NamJin Story

3. Rész

- Tessék... ?.... Jungkook? - pattant ki az álmosságtól csukott szemem.
- Tényleg bocsi, de kéne egy kis segítség...
- Mi történt, hol vagy? Ugye nem történt semmi komoly? Mit vigyek?? - pánikoltam.
- Itt vagyunk az erdő szélén, visszajöttünk.
- Mi történt??? - türelmetlenkedtem, közben a ruháimat kapkodtam.
- Csak gyere, később mindent elmagyarázok!
Gyorsan felkaptam a székről a ruhákat, felöltöztem és rohantam az erdőszéli parkba, ahol aznap fotózgattam.
Mikor végre odaértem, megláttam Tae-t és Jungkookot az egyik padon ülni, miközben tartanak egy harmadik tagot.
- Gyors voltál - nézett rám Tae.
-Mi .... történt? - lihegtem
- Az úgy volt - kezdte Jungkook - hogy visszajöttünk a táskámért..amit a boltban felejtettem DE meglett - jelentette ki hősiesen.
- És...? - én még mindig fulladoztam.
- Aztán elindultunk vissza, de út közben megláttuk Namjoont elég... K.O. állapotban... - mutatott Tae a mellette ülő, nem túl éber emberre.
- Mi? - néztem fel végre a többiekhez.
- Nem látod? - nézett rám Jungkook értetlenül - úgy be van rúgva, mint az atom.
- Mivel mi visszamegyünk a sátrainkoz az erdőbe, nem szerettük volna így elvinni - nézett rám Tae - te pedig itt laksz a közelben - folytatta Jungkook.
- Szóval vigyem haza, ugye? - fejeztem be a gondolatukat.
- Nem nagy baj? - kérdezte Jungkook.
- Nem, dehogy baj - néztem a teljesen kiütött Namjoonra.
- Jövünk neked eggyel - kacsintott Tae. Ezzel el is mentek, és engem otthagytak Namjoonnal... Kettesben.
- Hogyan kéne hazavigyelek..? - gondoltam magamban, aztán próbáltam a kezével átfogatni a nyakam, hogy fel tudjam szedni a padról.
Nehezen hazavittem. Nem volt könnyű. Az alkoholtól bűzlő lehellete rontott a dolgon. Nem szokott inni. Nem tudom, hogy most miért ütötte így ki magát. De legnagyobb baj jelenleg, hogy egy ágy van a lakásban.
Megágyaztam magamnak a földön, Namjoonról levettem a kabátot (mert kabátban azért nem alszik senki), és lefektettem az ágyra.
Alig aludtam az éjszaka hátralevő részében.. Mit mondjak ha felébred? Ő mit fog mondani ha felébred?
- Hé... Jin - böködte Namjoon a vállam.
- Hm?
- Hogy kerültem a házadba?
- Varázslat - mosolyodtam el, a fejemre húzva a takarót.
- Szét megy a fejem - szenvedett.
- Hozzak valamit enni? - keltem fel lassan a földről, elfeküdtem a hátam.
- Le tudok mászni a konyhába - ült fel, de visszadőlt - áh.. nem.. mégsem.
- Csinálok valami levest, mindjárt jövök - indultam a konyha felé.
- Jin.
- Igen? - fordultam meg az ajtóban
- Van itthon fagyi?
- Nincs... - forgattam a szemem, majd elindultam a konyhába.
- Várj! - szólt utánam, mire én kérdőn néztem rá.
- Nem csináltam hülyeséget, ugye?
Csak megfordultam és lementem a konyába.
Összedobtam egy kisebb adag levest. Hallottam ahogy Namjoon dünnyög valamit a szobában, de nem értettem, hogy mit.
Mikor kész lett a leves, tálcán bevittem neki, mint az úrihölgyeknek.
Láttam, hogy a telefonját nyomkodja, de amikor észrevette, hogy ott állok, akkor letette.
Az ölébe tettem a tálcát, és leültem mellé az ágyra. Nem igazán tudtam mit mondani, hisz hetek óta nem beszéltünk. Úgyhogy csak némán ültem az ágyon.
- Köszönöm Jin - tette le a tálcát az asztalra.
- Semmiség - fordítottam el a fejem.
- Mindent - tette hozzá.
Megcsörrent a telefonom, egyből fel is vettem.
- Igen? - szóltam a telefonba
- Na hali Jungkook vagyok, mizu Namjoonnal? Jobban van? - vágott a közepébe egyből Jungkook.
- Nem rég ébredt fel. - jelentettem ki, közben Namjoonra néztem.
- Ennek örülök. Akkor nem is zavarlak titeket, byeee! - majd megszakadt a vonal.
- Ki volt az? - fordult felém Namjoon.
- Csak Jungkook. Érdeklődött, hogy hogy vagy.
- Honnan tudta hogy mi van velem?
- Ők szedtek tegnap össze... - vontam fel az egyik szemöldököm.
- De akkor hogy kerültem hozzád? - kis időt hagytam neki gondolkodni aztán leesett neki - jaaa... Értem...
Kínos csend uralkodott egy jó ideig, de Namjoon megtörte :
- Nem lenne baj...ha maradék? - erre a kérdésre felfigyeltem, de hirtelen nem tudtam válaszolni.