NamJin Story

13. Rész

Lassan kibotorkáltunk a házból.
Megálltunk az utcán.
- Hajtsd le a fejed kicsit. - mondta, majd elkezdte lefelé tolni a fejem.
- Ki kellett hozni az utcára, ahhoz, hogy leszoptass? - nevettem zavartan.
- Jahj de bolond vagy, csak beültetnélek az autómba.

Beültünk, majd elindultunk.

Megállt az autó.
- Megjöttünk.

Namjoon kiszállt az autóból, majd engem is kiszedett az anyósülésről.
Csend volt. Nem belvárosba hozott.
A hátam mögé jött, és levette a kendőt a szememről.

Annál a hatalmas fánál voltunk, amit körbeölel a tisztás. A semmi közepén álló fa törzsének alján végig volt futtatva egy égősor.
A fa tövében egy pokróc, gyertyákkal.
- Tetszik? - ölelt át hátulról.
- Nagyon szép. - hajtottam a fejem oldalra.
Egész este ott ültünk, és beszélgettünk.
- Itt lenne az ideje hazamenni... - mondtam.
- Hmm ilyen korán? - karolt magához.
- Lassan hajnali egy óra...
- Igen. Még fiatal az idő. De ha szeretnéd hazamehetünk, egy feltétellel.
- Igen? - vártam hogy mit válaszol.
- Ha ma nálam alszol. - kacsintott.
Még sosem aludtam nála...
- Rendben. Várj, segítek pakolni.
Összeszedtük az üres üvegeket, a pokrócot és minden egyebet amit elszórtunk.
A cuccokat beraktuk a kocsiba, majd elindultunk.

Mikor megálltunk, egy nagy fehér színű, két emeletes ház előtt szálltunk ki.
- A fürdőt merre találom? - néztem körbe a labirintusnak kinéző házban.
- Az emeleten egyenesen, aztán jobbra a második ajtó. Mellette a harmadik ajtó a szobám.
- Köszi.. - mondtam, majd gyorsan felfutottam a lépcsőn.

Beálltam a zuhany alá és csak gondolkoztam. "Mi lenne ha..."

Mikor kijöttem, a szoba felé vettem az irányt.

A szobába belépve mások voltak a fényviszonyok.
- Namjoon...?
- Itt vagyok. - karolt át hátulról szorosan.
- Nem gondolod, hogy túl sötét van?
- Mihez van túl sötét? - nézett rám kérdőn.
- Ma lehet, hogy tudnánk Hobival videon beszélni. Ilyen fényénél nem fog rendesen látni minket. - mosolyogtam, de Namjoon csak megrázta a fejét.
- Majd holnap felhívjuk... - simította meg a vállam.
- Megígértem neki... Nem tart majd sokáig, ígérem. - kérleltem továbbra is.
- Tényleg ne tartson sokáig. - egyezett bele Namjoon.

Elővettem a telefonom, és írtam Hobinak.

Pink Hyung : Szia, segítsss!

J-Hoe : Mi történt??

Pink Hyung : Namjoon-nál vagyok..
És és és help, csak beszélgessünk videon 3-as ban... Nem félek meg semmi, de nagyon...nagyon furán érzem magam.

J-Hoe : Lent?

Pink Hyung : Lent

J-Hoe : Oké, adj 2-3 percet, összeszedem magam és hívlak. Nyugodj le, és NE gondolj olyanokra... Akkor talán elmúlik...

Pink Hyung : K, várlak....

Hobi eltűnt kis időre, Namjoon-nal csak ültünk az ágyon, és meredtünk a semmibe.
- Rossz előérzetem van... - mondta Namjoon ezzel megtörve a csendet.
- Miért? Mivel kapcsolatban? - aggodalmaskodtam.
- Nem tudom... De valami valahol nincs jól... - hirtelen felemelte telefonját, és írni kezdett rajta, de az írását megszakította egy telefonhívás.

- Igen? - szólt a telefonba, majd az arckifejezése hirtelen rideggé vált. A tekintete kifejezéstelen lett - Azonnal megyünk! - tette le a telefont, majd felém fordult.
- Jimin-t elütötték! Kórházban van!
Egyből autóba ültünk, és a sebességhatárt túllépve száguldva mentünk a kórház felé.

A kórházba érve egyből felsiettünk az emeletre, ahol Yoongi megállás nélkül sétált fel-alá a műtő előtt.
- Mi a franc történt? - kérdezte Namjoon agresszíven.
- Együtt mentünk az utcán, és egy barom letért az útról. Nem volt elég időm, hogy elhúzzam onnan! - omlott össze Yoongi. Leült a székbe, és sírni kezdett. Én leültem mellé és próbáltam nyugtatni.
A műtőben eközben folytak a műtétek. Mi tehetetlenül kint ültünk. Idő közben Tae és Kook is megjöttek.
Mikor már valamennyire észnél voltam, megnéztem a telefonon.

Harminc üzenet, ötven nem fogadott hívás... Mind Hobi...te jó ég...ezt hogy mondjam el neki?