NamJin Story

15. Rész

- Nem, miért, történt valami tegnap? - kérdeztem egyből a legrosszabbra számítva. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Félrehúzott a többiektől, és beszélni kezdett.
- Tegnap összekaptunk...elég rendesen. Elment, de nem tudom, hogy hazaért-e, vagy hogy jelenleg hol van. - adta tudtomra a tegnap történteket.
- Hívni próbáltad?
- Hiába, nem veszi fel. - aggódott továbbra is Yoongi.

Pár perccel később Jungkook megérkezett. Tele volt zúzódással, sebekkel. Kapucni a fején, kifejezéstelen tekintet. Yoongi mihelyt meglátta, odarohant hozzá.
- Úr Isten! Ezt én csináltam?
- Ne aggódj, csak a fele a te műved. - mondta keserűen Jungkook.
- Sajnálom...tudom hogy csak segíteni akartál. Én nem akartalak bántani! - ölelte át Yoongi, de Jungkook csak ellökte.
- Szerintem menjünk be. Lehet hogy már ébren van. - adta a tanácsot Tae.

Bementünk az épületbe.

Felmentünk a kórterem elé. Az orvosa akkor jött ki onnan.
- Jónapot! - köszönt Namjoon - Hogy van Jimin? Be lehet hozzá menni?
- Jónapot! Még nincs ébren, és ha be is akarnak menni, akkor is egyesével. A kórterem nem nagy, és nem lenne jó a nagy tömeg hirtelen. - közölte az orvos.

- Ki megy be először? - nézett körbe a társaságon Namjoon.
- Majd én..- jött előre Tae.
Bement a terembe és leült egy székre.

- Megjöttem, hol van Jimin? - hallottam a távolból Hoseok hangját.
- Ebben a teremben van, de csak egyesével lehet bemenni. Tae még bent van, nemsoká kijön. - mondtam majd leültem az egyik székre.
Tae kijött, abban a pillanatban Hobi ment be.

- Jin... Minden rendben? - ült le mellém Namjoon.
- Heh... Úgy tűnik, mintha bármi rendben lenne? - kérdeztem gúnyosan.

Tae lassan odasétált Yoongi-hoz.
- Mi történt tegnap?
- Összevesztünk. - mondta Yoongi az igazságot.
- Azért van agyonverve? Rosszabb a lelkiállapota mint eddig. Büszke vagy magadra? - nézett rá megvetően Tae.
- Nem akarok közbeszólni, - mondta Namjoon - de kórházban vagyunk. Moderáljátok magatokat!
- Ezt még megbeszéljük. - fordult el Tae, aki ezután Jungkook-hoz ment.
Tae csak beszélt, de Jungkook egy szót sem szólt. Csak hallgatott.

Hoseok könnyes szemmel jött ki, majd leült mellém.
- Hiányoztál. - mondtam halkan.
- Ti is nekem. Kérhetek egy zsepit? - szipogott.
- Persze - nyúltam a zsebemhez - ha akarsz, ma nálam alhatsz.
- Köszönöm.
Estig bent voltunk a kórházban, és felváltva mentünk be hozzá.