Az egész egy nézéssel kezdődött.
Nem tudtam ki ő, de tudtam, hogy ő az igazi.
Azon a tavaszi napon minden megváltozott. Az életem egy hatalmas fordulatot vett, amit kicsit sem bánok.
A nevem Kim Seok Jin, és ez az én történetem.
Mivel nem tudtam aludni, ezért lementem a tóhoz. Valamiért a táj megnyugtat. Az éjszakai levegő szintén. A holdfény visszaverődött a víz fodrain, akár a napfény nappal.
Az égen ragyogtak a csillagok. Leültem a stégre, és onnan figyeltem a területet. Csend volt. Csak a szél süvített a fák között. Az erdőben. A patak csobogott.
A nagy merengést az zavarta meg, hogy teljesen elálmosodtam. Vissza kellett mennem a faházhoz. Amikor a síneknél jöttem el, végignéztem az úton amerre aznap Namjoonnal mentem a tisztásra.
A faházban nagy volt a csend, és a sötétség. Tapogatózva eljutottam a lépcsőig, ahol felmentem. Fent viszont Namjoon fogadott. Az ágyamon ült a sötétségben. Egyedül egy kis gyertya égett. - Hol voltál? - Sétáltam. - Ilyen későn? - kérdezte meglepődve. - Igen. Én ilyenkor szoktam - válaszoltam - Honnan van a gyertya? - mutattam a pislákoló apró gyertyára - És te miért nem alszol? - Valamivel kellett világítanom. Nem szerettem volna felébreszteni Hobit a lámpákkal, és szerettelek volna megvárni.
Leültem mellé. Nagy csend lett, amit ő tört meg. - Engem miért nem vittél magaddal? - Azt hittem alszol - nevettem - de legközelebb felébresztelek, ha szeretnéd - löktem meg a vállát.
Nem igazán tudtunk mit mondani egymásnak. Én még álmosabb lettem. Lógott a fejem, majdnem aludtam, de Namjoon meglökött. - Figyelj.... - Hm..? - Miért nem fekszel le aludni? Abban a pillanatban eldőltem, mint egy zsák, és úgy is maradtam. Namjoon hozzám hajolt és nyomott egy puszit az arcomra. - Jó éjt, hercegnő. - majd elfújta a gyertyát és lebotorkált a lépcsőn.
Másnap reggel korábban keltem a többieknél, ezért el tudtam készíteni a reggelit. Mire kész lett, mind a ketten felébredtek. - Mi jót csinálsz? - jött a konyhába Namjoon. - A reggelit. Megterítessz, kérlek? - Uhum.
Megreggeliztünk, Hobi indult is. - Vigyázz magadra, jó? - öleltem át szorosan. - Ti is egymásra. - nézett Namjoon-ra.
A hosszú búcsú után elengedtük Hobit. A legjobb barátom, aki már szinte a testvérem elmegy, nem tudni miért, vagy hogy mikor jön vissza.
- Mi ne menjünk haza? - állt mellém Namjoon. - De... Hazamehetünk.. - temettem a mellkasába a fejem. Ő szorosan átölelt. Összepakoltunk, rendet raktunk, és elindultunk a buszmegállóba.
Amikor leszálltunk a buszról, Namjoon már el is indult a saját busza felé, de én megszólítottam : - Nem maradnál nálam kicsit? - Ha nem leszek útban.. Akkor megyek - mondta, és visszafordult hozzám. Elindultunk a házam felé.
Lepakoltunk, és én indítottam egy mosást. Mindent rendbe raktunk. Felnéztem Facebook-ra, ahol a következőt láttam :
"Kapcsolatban"
Te jó ég!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
