NamJin Story

4. Rész

Csak pislogtam, mint hal a szatyorban.
- Bocsánat... Hülye kérdés volt - hajtotta le a fejét Namjoon.
- Dehogy, semmi gond - habogtam - nyugodtan maradj - legyintettem.
- Tényleg nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Úgyis egyedül lennék egy jó darabig - mosolyogtam.
- Kidobott a barátnőm....összevesztünk és eljöttem - motyogta - otthon összevesztem a szüleimmel, úgyhogy otthon se látnának szívesen.
- Sajnálom.. Tényleg - vállára raktam a kezem.
Jól kibeszéltük a történteket. Kiderült, hogy a barátnője kalitkában akarta tartani, ezért nem engedte velünk lógni.  De milyen barátnő az ilyen? Nem értem. Aki mindenképpen ki akar magának közösíteni valakit, az nagyon magányos lehet.
  Úgy terveztük (hogyha Namjoon összeszedi magát délutánra) elmegyünk otthonról kicsit.
Felnéztünk Facebook-ra, Suga és Jimin épp úton voltak... megint. Jungkook és Tae reggel óta nem jelentkeztek.
Gondoltam elmehetnénk a közös faházba a tópart mellett. Úgy sincs ott senki, és  rendbe is kéne rakni kicsit. Addig se vagyunk itthon, mi is kiruccanunk kicsit. Pakoltam pár ruhát, papucsot, összeszedtem Namjoont, és indultunk a buszmegállóba.
  2 órás buszozás után végre odaértünk.  Namjoon egyre jobban volt, de a fejét meg fájlalta (amit nem csodálok).
Kipakoltunk a táskákból, és leültünk.
- És most? - kérdezte Namjoon eldőlve a kanapén.
- Hát... Lemehetnénk a tóhoz - mondtam.
Elindultunk a tóhoz, persze nem fürdeni, csak sétálni kicsit. Megnézni mennyit változott a terep.
Körbesétáltuk a tavat, majd visszamentünk a házhoz enni.
Vacsora közben kopogtattak.
- Hagyd, majd én kinyitom - állt fel az asztaltól Namjoon.

- Szia! Hát te? - köszöntötte boldogan Namjoon az ajtóban álló embert.
Amikor belépett az ajtón, láttam, hogy Hobi az.
- Szia Hoseok! - köszöntem, majd megterítettem neki is. Vacsi után elmosogattam, közben Hobi és Namjoon beszélgettek.
- És mizujs veletek? Csak így kettesben? - méregetett minket Hobi a teájába kortyolva.
- Az ő ötlete volt - mutatott rám Namjoon.
Néha olyan gyerekes tud lenni.
Hobi mosolygott, majd tovább beszélgettek. Idő közben én is becsatlakoztam.
- Én szerintem elugrok haza, úgy érzem valamit otthon felejtettem - kelt fel a fotelból Namjoon.
   Csak ketten maradtunk Hobival. Ő lett a legjobb barátom. Mindenki nagyon kedves, de ő olyan "független" véleményt tud mondani.
Lehet hogy sejt is valamit...
- Na mesélj csak, Jin! - nézett rám  mosolyogva Hobi
- Mit? - nevettem zavartan.  Mind a ketten pontosan tudtuk mire gondol a másik.
- Csak kiruccanunk kicsit - törtem meg a csendet.
- Jin.  A legjobb barátom vagy. Nem tudsz átverni. - majd egy kis mosolyra görbült a szája - tetszik neked, igaz?
Hát... Ezt nem tudom hogy kellett volna lereagálni. Akkor a hallgatás tűnt a legjobb módszernek.
- Figyelj, nekem elmondhatod - csúszott közelebb a kanapén.
- Szerinted nagy baj? - szólaltam meg a nagy csönd után
- Ki tudja? - vonta meg a vállát. - Ezt neked kell tudnod.
- Kérlek, ne mondd el senkinek, jó? - könyörögtem - Lehet, hogy már régóta ismerem a bandát, de nem tudom, hogy egy ilyen hír hogy hatna bárkire... Főleg rá... - motyogtam.
- Ne aggódj, én tartom a számat - tette a mellkasára a kezét.
- Aztán ne hősködj nekem! - néztem rá szúrós szemmel.
- Azt nem ígérhetem - vágta rá csípőből a választ, amin persze csak nevettünk. Elmeséltem neki, mi volt Namjoonnal. Nem igazán tudott mit mondani, de azért kijelentette, hogy 'vigyázzak' rá.
Namjoon megérkezett kb. fél óra múlva. A töltőjét hagyta csak otthon. De egyszer a fejét is el fogja hagyni, az tuti.
  Hobi kint maradt velünk a faházban. Elmesélte, hogy milyen rossz volt a hazaút a rengeteg forgalmi dugó miatt.
  Ezek után én voltam az utolsó, aki elment zuhanyozni. Mikor végeztem, már mindenki aludt. Kilopóztam az udvarra a hintaágyhoz. Leültem, és néztem a szép csillagos eget. Megláttam egy hullócsillagot.
'Vajon most mit álmodhat?' - futott végig az agyamon a gondolat. Olyan nyugodtan alszik.
    Ilyenkor este jobban pörög az agyam. Egyedül maradok a gondolataimmal, amiket nappal kiszorítok az agyam legtávolabbi zugaiba.
   Hobi álmosan kicsattogott a konyhába, gondolom közben észrevette, hogy nem vagyok bent, mert kijött az udvarra ő is.
- Te nem alszol még? - dörzsölte a szemeit álmosan.
- Mindjárt megyek - mondtam, majd Hobi megfordult, és visszament aludni. 
  

Én követtem a példáját...csak én a hintaágyon.

Huh, szóval ez kicsit hosszabb rész lett, de remélem azért még így is élvezhető ^^
~Ery