Boldogságra várva (BEFEJEZETT)

Barátnő

Az éjszaka folyamán rémálmok gyötörtek és többször is felébredtem.
-Mason, hoznál nekem egy pohár vizet?-suttogtam szinte
-Persze.-mondta kómásan
Kikelt az ágyból és már ment is. Nem tudom hány óra lehetett, de nagyon sötét honolt és még a televízió is kikapcsolt. Megpróbáltam az éjjelin lévő kislámpát elérni, hogy némi fény legyen a szobába.
Sajnos nem értem el. Mason telefonja pedig közelebb volt. Rápillantottam és láttam, hogy még csak 2:48.
-Sajnálom, hogy felébresztettelek.-mondtam mikor vissza jött.
Nagyokat kortyoltam a pohárból és vissza dőltem az ágyba.
-Semmi baj.-válaszolt és bebújt mellém.-Mit álmodtál?-fordult kíváncsian felém.
-A műtétről.-hajtottam a fejem a mellkasára.
-Jaj, Zoé.-mondta gondterhelten.
Aggasztott valójában, hogy mi lesz azután, de van időm ezen még gondolkodni, mivel nincs időpont.
Nem sokára újra elnyelt a sötétség. Amikor újra felébredtem már nem volt mellettem. Az órámra pillantottam, ami 10:03-at mutatott. Az éjszaka folyamán nem volt már több rémálmom, aminek örültem hiszen nyugodtan tudtam aludni.
Megnyomtam a készüléket és meg is jelent Jennifer. Azonnal a fürdőbe vitt utána segített felöltözni is. Majd szét húzta a függönyöket is. Azután szólt az apámnak, hogy segítsen már levinni miközben ő a tolókocsimat vitte.
-Jó reggelt.-köszöntem az anyámnak miközben az asztalhoz toltak.
-Jó reggelt.-köszönt vidáman.-Jobban vagy?
-Fogjuk rá.-mondtam neki.
Mary tálalt mindenkinek és én teljesen elfogyasztottam az omlettet. Azután a nappaliba mentünk. A szüleim a kanapén foglalták el a helyüket.
-Beszéltem az igazgatóval.-szólalt meg anya.
-Igen?-kérdeztem
-Megbeszéltük, hogy magántanuló leszel az utolsó évedre.-mondta.-Majd félévkor és év végén kell bemenni a vizsgákra.
-Értem.
-Mondta, hogy majd vagy Amanda vagy Mason mindig odaadják a leckéket, tanulnivalókat.
-Rendben van.-válaszoltam.
Egyetemre akartam menni mindig is és pszichológiát tanulni. Remélem helyre jövök, mivel a félév után kell beadnom a jelentkezési lapomat.
-Ha szeretnéd hozhatunk magántanárt is.-szólalt meg apa
-Köszönöm.-pillantottam rájuk.-Nem tudom még mi legyen az egyetemmel.-mondtam nekik
-Kicsim, megoldható minden.-mondta apa
-Nem olyan egyszerű ez, apa.-néztem a szemeibe
-Majd eldöntöd van még időd rá.-szólalt meg anya, hogy egy pillanatra se legyen csend.
-Majd lesz valami.-válaszoltam neki.
-Nem szeretnél elmenni valahová egy kicsit?-kérdezte
-Nem.-válaszoltam.
-Jól van.-mondta szomorúan
Most semmi kedvem nem volt sehova se menni. Jó lesz itthon a mai nap is.
-Nem vinnétek fel?-kérdeztem egy kis idő után.
-De, kicsim.-állt fel apa
Kiemelt a tolószékből és felvitt az emeletre. Az ágyamba befektetett és megigazította a párnákat is.
-Kell még valami?-mosolygott rám
-A telefonom és a távirányító.-válaszoltam
Odasétált, ahol voltak és nálam adta.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá
-Bármi kell szólj.-bólintottam és már magamra is hagyott. Elsőnek bekapcsoltam a tévét és az egyik zenecsatornára kapcsoltam. Úgyis már egy kis ideje nem hallgattam semmilyen zenét és ez most jót fog tenni nekem.
Azután a telefonomat oldottam fel. Megnyitottam a Messengert és válaszoltam az üzenetekre, amikre eddig még nem volt lehetőségem vagy kedvem.
Majd ráírtam Masonra.
,,Mizu?”-pötyögtem neki
,,Semmi. 1-kor végzek utána megyek. Lesz egy kis meglepetésem.”-jött a válasz
,,Micsoda?”-írtam neki
Vajon milyen meglepetésről beszél nekem? Nem kell nekem semmi.
,,Majd meglátod. Majd még írok”-írta vissza
Azután letettem a telefont magam mellé. Nem sokáig élvezhettem a zenét, mivel elkezdett csörögni a telefonom.
Patrick. Állt a kijelzőn. Vacilláltam azon, hogy fel vegyem-e, de kinyomtam. Nem adta fel, mert újrs hívott, de én újra rátettem. Ezt játszotta el vagy 5x, mire úgy döntöttem, hogy felveszem.
-Mit akarsz?-szóltam bele ingerülten
-Találkozhatunk?-kérdezte
Hangja halk volt mint, ha nem is ő beszélne.
-Nem.-vágtam rá erőteljesen
Egy pillanatig meg sem szólalt. Ezt annak vettem, hogy meglepte a válaszom.
-Kérlek.-vette könyörgőre.
-Nem.-mondtam újra neki.-Ha bocsánatot akarsz kérni akkor ne törd magad.-mondtam durván.-Befejeztük és soha nem lesz közünk egymáshoz.-mondtam el és rányomtam.
Magam mellé ejtettem a telefont. Mély levegőt kellett vennem, hogy összeszedjem magam. Ezt játszottam el újra és újra még végül megnyugodtam.
Nem akartam újra összetörni. Nem akartam miatta szenvedni. Ha valaki figyelmeztetett volna korábban akkor nem történik semmi  és a gondok előtt szakítunk.
Fájt, hogy megcsalt, de az még jobban, hogy egy olyan nővel, mint Emily. A suliban már mindenki használta, mindenkinek a játékszere volt és ő erre büszke. Szégyellni-e kellene magát, hogy ilyen. Szegény szülei csak szenvednek miatta. Folyamatosan bulizik és részeg. Nem is értem mire jó ez neki.
Az idő lassan telt és még Mason se írt. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi is van közöttünk. A tegnapi csók az teljesen felkavart. A régi érzéseim újra a felszínre törtek és a szívemet megdobogtatta, de nem szeretném ezt elsietni vele. Nem akarom elveszíteni se, mert azt nem bírnám ki. 
Órákat töltöttem el a szobámba a gondolataimmal, de nem jutottam sehogy se előrébb.
Kopogás hallatszott kintről.
-Gyere!-kiáltottam ki
Mason dugta be a fejét.
-Meghoztam a meglepetésed.-jött beljebb és mögötte Amanda volt.
-Szia.-mosolygott rám.
-Szia.-mosolyogtam én is.-Ülj le.-paskoltam meg magam mellett a helyet.
-Én majd, ha beszéltetek vissza jövök.-mondta Mason
Bólintottam és ő el is tűnt.  A barátnőm leült az ágyra. Pár perc kellett mire újra megszólalt.
-Nem mertem eljönni.-kezdte.-Mondtad egyedül szeretnél lenni, de mondta ma Mason, hogy teljesen magadba vagy zuhanva és nem volt kérdés, hogy jöjjek hozzád.-pillantott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Ő válaszképp átszelte a köztünk lévő távolságot és szorosan magához ölelt. Én is megöleltem.
-Olyan rossz barátnő vagyok.-pityergett
-Nem vagy rossz barátnő.-toltam el picit magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.-Csak velem van a baj.-sóhajtottam és hátra dőltem a párnák közé. Megtörölte a szemeit és rám kapta a fejét.-Elakartam mindenkit távolítani magamtól, mert nem bírtam azt, ahogy néztek rám.
-Én nem tettem semmit.-szólalt meg.-Csak melletted szerettem volna lenni.-szorította meg a kezemet.
-Tudom.-sóhajtottam és lehunytam egy pillanatra a szemeimet.-Felejtsük el. Jó?-fordultam felé.
-Rendben.-mosolygott rám.-Mesélj.-vigyorgott rám
-Miről?-ráncoltam a homlokomat
-Na ugyan miről..rólatok.-szélesedett ki a vigyora.
Akkor esett le, hogy mire is gondol.
-Elmondta?-húztam fel a szemöldökömet.
-Mit?-döbbent meg.
Úgy néz ki, hogy elszóltam magamat.
-Te mire gondolsz?-ráncoltam a homlokomat
Már teljesen összezavart és nem tudom miről is beszél.
-Arra, hogy Mason mindennap itt van. Még suliba se járt és, hogy mi van köztetek.-sorolta.-Úgy néz ki, hogy történt valami.-mosolygott rám.
-Nem amúgy.-mondtam
-Nekem akarsz hazudni?-húzta fel egyik szemöldökét
-Ahj..-sóhajtottam.-Tegnap megcsókolt.-pirultam teljesen bele
-Mi?-kelt ki magából.-Mi?!
-Ne csinálj úgy mint, aki nem értette.
-Tudtam, hogy együtt lesztek.-vigyorgott rám
-Nem vagyunk együtt.-jelentettem ki.
Egy megdöbbent arccal találtam szembe magamat.
-Miért?
-Idő kell mindenhez.-válaszoltam.
-Azért drukkolok nektek.-mosolygott rám.-Szólok Masonnak meg rendelek pizzát.-állt fel
-Utána vissza kell jönnöd.-jelentettem ki.
-Természetes.-vigyorgott rám.
Felállt és kisétált. Pillanatok múlva az említett fiú lépett be.
-Szia.-ült le az ágyra mosolyogva
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Hiányoztál.-hajolt közelebb.
-Igazán?-suttogtam az ajkaira.
-Igen.-válaszolt
-Megengedtem, hogy megcsókolj?-kérdeztem mikor már csak milliméterek választották el tőlem
-Engedély kell hozzá?-nevette el magát.
-Igen.-válaszoltam
-Na és megengeded?-kérdezte
-Nem.-vigyorogtam rá.
-Jó.-elmosolyodott és egy puszit nyomott a számra.-Ez csak egy puszi volt.
-Megölsz.-forgattam meg a szemeimet.
Ő csak elnevette magát. Lerúgta a lábáról a cipőt és befeküdt mellém.  Nem sokára megjelent Amanda is és ő is befeküdt az ágyba csak éppen a másik oldalamra. 
Kerestek egy vígjátékot, de egy hatalmas vita született rajta, mivel mindketten mást szerettek volna nézni. Az én kezembe adták a döntés jogát és egyikőjüknek se adtam igazat. Helyette inkább kerestem valami más filmet, aminek még annyira se örültek, de bele kellett törődniük.
Fél óra után édesapám érkezett fel a rendelt pizzákkal. Anya hozott még innivalót is és utána magunkra hagytak minket. Sokat beszélgettünk és nevettünk a film alatt.
Jól éreztem magamat és felszabadult voltam nagyon. Nem sokat ettünk az elején, de mire már a második filmet is megnéztük elfogyott mind a két doboz pizza.
Olyan 7 óra felé járhatott az idő mikor már Amy mondta, hogy megy haza. Biztosított róla, hogy holnap is beugrik hozzám és elszórakoztat, de ne felejtsek el neki mesélni.
-Miről kéne nektek beszélni?-szaladt fel az egyik szemöldöke
-Lányos dolgokról.-válaszoltam és a televízió felé fordultam újra.
-Ahha.-mondta
Tudtam, hogy nem hitt nekem.
-Amúgy ma felhívott Patrick.-néztem rá
Éreztem, hogy az engem ölelő keze megfeszült.
-Mit akart?-vált idegessé.
-Szokásos.-intettem le.-Sokszor hívott és az elején fel sem vettem. Utána megmagyaráztam hagyjon nekem békén és rá tettem.
-Rendben.-puszilt a hajamba
Felpillantottam rá és arcizmai nem arról árulkodtak, hogy rendben lenne. Egy puszit nyomtam az arcára.
-Ezek után sosem békülnék ki vele.-pillantottam a szemeibe
-Tudom.-nézett rám. Közel hajolt hozzám.-Kapok engedélyt?-kérdezte.
Én bólintottam és azonnal lecsapott az ajkaimra. Még egy órát velem töltött, de azután menni-e kellett, mert még iskola van.
A szüleim hívtak minket vacsorázni, de nem kértünk.
-Holnap jövök.-nyomott egy csókot a számra.
-Várlak.-mosolyogtam rá.
Elköszönt tőlem és már ment is. Nem sokkal azután feljött Jennifer és a szokásos esti rutinokat elvégezte. Azután betakart és meggyőződött róla, hogy szükségem van-e valamire
Miután mondtam menjek nyugodtan magamra hagyott a szobában. Még a szüleim is bejöttek jó éjszakát kívánni és ők is nyugovóra tértek.
Még egy kicsit néztem a tévét, de rögtön elaludtam utána.