FROSTHEIM SAGA - ÁTOK (Befejezett)

HATODIK FEJEZET

A katapult ismét tüzelt, mire újabb méretes sziklatömb emelkedett a magasba, hogy aztán elemi erővel csapódjon a házak közé, nem kímélve semmit és senkit. Vasmarkú tucatnyi embere kezelte, egykori katonák és zsoldosok, akik nagyon is jól értettek a hadifegyver kezeléséhez, és most mindennél jobban élvezték a pusztítást, amit okoztak vele. A lövedékeket nagy fáradtság árán húzták fel egy szekéren, akárcsak a katapultot, ám erőfeszítésük meghozta a gyümölcsét. Habár a falu távolinak tűnt a dombról, célzásuk pontos maradt, és a lövedék okozta rongálást kísérő porfelhőt innen is jól láthatták. Harsány nevetésüktől zengett az erdő.

Asmund és az emberei a bokrok közt lapulva kúsztak egyre közelebb és közelebb az ellenséghez. Lassan és óvatosan kellett mozogniuk, ha észrevétlenek akartak maradni, ezért minden egyes újabb lövés a szerkezettel növelte haragjukat, szinte fizikai fájdalmat okozva nekik. Végül, miután kellően közel jutottak, Asmund megálljt parancsolt felemelt karjával, majd, miután talpra álltak, éles kiáltást hallatott.

– Támadás! – harsogta, és a nyolc falusival egyszerre indult rohamra.

Felbukkanásuk váratlanul érte a haramiákat, így ketten közülük rögtön elestek, ahogy a marklandiak lerohanták őket. A többiek azonban felvették a kesztyűt, és szembeszálltak a támadókkal. Akárcsak odalent a tengerparti településnél, fönt a dombon is heves csata bontakozott ki.

***

Einar félrehajolt egy csatabárd elől, majd kardjával előredöfve felnyársalta a szőke hajú banditát, aki volt oly vakmerő, és rátámadt. A hevenyészett, derékig érő, hegyes karókból álló sáncok mentén valóságos tömeg tolongott, ahogy az ellenséget a falusiak megpróbálták feltartóztatni. Csakhogy Vasmarkú serege úgy rontott rájuk, akár a vad áradat, így hamarosan sikerült utat vágniuk maguknak, véres tetemeket hátrahagyva.

A küzdelem immár a házak között zajlott, Einar minden tudását latba vetve igyekezett gátat szabni előretörésüknek, miközben parancsokat osztogatott, de a marklandiak közül egyre többen estek el. Fiatalok, öregek és erős férfiak vére öntözte a fagyos talajt. A támadók rendületlenül nyomultak beljebb, s még a csapdák sem szegték kedvüket, habár többen is belezuhantak a lábuk alatt hirtelen megnyíló gödrökbe. Vasmarkú a hátsó sorokból harsogta az utasításait, és az emberei vakon követték azokat. Einar ide-oda táncolt a forgatagban, kardjával fejeket és végtagokat levágva, akár egy halálos forgószél, majd pajzsával keményen állon vágott egy haramiát, akit aztán keresztüldöfött a fegyverével. Ekkor felkiáltva parancsot adott a visszavonulásra, és a körülötte lévő két tucatnyi falusi lassan behúzódott az egyik sikátorba, ahol megvetették a lábukat. A többiek szétszóródtak a szél minden irányába, ahogy a támadók kemény csapást mértek rájuk. Vasmarkú egy kígyó mosolyával figyelte a jelenetet.

Einar vezetésével eközben a maradék ellenállók kíméletlen harcot vívtak a haramiákkal. A lovag kardja szinte énekelt, miközben a levegőben cikázva újra és újra lecsapott Vasmarkú embereire. Bjorn és Skjall, a két ikertestvér mellette harcoltak, termetes alakjukkal valóságos falat alkottak, amin a támadók képtelenek voltak áttörni. Lábaik előtt egyre több levágott ellenfél hevert, és ezt látván Vasmarkú elkomorodott, majd az emberei mögé sietve utasította őket, hogy kerüljék meg az épületeket, hogy hátulról támadjanak a marklandiakra. Tucatnyi zsoldos és katona így is tett, míg társaik folytatták a harcot. Hamarosan Einart és a többieket mindkét oldalról beszorították a sikátorba. Nem volt kiút a számukra, de igazából nem is terveztek elmenekülni. Ott voltak, ahol lenni szerettek volna.

Einar, amint úgy látta, hogy elérkezett az idő, hangosan füttyentett, mire az átjárót szegélyező két lakóház tetején feltérdelt az eddig odafönt megbújó, négy falusi. Vadászok voltak, íjakkal a kezükben, akik a jelre azonnal tüzet nyitottak az ellenségre. A halálos lövedékek úgy csaptak le a magasból, akár a vadászó sólymok. Fájdalmas kiáltások szálltak a levegőben, ahogy áldozataik szemébe, torkába vagy mellkasába fúródtak, nem kis zavarodottságot okozva soraikban.

Kihasználva a lehetőséget, Einar és az ikrek előrenyomultak, még kijjebb szorítva az ellenséget. A lovag mellett Skjall váratlanul térdre rogyott, mikor egy lándzsa felsértette az oldalát, de Einar az utolsó pillanatban pajzsával félreütötte a férfi torka felé suhanó fegyver hegyét, melynek forgatóját a felugró Skjall egy suhintással levágta. A kövérkés, szakállas bandita felhasított mellkassal vágódott el, s mire földet ért már halott volt. Skjall köszönetképpen hálásan biccentett Einar felé, de már rá is vetette magát egy újabb zsoldosra.

Úgy tűnt, megfordult a szerencse kereke, és ezt már Vasmarkú sem nézhette tétlenül. Kivont karddal vetette magát a küzdő felek közé, hogy lelkesítse az embereit. Hamar szembe találta magát egy falusival, aki egy szigonnyal küzdött, eddig egész ügyesen, ám a banditavezér egy vágással kioltotta az életét, ahogy kardjának pengéje felhasította a gyomrát. Ezt követően Vasmarkú keményen állon vágott egy másik halászt, akinek könyörtelenül levágta a fejét, mikor az megpróbált a földről feltápászkodni. Vére szanaszét spriccelve tört az ég felé egy pillanatra.

Nem telt sok időbe, és a banditák vezérük oldalán újult erőre kaptak. Hamarosan Bjorn szembekerült Vasmarkúval, miután a csata kavarodásában elsodródott társai mellől, de bátran nézett szembe a nála alacsonyabb férfival. Bjorn haragtól vörös arccal, míg Vasmarkú gúnyos mosollyal lendítette a fegyverét. Összecsaptak a pengék, és Bjorn azonnal meglepődött, milyen erő lakozott ellenfelében. Egymásnak feszülve néztek farkasszemet, majd Vasmarkú hirtelen kilépett oldalra, s Bjorn saját lendületének következtében kis híján orra bukott, de végül sikerült megőriznie egyensúlyát. Ezzel egy időben éppen csak sikerült kivédenie a banditavezér alattomos, oldalról érkező vágását.

Bjorn lángoló dühvel a szívében rontott ellenfelére ismét, akinek gúnyos mosolya csak még inkább felszította haragját. Jobbról és balról suhant a langaléta ifjú kardja, majd Vasmarkú megakasztotta Bjorn pengéjét, s egy villámgyors fordulattal megvágta a combját, mire a fiatalember fájdalmasan nyögve térdre rogyott. A banditavezér rögvest lecsapott rá, akár ragadozó a sérült zsákmányra, de Bjorn még épp időben tudta hárítani a föntről érkező vágást, majd minden erejét felhasználva hátrataszította ellenfelét. Vasmarkú meglepődött, ugyanakkor elismerően nézte, ahogy az ifjú harcos nehézkesen talpra állt. Ekkor az egyik embere meglátta a sérült Bjornt, és a tömegből kirontva lándzsájával a gyomra felé döfött, ám a fiatalember szerencsére eltérítette a fegyver hegyét, de váratlanul Vasmarkú előtte termett, és kardjával keresztüldöfte. Bjorn elkerekedett szemekkel, vért öklendezve megtántorodott, s mikor Vasmarkú kihúzta kardját a testéből összerogyott.

– Ennyit erről – sziszegte a banditavezér.

– Bjooorn! – szállt a levegőben Skjall kiáltása, aki elborzadva látta, mi történt, de nem tudott a testvére segítségére sietni, mivel három haramia is lefoglalta egyszerre.

Tovább folyt a küzdelem a sikátornál, a felek ide-oda hömpölyögtek, s Einar néhány perc után úgy döntött, hogy eleget látott. Vágd le a kígyó fejét, és a test nem mozdul többet! A gondolatot tett követte, és a lovag, leterítve egy zsoldost, az így keletkezett rést kihasználva áttört a haramiák vonalán. Fürgén kitért egy mellette lecsapó csatabárd elől, s egyenesen Vasmarkúra rontott, aki megpillantva Einart habozás nélkül szembeszállt vele.

Nem hazudott, mikor azt állította, hogy már végzett más lovagokkal korábban. Zsarnokoskodó, harcokkal töltött évei alatt szembekerült két harcossal, akik szintén Thorak Rendjébe tartoztak. Méltó ellenfelei voltak, nehezen adták az életüket, de Vasmarkú végül diadalt aratott felettük. Büszkén emlékezett haláluk pillanatára. Felpezsdült a vére, ismét bizonyíthatta rátermettségét a világnak, megkérdőjelezhetetlenül hitte, hogy ezúttal is ő fog győzedelmeskedni.

Einar látta öntelt arckifejezését, sejtette, mi járhat a fejében, de nem hagyta, hogy az érzelmei vezessék. Higgadt fejre és még higgadtabb kézre volt szüksége. Kardjaik pengéi szikrákat hányva találkoztak, majd kezdetét vette halálos táncuk.