gondolkoztam mit kéne felvenni. Végül emellett döntöttem.:

Laza, kényelmes, tánchoz bőven jó. Közben befújtam magam egy kis parfümmel is.
-Na szerintem kész vagyok.-a tükör előtt mondogattam magamba miközben a hajam igazgattam.
-Én kész vagyok srácok.
-Wa. Mint egy táncos. Oh, mi ez az illat?!-furcsa arc kifejezést vágott Yuta.
-Áh ez csak a parfümöm. Kicsit nyomtam magamra.-nagyon ideges lettem.
-Jó illata van.-mosolygott.
-Na akkor go.-megszólalt Kun.

Kiléptünk az ajtón. És nem a próba terem felé mentünk. Nem szóltam semmit...de mikor már az épületből is kimentünk én megálltam.
-Baj van?-néztek mind rám hátra.
-Most mi hova is megyünk?
-Táncolni. Áh azt hitted itt fogunk??? Nem. Egy stúdió mellett. Kis korunkban sokszor voltunk ott. A Kék táncot (Blue Dance Room) ismered nem?
-Igen. Ismerem.-ne, csak oda ne. Oda jár néhány úgy nevezett "kurva" osztálytársam akik elvannak szállva maguktól és pont oda kell mennünk??? Nincs más?? Tőlem egy híd alá is mehetnénk.
-Na akkor gyerünk. Kezd meleg lenni.-indultak el a fiúk.
-Már most is 26° fok van...akkor mi neki a meleg?-mormogtam.

40 perc gyaloglás után már látszódott az épület. Reménykedtem benne, hogy nem fogok velük találkozni.
-Bo Na. Baj van? Olyan furcsa vagy egész úton.-fordultak ismét felém a fiúk.
-Nem, csak...-közbe nézegettem, hogy jön e ki onnan valaki vagy sem. És jött ki. Ráadásul pont ők.-ah...basszus. Figyeljetek, ott van az a bokros rész. Bújjatok el gyorsan.-nagyon ideges lettem.
-Mi? Miért?-kérdezte Ten.
-Kérlek...siessetek!! Bízzatok bennem.-egyre jobban ideges lettem.
-Jó.-elbújtak. Fél perc múlva ide értek a lányok. Park Min Gi, Lee Soni és Oh Kery.
-Nahát. Kit látnak szemeim. Csak nem Lee Bo Na.-nézett rám lenézően.
-Sziasztok.-köszöntem félve.
-Mintha láttunk volna valakiket itt veled. De biztos káprázott a szemem, hisz...ki bírna elviselni egy ilyen lányt.-gúnyolódni kezdett Soni.
Próbáltam vissza tartani a haragom.
-Mi járatban vagytok?-úgy tettem mintha leszarnám közben nagyon felcsesztek ezzel. Csak nem akartam, hogy észre vegyék a fiúkat.
-Ch. Táncolni voltunk. Ha hiszed ha nem megnyertünk ismét egy versenyt és egy cég ajánlatot küldött nekünk. Még a pasiaink is büszkék ránk. Ja bocs. Te nem tudod milyen érzés ha az embernek van valakije aki büszke és szereti őt.-Min Gi folytatta.
-Na jó nem bírom.-halkan szólalt meg egy hang a bokorból. - Sziasztok. Mondjátok csak mi bajotok van a barátnőmmel. De a szemembe mondjátok!-Lucas jött ki. Megfogta Bo Na kezét és magához húzta őt mintha a barátnője lenne.
-De...ez nem lehet. Ő egy idol te meg egy kis senki.-Min Gi ideges lett. Erre a többiek is elő léptek.-Ez biztos csak valami vicc. Egy kis része az NCTnek és Lucas egy ilyennel mint te. Nevetséges. De nyugi Bo Na. Tudod milyen vagyok.-majd elmentek ez után a mondat után.
-Miért nem hagytatok? Miért jöttetek közbe? Miért mondtad ezt Lucas?-szorítottam ökölbe a kezeim és a sírás kerülgetett.
-Szerinted hagytam, hagytuk volna, hogy így beszéljenek továbbra is veled? Bocsánat. De nem bírtam tovább. -Lucas is ideges lett.
"Pik pik, pik pik"
Szólalt meg Bo Na értesítője.
-Ne....most komolyan???
-Mi az?-kérdezte Renjun.
-A lányok akik itt voltak már is kitették az oldalra, hogy én együtt vagyok Lucassal. Meg.... még sok mást. Most meg mindenki ír nekem és ki nevetnek. Ezt nem akartam.-kezdtem el sírni.
-Sajnálom.-ölelte át Lucas Bo Na-t melegen.-Ha tudom, hogy ez lesz nem jövök ki. Gondolom...most már nem szeretnél táncolni.
-De szeretnék. Menjünk.

Elmentünk. Jól éreztem magam de szinte mindig kaptam üzeneteket. Így rögtön elment a kedvem.
-Srácok. Gyertek ide.-hívta össze Kun a fiúkat.-Mit szólnátok egy kis szivatáshoz?
-Mármint arra gondolsz..?-kérdezte Ten.
-Pontosan.-gonosz mosollyal felelt.
-Lee Bo Na. Menjünk vásárolni.
-Hm??-furcsáltam miért akarnak vásárolni de bele mentem.
A boltban jó sok dolgot vettek pláne wc papírt és sprayt. Először arra gondoltam, hogy valakinek igen csak nagy hasmenése lehet. De mikor már a sprayt vették másra gondoltam.
Kimentünk a boltból és felém fordultak.
-Tudod hol lakik az a 3 csaj?-kérdezte Kun.
-Igen. A saroknál jobbra az első ház. Mind hárman ott laknak. Vagyis bérlik. Miért?-furcsáltam a dolgokat.
-Hát....lenne egy kis dolgunk.
-Najooooo. Ugye nem?-mosolyodtam el.
Erre mind sunyin néztek rám.
-Ezt nem hagyhatom ki. Kérek egy szatyrot.
Elindultunk a ház felé. Szerencsére sötét volt. Elkezdtünk a sprayvel cuki feliratok írni, és végig dobáltuk az egész házat wc papírral. Mikor már majdnem végeztünk azt ablak egyszer csak kinyílt.
-Hé ti!!!!-ordítottak le ránk de szerencsére sötét volt és nem láttak meg minket.
-Futás!-ordította Lucas. Gyorsan elfutottunk. Ahányan voltunk annyi fele.
Leváltam tőlük. Kicsit féltem. Nem láttam őket sehol. De féltem vissza fele menni hátha a lányok kihívták a rendőrséget vagy valami.
Mikor már 20 perce sétálgattam a sötétbe kétségbe estem. Nem tudtam hol vannak a srácok. Láttam közeledni egy alakot. Nem tudtam ki lehet az ezért gyorsan hátat fordítottam és elindultam vissza fele. Követett. Majd elkezdett futni. Rettegtem. Egyszercsak megfogta a csuklóm és húzott engem maga után. Úgy futottunk.
-Állj!!!-rémültem meg.-Ki vagy?
-Lucas! A fiúk a sarkon vannak. Siessünk.-nagy kő esett le a szívemről, hogy Lucas volt az. Nem tudom miért, de átöleltem őt hátulról.
-Köszönöm.-mondtam, majd Lucas megfordított és átölelt.
-Gondolom féltél. De ne aggódj, itt vagyok.-simogatta Bo Na fejét.-Na de menjünk haza.-megfogta Bo Na kezét és a fiúkhoz siettek.
-Ott jönnek!-szólalt meg Kun.
-Jól vagytok?-aggódni kezdett Renjun.
-Igen. De menjünk gyorsan haza kérlek.-sürgős dolgom volt és nem bírtam már sokáig tartogatni.
Pont jött egy busz. Felszálltunk rá és haza mentünk. Vagyis a céghez.
14 perc múlva meg is érkeztünk.
Én berontottam az ajtón és első dolgom volt a wcre menni.
-Hát ez meg? Miért rohant be?-Mark nem tudta mi van.
-Maradjunk annyiban, hogy "sürgős dolga van". Mutogatott az ujjaival Yuta.
-Áh.
-Én is hallom ám!-ordítottam ki a wcből.
Mindenki hangosan kinevetett engem.
-Ugye tudod, hogy holnap laza nap lesz?-jelentette ki Chenle.
-Végre. A mai nap után leszakad a lábam.-most komolyan...a wcn ülök és úgy társalgok....nem vagyok normális. Mondjuk otthon is ezt csináltam.
-Mitől szakad le a lába? Ennyire sokat táncolt?-kérdezte Jeno.
A fiúk elkezdtek nevetni.
-Más miatt igaz?-Mark kíváncsi volt ezért a fiúk mindent elmeséltek nekik. Kezdve a ház díszítéssel.