Boldogságra várva (BEFEJEZETT)

Együtt

Mason Collins
Reggel az ébresztőm hangjára keltem. A kellemetlen zúgást próbáltam kizárni, hogy egy párnát nyomtam a fejemre, de nem sikerült. Kénytelen voltam megkeresni a zajforrását, amit a földön találtam meg.
Kinyomtam és a hátamra fordultam. Megdörzsöltem a szemeimet és nyújtózkodtam egyet. Utálom a korán kelést és már ezt az egészet is. Főleg most, hogy Zoé így van. Minden pillanatomban vele szeretnék lenni, de nem lehet.
Kikeltem az ágyamból és a fürdőbe mentem. Elsőnek a wc-t használtam, majd levettem magamról a melegítőnadrágomat és az alsógatyámat.
A zuhany alá álltam és megengedtem a vizet. 10 perc zuhanyzás után végre valahára teljesen felébredtem. Egy törölközőt tekertem a derekamra, és úgy mentem ki a szobámba. A szekrényem elé állva kezdtem el kutakodni, hogy mit is vegyek fel. Egy fekete nadrágot, egy szürke pólót és pulcsit vettem fel.
Magamra húztam egy pár zoknit is és a cipőmet. A táskámat a kezembe véve sétáltam le a konyhába. A szüleim és a testvéreim is az asztalnál ültek. Nyomtam egy puszit anyámnak a hajába és a pulthoz sétáltam. A táskámat a földre dobtam és töltöttem magamnak egy csésze kávét.
-Hogy aludtál?-kérdezte meg anya.
Az egyik székhez sétáltam és helyet foglaltam.
-Jól, köszönöm.-válaszoltam.-Ti?-néztem felváltva rá és apámra.
-Mi is.-válaszolt.
Hozzá láttam a reggelinek, ami pirítósból állt. Mellé pedig mindenki azt választott, amit szeretett volna.
Miután befejeztem felálltam és a táskát a kezembe vettem. Apa nyomott a kezembe pénzt, hogy abból vegyek magamnak a mai napra ételt. A testvéreimet is kitessékeltem az autómba, és végre útnak indultunk. Elsőnek őket vittem el az iskolájukba, azután pedig a saját iskolám felé vettem az irányt.
Semmi kedvem nem volt sietni, de még a forgalom is ellenem volt, mivel nem sokan voltak az úton. Lassan megérkeztem a célomig. A parkolóban leparkoltam az autómat és csak ücsörögtem. Nem volt kedvem bemenni, de muszáj. Ez az utolsó évem és nem rontom el.
A diákok egymás után özönlöttek befelé. Mély levegőt vettem és kiszálltam a járműből. A táskámat a vállamra dobtam, és úgy indultam el a baráti társaságom felé. Már szinte mindenki itt állt. Mindenkivel jó viszonyt ápolok, kivéve Patrickot. Nagyon megharagudott rám, amiért enyém lett a csapatkapitány poszt, de ez nem az én hibám.
-Helló!-köszöntem nekik.
Külön felé köszönéseket kaptam vissza. Mindenki szépen eltársalgott egymással. Néha-néha én is becsatlakoztam. Majd egyszer csak Amanda csapódott mellém.
-Na mizu?-kérdezte vidáman.
-Semmi. Veled?-dőltem a kerítésnek.
-Velem semmi.-válaszolt.-Meddig maradtam tegnap?-kérdezte vigyorogva.
-Nyolcig csak.-néztem rá.-Miért?-ráncoltam a homlokomat
-Csak kérdem.-vigyorgott még mindig. Ennek elment az esze? -Na és mit csináltatok?
-Filmeztünk.-a vigyor az arcán levakarhatatlanul ott ült.-Neked mégis mi bajod?-rivalltam rá, de úgy, hogy mások ne hallják.
-Semmi..semmi..-legyintett.
-Nekem nem tudsz hazudni.-löktem el magam a kerítéstől.
-Ahj..jó, de ígérd meg nem mondod el Zoénak.-emelte felém a mutatóujját.
-Ígérem.-forgattam meg a szemeimet.
-Elmesélte, hogy mi volt.-suttogta.
-Na és mi volt?-húztam fel egyik szemöldökömet.
-Jaj, hogy csókolóztatok.-nézett mérgesen rám.
-Ja, vagy úgy.-mondtam és elmosolyodtam.
-Te kis hősszerelmes.-bökött mellkason.-Vártam már, hogy együtt legyetek.
-Még nem kérdeztem meg tőle, hogy lesz-e a barátnőm.
-Mire vársz?-kérdezte döbbenten
-Ma akarom.-forgattam a szemeimet
-Remélem.
Lassan a csoportunk elindult befelé egyenesen az iskola irányába. Az elsőn volt az első óránk és odamentünk. Én leghátul a szokásos helyemre ültem le és mellém pedig Mark csapódott.
-Baj van, haver?-kérdezte
-Nincsen.-fordultam felé.-Csak nem aludtam jól.
-Jaj, akkor oké.-válaszolt.-Zoéval mi a helyzet?
-Hát olyan nagyon semmi.-sóhajtottam.-Ahhoz képest jól van. Néha vannak összeomlásai.
-Ez természetesen.-mondta.-Remélem mihamarabb helyre fog jönni.
-Hát én is.-dőltem a székembe hátra.
-Na és veletek mizu?-kezdte húzgálni a szemöldökét.
Én csak elröhögtem magam rajta.
-Ma megkérdezem lenne-e a barátnőm.-vigyorogtam
-Drukkolok, haver.-pacsizott le velem.
-Köszönöm, barátom.
Az órák kínzó lassúsággal teltek el. Alig ment az idő. Minden percben a telefonomat bámultam, hogy mikor csengetnek már ki.
Lassan eltelt az első két óra majd beültem a harmadikra. Azután pedig lementünk a büfébe. Vettem magamnak egy hamburgert, pizzát és egy kólát.
A legnagyobb asztalnál foglaltunk helyet. Vidáman mindenki beszélgetett, amikor egyszer csak megjelent Patrick.
-Collins!-szólított a vezetéknevemen.
Rühelltem ezt a fickót.
-Bennett!-viszonoztam gesztusát.-Mit akarsz?-néztem a szemébe
-Beszélni akarok veled!-nézett velem farkasszemet.
-Miről?-húztam fel az egyik szemöldökömet
-Nem itt fogom megbeszélni.-mondta és hátat fordított
-Titkaid vannak?-nevettem fel.
Mondatomra megfordult.
-Nekem nincsenek titkaim.-támaszkodott az asztalnak.
Felálltam a székből és elé sétáltam. Felegyenesedett és szemtől szemben álltunk.
-Beszéljünk.-mondtam
Intett a fejével és odébb sétáltunk a többiektől. 
-Hallom mindennap Zoénál vagy.-nézett a szemeimbe
-Ja.-támaszkodtam a falnak.-Zavar?-kérdeztem flegmán.
Felnevetett majd elkomorult az arca.
-Szállj le róla.
-Miért is?-néztünk farkasszemet
-Mert ő az enyém.-húzta ki magát.-Eddig is velem volt és ezután is velem lesz. Tegnap is beszéltünk.-vigyorgott
El löktem magam a faltól és nevettem ezen egy jót.
-Én másképp tudom.-nevettem a szemeibe.-Én úgy tudom, hogy megvet téged és utál.
-Tévedésbe vagy.-nézett rám
-Inkább te.
-Honnan veszed te ilyen biztosra?-húzta fel egyik szemöldökét
Közelebb léptem hozzá.
-Onnan, hogy már az enyém.-súgtam a fülébe.
El léptem tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. Kisápadt és döbbenet futott végig az arcán.
-Hazudsz!-kapta el a pulóveremet
-Nem hazudok.-húztam ki magam.-Eressz el, ha nem akarod, hogy bajod essen.
Nem akart elengedni csak dacosan nézett a szemembe. A torkánál fogva elkaptam és a falnak nyomtam.
-Megmondom, hogy engedj el. Nem?-néztem dühösen a szemeibe.
Elengedtem és ő a torkához kapott. 
-Ő már nem a tiéd.-néztem a szemeibe.-Nem hagyom, hogy szenvedjen miattad vagy, hogy fájjon.
-Ennyire szükséged van rá?-röhögött fel. Nem válaszoltam és ő folytatta.-Előbb vagy utóbb vissza fog jönni hozzám.
-Reménykedj.-nevettem fel és hátat fordítva vissza sétáltam a többiekhez.
Leültem az előző helyemre, ahol ültem. Patrick fújtatva hagyta el az ebédlőt. A többiek elkezdtek faggatni, hogy mi is történt.
Én nagyjából felvázoltam nekik. Mire a mesedélután véget ért becsengettek órára is. A szekrényemhez sétáltam ráérősen és kivettem az egyik könyvet, amelyre szükségem lesz a következő órára. Felbattyogtam a másodikra és már a tanár is bent volt.
Miután a matek véget ért, még volt 2 órám és végre elindulhattam az autómhoz. Már épp szálltam volna be a járműbe, amikor Amanda kiáltott utánam.
-Mond.-fordultam felé
-Elviszel Zoéhoz engem is?-kérdezte
-Pattanj be.-szálltam én is be.
Beszállt és elindítottam a kocsit. Elsőnek egy virágüzlethez mentem és vettem egy csokor vörös rózsát. Azután átszaladtam a mellette lévő üzletbe és egy doboz bonbont vásároltam.
-Ezt fogd meg, kérlek, hogy nehogy eltörjön.-adtam nála mindkettőt
Az eredeti célom felé vettem az irányt. Kissé izgultam emiatt, hiába ismerem régóta. A kormányt szorosan markoltam még a házuk előtt megállva is. Mély levegőt vettem és elvettem tőle az ajándékokat.
Mindketten kiszálltunk az autómból és én lezártam. A ház felé kezdtünk el sétálni. A bejárati ajtónál Amy kopogott és azonnal nyitották is.
A szülei a nappaliban ültek a kanapén. Illedelmesen köszöntöttem őket és felmentem Zoé szobájába. Amanda azt mondta marad, mert ez most ránk tartozik. Igaza volt és örültem is ennek. Bekopogtam és meghallottam hangját azonnal.
-Gyere.-kiáltotta.
A kilincsre helyeztem a kezem és óvatosan lenyomtam azt. A tv-t bámulta és elég nagy figyelmet szentelt neki.
Becsuktam az ajtót és rám kapta tekintetét. Elmosolyodott.
-Szia.-sétáltam közelebb hozzá.
-Szia.-mosolygott még mindig.
-Hogy vagy?-ültem le az ágyára.
-Jól, köszönöm. Na és te?-kérdezte.
-Mindjárt kiderül.-mosolyogtam rá. Kérdőn figyelt.-Lennél a barátnőm, Zoé?-pillantottam a szemeibe.
Megdöbbent és hirtelen megszólalni se tudott. Ezt őszintén szólva nem tudtam, hogy minek is vegyem. Azután megszólalt.
-Igen, leszek.-mosolygott még mindig.
Egy puszit nyomtam a szájára.
-Ezt amúgy neked hoztam.-nyújtottam át neki az ajándékokat.
-Nagyon szépen köszönöm.-megszagolta a virágokat.-Gyönyörűek.
-Akár csak te.-mosolyogtam rá.
-Mas.-pirult el
Mindig szerettem mikor, így hívott engem. Egy csókot adtam neki, amit viszonzott ő is. Fél órát beszélgettünk mire feljött Amanda is. Ő is becsatlakozott. Még ők lányos csevejt tartottak addig lementem a szüleihez.
Velük szemben foglaltam helyet és zavarban éreztem magam. Elsőnek általános témákról kezdtünk el beszélgetni, ezután pedig szóba került Zoé. Az édesanyja nem köntörfalazott és egyenesen rákérdezett arra, ami furdalta az oldalát. Én őszintén válaszoltam nekik minden feltett kérdésre, és biztosítottam őket arról, hogy mennyire szeretem és tiszták a szándékaim. Az édesapja az elején szúrósan méregetett, de egy idő után megenyhült.
A hosszadalmas beszélgetés után felmentem a barátnőmhöz és beszélgettünk. Amanda is ott volt és kiveséztünk néhány témát miközben halkan szólt a zene. A lepcses szájú azonban elszólta magát az ebédlőben történtekről. Én elmeséltem neki, hogy mi volt és, hogy minden rendben, ne aggódjon. Közben szikrákat szóró szemmel figyeltem a barnát.
Halkan eltátogott egy „bocsit”. Legyintettem és más vizekre tereltük a témát. Mindnyájan együtt vacsoráztunk, de utána a szerelmem barátnője sietett és haza indult.
Én úgy voltam vele, hogy még maradok egy kicsit. Holnap úgyis már péntek lesz. Nagyon vidám volt és folyamatosan nevetett, aminek örültem. Nem szeretem amikor szomorú vagy éppen magába fordul. Olyankor ugyan úgy nekem is fáj. Mindig próbálom felvidítani és mellette lenni. Úgy néz ki, hogy be is válik és segít ez. A szülei is örülnek ennek és annak is, hogy velem van és nem egy olyan patkánnyal mint, amilyen az exe volt. Nem is értettem soha, hogy egyáltalán hogyan tudott vele lenni. Mindegy is ez az ő dolga.
Hozzám bújva feküdt és hol a televíziót nézte, hol pedig beszélgettünk. Mondjuk többet beszéltünk mint, hogy a készüléket néztük volna, aminek örültem is.
22 után indultam el haza. Otthon ledobáltam mindent magamról és vettem egy gyors zuhanyt. Azután bedőltem az ágyba és rögtön elaludtam.