Boldogságra várva (BEFEJEZETT)

Edzések

-Akkor újra,lányok!-szóltam a csapatomra.-Egy..két..há’!-mondtam ismét és elkezdtük az elejéről.
Egy pompomlánynak sincsen egyszerű dolga, mivel én nekem kell segítenem nekik és mindenben 100%-ot kell nyújtanom. Nem hagyhatom őket sose cserben.
A piramisunk tetejére felmásztam, mert ezzel fejeződött be a produkciónk.
Holnap egy nagyon fontos meccs lesz a srácoknak, ahová mi szurkolólányok is hivatalosak vagyunk. Helyesbítve minden meccsükre és így buzdítva a csapatot.
-Rendben lányok!-mondtam miután már a talajon voltam.-Holnap is ilyen jól kell mennie.-folytattam a beszédemet.
Ma úgy gondoltam, hogy suli előtt azért kell még gyakorolni, hogy tökéletesen menjen.
-Délután találkozunk!-indultam el az öltözők felé.
Gyorsan átvettem a ruhámat majd elindultam a másodikra, ahol az első órám lesz.
Útközben összefutottam néhány ismerőssel és olyanokkal, akiket nem is ismerek, de köszönnek. Szeretnének a végzősök körébe csatlakozni ők is, de azért az nem olyan könnyű dolog. Mindenkinek meg van a maga helye az iskolában és ez, így van rendjén.
-Szia, béby.-ölelt át hátulról Patrick, amikor megálltam egy pillanatra.
-Szia.-fordultam meg a karjaiban és egy puszit nyomtam a szájára.
Igen. Patrick a barátom és szeretem. Már egy éve vagyunk együtt és minden jó közöttünk.
-Csak ennyit kapok?-ráncolta a homlokát.
Én vadul a szájának estem és nem zavart, hogy a suli kellős közepén állunk. Az se érdekelt, hogy éppen ki néz minket vagy ki nem.
-Megfelel?-húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézzek.
-Igen.-vigyorodott el majd összekulcsolva az ujjainkat elindultunk a termünk felé.
A szokásos sulis dzsekit viselte, hiszen focizik és a srácok legtöbbször abba lógnak. Nem kapta meg a csapatkapitány posztot és ez bántotta is. Helyette Mason lett az, ami eléggé zavarta. Egyszer majdnem össze is verekedtek emiatt, de szerencsére a srácok nem hagyták nekik.
Ezért bírom őket, mert rendesek és mindig lehet rájuk számítani.
A terembe beérve mindenki valamit csinált. A szokásos reggeli dolgok.
Amikor becsengettek mindenki egy emberként ült le a helyére.
Mellém Amanda ült le. Kiskorom óta barátnők vagyunk jóban-rosszban mindig együtt. Nagyon szeretem.
-Szia.-ölelt meg.
-Szia.-öleltem vissza.
-Holnap a meccs után eljössz bulizni?-húzta mosolyra a száját.
-Természetesen.-mosolyogtam rá.
Kezdetét vette a nagyon unalmas matek. Ezután még két órát kellett kibírnunk majd mehettünk kajálni. Mivel a menzás kaja nagyon pocsék, ezért bevett szokássá vált, hogy otthonról hozunk kaját vagy rendelünk valamit és kint az udvaron elfogyasztjuk. Mi a „menő társaság”. Mindig ezt mondják. Pedig ugyan olyan emberek vagyunk mint a suliba járó többi diák.
Ebbe az iskolába tényleg csak olyanok járnak, akiket a szülők pénzelnek. Talán mi annyival vagyunk másabbak, hogy úgymond sportolunk.
Ez amúgy olyan hülyeség, , hogy megkülönböztetik az embereket. Mindenkinek ugyan annyi joga van mindenhez. Csak az emberek másképp gondolnak mindent. Viszik a sok téveszméjüket.
-Jól vagy?-bújt közelebb Amy.
-Persze.-karoltam át és beleharaptam a pizzámba.
-Ezt a holnapi meccsünkre!-kiáltott fel Mason.-Meg persze a csinos szurkolólányainkra.-kacsintott rám.
Kijelentésén elnevettem magam, de nagyot kortyoltam a kólámból. Patrick ebből semmit se vett észre, mert a telefonját bújta. Az utóbbi pár hétben is ezt tette, de nem baj.
-Szóval, skacok..-szólaltam meg egy kicsit hangosabban, hogy mindenki figyeljen.-A meccs után bulizunk egyet. Persze csak, ha nyertek.-nevettem el a végét.
-Ez természetes, kicsilány.-kacsintott megint Mason.
Mindig jól kijöttünk. Sose veszekedtünk és mindig ott volt amikor volt valami zűr.
A kajálásunk sok bohóckodással és nevetéssel telt el. Amikor becsengettek elindultunk a terembe, ahol most leszünk. A további négy órát már kibírtuk és azután egyből mehettem az öltözőbe. A legtöbb lány már bent volt és öltözködött.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
Mindenki vissza köszönt.
Gyorsan én is átöltöztem és megvártam még minden lány kész lesz.
-Szóval, csajok!-szólaltam meg.-A holnapi meccs fontos a fiúknak. Igaz nekik mindegyik az.-nevettünk egy picit. Ezzel is oldva a hangulatot.
Ezt szerettem, hogy itt mindenki normális volt és nem vitatkoztunk semmin.
-Lényegre vissza.-folytattam.-Ez nekünk is fontos, mivel a következő meccs az nem itt lesz és ott megfigyelnek minket. Tudjátok, hogy a legjobbak ösztöndíjat kapnak. Nagyon tehetségesek vagytok mind, de ebbe és következő produkciónkba is bele kell adnunk mindent.-fejeztem be.
-Egyetértek.-szólalt meg Naty.-Mindenkinek oda kell figyelnie.
A többiek is egyetértettek ebben és kimentünk a pályára. Ott már a fiúk gyakoroltak. Mi a saját részünkhöz sétáltunk.
A srácok már hozzá szoktak, hogy ilyen lengén vagyunk felöltözve, de azért mégis legeltették a lányokon a tekintetüket.
Épp szünetet tartottak amikor mi elkezdtük. Beszólás nélkül nem hagyhattak néhány mozdulatot, de elengedtem a fülem mellett és nem szóltam vissza nekik.
Amikor végeztünk mondtam, hogy 10 perc szünet. Addig is kifújták magukat.
-Csak nem kanosak vagytok?-fordultam feléjük egy üveg vízzel nevetve.
-Lehet.-lépett közelebb Patrick.
-Akkor így jártatok.-ittam bele a vizembe.
Hirtelen a derekam után kapott és magához húzott. Nem csináltam semmit csak álltam és vártam, hogy mit tesz, de elengedett amikor a sulinkba található plasztik lányok közeledtek.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Megfagyott a levegő és senki se szólt semmit. A fiúk folytatták az edzésüket és elkezdtük mi is újra.
Még kétszer elpróbáltuk és úgy döntöttem, hogy ennyi elég lesz mára.
Az öltözőbe mindenki átöltözött és hulla fáradtan indultunk haza.
-Sziasztok! Pihenjétek ki magatokat holnapra. Bármi van hívjatok.-mondtam.
Mindenki elköszönt és biztosítottak arról, hogy ha van valami hívnak vagy keresnek.
Minden cuccommal indultam a parkolóba. Előhalásztam a kulcsomat majd mindent bedobtam a hátsó ülésre. Én pedig előre és indulhattam is haza.
A házunk garázsába beparkoltam és a táskáimmal a vállamon sétáltam be.
-Szia, Mary!-köszöntem a házvezetőnőnknek.
-Szia, Zoé! Milyen volt a suli?-jött ki a konyhából.
-Jó volt.-mosolyogtam rá.-Ha nem haragszol én letusolok.
-Rendben,kincsem. Utána pedig gyere enni!-parancsolt rám.
Bólintottam és felmentem az emeletre. Ledobáltam a cuccom a földre és egyenesen a fürdőbe mentem. 1 órás fürdés után magamra tekerve a törölközőmet vissza sétáltam a szobámba majd felöltöztem. Bedobáltam néhány dolgot és lementem vacsorázni.
Mary már az asztalra készített nekem több fajta finomságot, amit jóízűen el is fogyasztottam.
-Mary!-szóltam neki.
-Igen?-fordult felém.
-Majd kimosod a ruhámat?-vigyorogtam rá.
-Persze.-nevette el magát az 50 éves néni.
Ő volt mellettem kiskoromtól. A szüleim helyett ő nevelt.
Felsétáltam egy pohár innivalóval. A holnapi cuccomat betettem a táskámba és a felesleges könyveket is kivettem. Az erkélyemre sétálva a telefonommal a kezembe leültem a kedvenc székembe.
Éppen akkor hívtak a szüleim videóhívásban.
-Szia.-mosolyogtak rám.
-Sziasztok.-mosolyodtam el.-Mi újság?
-Semmi. Na és veled?-kérdezte anya.
-Semmi. Akkor holnap jöttök?-kérdeztem izgatottan,de sejtettem a választ. Talán 1 meccsre eljöttek.
-Kicsim,-szólalt meg apa.-Ne haragudj, de nem tudunk, de ígérem a következőn ott leszünk.
-Rendben.-mondtam.
Ezzel a kedvem is elment. Reménykedtem, hogy hátha.
-Ne haragudj, de most mennünk kell.-mondta apa.-Nagyon szeretünk. Vigyázz magadra! Bármire szükséged van szólj!
-Jó. Én is szeretlek titeket. Ti is vigyázzatok magatokra. Úgy lesz.-köszöntem el
Még anya is elköszönt ezzel bontva a vonalat. Hát mindennap ennyi jut belőlük. Magányos is voltam emiatt.
Felhívtam Patricket, hogy nincs-e kedve átjönni, de amikor az ötödik hívásnál se vette fel felhagytam ezzel.
A dugi helyemről kivettem a cigisdobozomat és egy szál cigit a számba vettem majd meggyújtottam. A dobozt a helyére vissza csúsztattam. Nem vagyok láncdohányos félreértés ne essék, de amikor tényleg sok a gond akkor elszívok 1-2 szálát.
A telefonom rezgett a mellettem lévő széken és gyorsan fel is kaptam. Azt hittem Patrick az, de nem.
-Szia.-köszönt a srác amikor felvettem.
-Szia.-fújtam ki a füstöt.
-Jól vagy?-kérdezett rá.
Neki meg Amandának szoktam csak lelkizni. Senki másnak. Mondjuk neki sokkal ritkábban.
-Aha.-válaszoltam egyszerűen.
-Nem úgy tűnik.-mondta Mason.
-Fáradt vagyok.
-Hogyne. Sok sikert akartam kívánni holnapra.
-Köszi.-szívtam bele a cigimbe.-Neked is.
-Köszi.-még egy utolsót szívtam bele és elnyomtam a csikket.-Hát..akkor jó éjt.
-Jó éjt, Mas.-szólítottam becenevén.
-Bármi van hívj.-mondta utoljára.
-Rendben.-válaszoltam.
Majd utoljára elköszöntünk egymástól és bontottam a vonalat.
Besétáltam a szobámba. Az erkélyajtót bezártam majd befeküdtem az ágyba és a tv-t bekapcsoltam. Még a telefonomat töltőre tettem. Majd kényelmesen elhelyezkedtem a pihe-puha ágyamba.
Valami 10 óra felé nyomott el az álom.