Boldogságra várva (BEFEJEZETT)

Konfliktus

Mason Collins
A hét utolsó napja, hogy iskolába menjek. Holnap végre szombat és pihenhetek egyet, illetve a barátnőmmel tölthetem az időt, ami kimondottan nagyon jó. Sok volt ez a hét és már kissé kezd unalmassá válni, de vigasztal a tudat, hogy már nem sok van. Már az egyetemet várom. Mindig is ügyvéd szerettem volna lenni és követem is az álmaimat. Félévkor felvételezni fogok az egyik egyetemre, de még nem döntöttem el. New Yorkon gondolkozom, de majd kiderül, hogy mi lesz.
Utáltam korán kelni és ez az idők során se változott. Az ébresztő borzalmas hangjára a hideg futkosott a hátamon. Minden bajom volt, hogy korán kell kelnem. Minimum 8-9 óráig szerettem aludni.
Mikor végre valamennyire magamhoz tértem kikászálódtam az ágyból. Egyenesen a fürdőbe mentem be. Megmosakodtam és egyebek azután mentem felöltözni. Egy egyszerű farmernadrágot vettem fel, hozzá egy fekete pólót és egy bőrdzsekit. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, a telefonomat pedig a zsebembe mélyesztettem. A táskámat a vállamra kaptam és úgy mentem le.
Az asztalhoz leültem és édesanyám tálalt nekem. Ma melegszendvicset készített reggelire. A szokásos kávémat is elém tette. Hamar megettem és elindultunk a testvéreimmel.
Az autóba beszállva egyenesen az iskolájukhoz vettem az irányt, azután pedig mentem az én iskolámhoz. Kipattantam az kocsimból és egyenesen a társaságunkhoz mentem. Már mindenki ott volt még Patrick is. Mikor meglátott feszültté vált. Mindenkinek köszöntem és ők is nekem.
-Mi újság Zoéval?-fordult felém Joshua
-Meg van.-válaszoltam.-A szülei a műtét időpontját tárgyalják le.
Patrick felhorkantott. Mindenki rá kapta a tekintetét.
-Remélem jól lesz, sőt mindenki drukkol neki.-mondta Joshua.-Terveztük, hogy meglepnénk valamelyik hétvégén.
-Az jó ötlet lenne.-helyeseltem.
-Ti már nem is beszéltek?-kérdezte Jason, Zoé exét
-De.-vigyorodott el.-Szinte minden nap.-válaszolt.
Erre hangosan felnevettem.
-Én úgy tudom, hogy nem és eléggé utál téged.-nevettem még mindig.
-Tévedésbe vagy.-húzta ki magát.
-Igen?-húztam fel egyik szemöldököm.-Zoé már velem van.
-Te szemét.-indult el felém, de elkapta Jason.-Légy férfi, állj ki ellenem.-köpte a szavakat.-Ő az enyém és mindig is az enyém marad.
-Patrick, ezt már lekésted.-mondta Amanda
Tudta, hogy a legjobb barátnője nem hazudna.
-Akkor hajrá Bennett.-dobtam le a táskámat és a bőrkabátomat.
-Kinyírlak, Collins.-tépte ki magát Jason szorításából.
Egyenesen felém indult, de mielőtt célba ért volna lendítettem az öklömet. A jobb szeme alatti részt találtam el. Egy pillanatra megingott, de megállt a lában. Megakart ütni, de elhajoltam tőle. Mielőtt újra megüthettem volna. A fiúk lefogtak engemet is és őt is.
-Ennek még nincs vége.-fenyegetőzött és rá ordibált a többiekre.-Engedjetek!
A parkoló felé indult. Gondolom haza megy. A földről felvettem az eldobált dolgaimat. A suli felé vettük fel az irányt. Egyenesen a harmadikra, ahol a fizikánk lesz. Mindig is utáltam és sosem voltam belőle jó. A legjobb jegyem belőle a hármas volt. Nem érdekelt és nem is figyeltem a tanárnőre.
45 perc rajzolgatás után végre kicsengettek. Felvettem a cuccaimat és mentem át a másik terembe egy matekra. Nagyon jól összeállították ezt az órarendet, így péntekre. Egymás után két rossz tantárgy is van. A hátam közepére is kívánnám, de ki kell bírnom.
Az órák borzasztó lassan teltek el, de végre a nagy szünethez érkeztünk. Megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk a McDonald’sba enni. A legnagyobb asztalhoz ültünk le, hogy mindenki elférjen. Mázlink volt, hogy nincs messze a sulitól és hamar is kiszolgáltak minket. 
Miután megedtük az ételünket vissza indultunk a suliba. Mire beértünk az épületbe pont akkor csengettek be. Szerencsére a földszinten volt az óránk és nem kellett sietnünk se nagyon. 
Még azon kívül volt 1 órám és indulhattam haza. Amanda mondta, hogy majd csak holnap látogatja meg Zoét, mert ma vendégeik lesznek és segítenie kell az édesanyjának. Elsőnek haza mentem és letettem a cuccaimat. Azután összepakoltam néhány ruhát, mivel ma ott szeretnék aludni és remélem a szülei is megengedik.
A csomagomat a hátsó ülésre dobtam és mehettem tovább a barátnőmhöz. A házuk előtt leparkoltam és bementem. Az utazótáskámat nem vittem be, mert illetlenség lenne csak így betoppanni.
Csengettem és azonnal nyílt is az ajtó. Mary mosolygós fejével találtam szemben magamat. Illedelmesen köszöntem. A cipőmet ledobtam magamról és egyenesen a nappaliba menten. A szülein kívül Zoé is ott volt és vidáman csacsogott valamiért.
Mindenkinek köszöntem majd leültem a kanapéra.
-Hogy vannak?-kérdeztem a szüleit.
-Jól, köszönjük.-válaszolt az édesanyja.
-Na és te?-fordultam Zoé felé.
-Jól vagyok, köszönöm.-válaszolt.
-Örülök neki.-mosolyogtam rá.
Minden féléről szó esett. Beszélgettünk az iskoláról is, továbbtanulásról meg úgy átlagos témákról is. Az idő csak úgy telt és telt. Mindenki mosolyogva beszélgetett még Zoé is. Egy idő után merészkedtem megkérdezni, hogy náluk aludhatnák-e. Belementek mind a ketten.
-Elvihetném egy kicsit Zoét?-kérdeztem őket.
-Persze.-mosolygott rám Barbara.
-Akkor fel kéne öltöznöm.-mondta a barátnőm.
-Dehogy kell.-mosolyogtam rá.-Egy felső elég.
Mary felszaladt a szobájába miután megkértem rá, és azonnal hozta is le az egyik felsőjét. Ráadtam és toltam is ki az autómhoz. Beültettem előre, azután bekötöttem a biztonságiövét. A tolókocsit a csomagtartóba. Előre sétáltam és beszálltam az autómba. Azonnal indítottam is.
-Hová megyünk?-kérdezte mikor kikanyarodtam
-Elviszlek enni.-pillantottam rá mosolyogva
-Na és hová?-kérdezte csillogó szemekkel
-Hát választhatsz.-mosolyogtam még mindig.-Étterem vagy McDonald’s?
-Meki.-válaszolt
-Ki gondolta volna.-röhögtem el magam
Egyenesen oda vettem az irányt. Időközben a rádiót is bekapcsoltam. Elsőnek csak dúdolgatott, de egy idő után már hangosan énekelt.
-Imádom mikor ilyen boldognak látlak.-pillantottam rá majd az útra figyeltem.
-Te miattad van ez.-pirult bele a mondatába.
-Ilyen hatással vagyok rád?-simogattam meg az arcát.
-Nem. Csak melegem van.-fordult az ablak felé.
-Persze.-nevettem fel.
Megérkeztünk a célunkhoz.
-A kocsiba együnk.-kért meg.-Kérlek
-Jó.-válaszoltam.
Beálltam oda és kikértem az ételeinket. Azután pedig az egyik közeli parkhoz vezettem és ott állítottam meg az autómat. Kipakoltam és elkezdtünk enni.
Figyeltem, hogy milyen jóízűen falatozik az én szerelmem.
-Mi az?-kérdezte miután lenyelte, ami a szájában volt.
Csak megráztam a fejemet.
-Szeretlek!-szólalt meg egy idő után.
Felkapta a fejét és elkezdett bámulni.
-Én is szeretlek!-mosolyodott el hirtelen
Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Belemosolygott és viszonozta tettemet.
-Sétálunk?-kérdeztem miután eltávolodtam tőle
-Legyen.-mosolygott rám.
Kipattantam az autóból és a csomagtartóhoz sétáltam. Kivettem a tolókocsiját és az autó elejéhez vittem. Szétnyitottam, azután kiemeltem Zoét az autóból és beleraktam.  Lezártam a kocsimat és elkezdtem tolni.
Lassan toltam, hogy beszippantsa a növények illatát, hogy megcsodálhassa az egészet. Gyerekként sokat jártunk ide és sok a jó emlék, amire szívesen emlékszem vissza.  Ahogy sétáltunk a padok között és csodáltuk a tájat elgondolkoztam az emléken. Láttam Zoén is, hogy nagyon gondolkozik, és néha-néha el is mosolyodik.
-Mire gondolsz?-kérdeztem rá
-Emlékszel, amikor kijöttünk focizni és én beleestem a sárba?-röhögött fel
-Még szép.-nevettem én is.-Utána nekem kellett kiszednem onnan téged.-idéztem fel.
Egy csomó emléket felidéztünk miközben jókat kacagtunk rajtuk. Örültem annak, hogy ilyen felszabadult lett és végre már nincsen úgy maga alatt, mint valamelyik nap.  Pár órát kint töltöttünk, de elkezdett hűvös lenni és jobbnak láttam, ha elindulunk. Beültettem az autóba és elintéztem a többi dolgot is, azután elindultunk.
-Kell valami estére?-kérdeztem az úton
-Szerintem nem.-gondolkozott el egy percre.
-Biztos?-kérdeztem.
-Biztos.-válaszolt.-Elmegyünk a ruháidért?
-Hátul van.-böktem hátra
-Te így fel voltál készülve erre?-nevetett fel
-Pontosan.-nevettem már én is
Az utat végig beszéltük és bolondoztunk. A házhoz érve bevittem a tolókocsival és az utazótáskámmal együtt. A csomagommal felszaladtam az emeletre.
Még a nappaliban beszélgettünk mind, amikor Mary szólt, hogy kész a vacsora és menjünk enni. Mindnyájan helyet foglaltunk és neki láttunk.
Csirke volt, párolt zöldséggel és krumpli pürével. Miután megettünk mindent felmentünk az emeltre. Jennifer el látta és azután az ágyba fektettük le.
Betakartam és én is bementem lezuhanyozni. Siettem, hogy minél hamarabb kész legyek. Befeküdtem mellé és átkaroltam. Ő már nagyban a tévét nézte. 
-Álmos vagyok.-tette egyik kezét a mellkasomra
-Akkor próbálj meg aludni.-pusziltam a hajába.
-Nem szeretnék még.-ásított.
-Miért?-kérdeztem rá.
-Mert itt vagy.-pillantott rám
-Én itt leszek akkor is, ha felkelsz.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Tudom, de na.
-Semmi de.-mosolyogtam rá
Sóhajtott egyet és újra a televíziót kezdte el nézni. Nem telt el 15 perc se, mire a szuszogására lettem figyelmes. Elmosolyodtam és jól betakartam. Még én megnéztem egy filmet és azután én is elaludtam.