A Titok [Jikook]

2.[Jimin]

Reggel egész jó kedvel keltem fel ágyamból. Ma fog érkezni az a új fiú, Jeon Jeong Guk a neve ha jól tudom a képen amit láttam úgy nézett ki akár egy nyuszi. De mindegy, elkezdtem készülődeni, mikor végeztem jó kedvel indultam a suli felé és zenét hallgattam. Mikor oda értem a legjobb barátom Tae ugrott a nyakamba én csak nevetve fogadtam tettét és leszedtem magamról. Váltottunk pár szót aztán elindultam az osztályom felé. Alig voltak bent, én elmentem helyemre ledobtam cuccaimat és megindtultam az igazgatóság felé. Bekpopogtam és az igazgatóval vártunk az új fiút.
Fél órával később már Jungkookkal sétáltam mutatva neki a termeket. De nem nagyon figyelt, vagy is.. figyelt, csak engem ami igazán zavarba ejtő volt. Tudtam, hogy nem vagyok valami helyes és vonzó, de, hogy annyira, hogy csak bennem szörnyűlködjön fájt. De mindegy. Mikor mindent megmutattam neki szembe fordultam vele.
-Ez lenne minden. Ha szükséged van valamire szólj.
-Köszönöm –hajolt meg hálásan-
-Ne hajolgass kérlek-vigyorogtam zavaromban- akkor hát szia –indulok el a termem felé és intek egyet
-Szia 

Egész nap furán éreztem magam és ezt drága barátom is észre vette.
-Jimin, minden rendben?
-Igen, Taehyung minden rendben még mindig úgy, ahogy 10 percel is az volt mikor megkérdezted  -forgatom szemeim
-Ne haragudj csak fura vagy
-Tavaszi fáradtság –ejtek egy mosolyt és várom, hogy kicsengessenek utolsó órámról-

Mikor meghallotta mindenki a csengő hangját elkezdtek pakolni és én voltam az első aki kiszáguldott a terméből. Már haza felé tartok és zenét hallgatok. Oldalra fordítom fejem és észre veszem az új fiút aki lehajtott fejjel  lépked és nem vesz észre engem. Igazán magas a srác, maszk fedi arcát és sapka van a fején, akár egy idol. Igen, elmehetne annak, biztos tehetséges valamiben és a lányok élnek halnának érte… Ja, a lányok..

Sóhajtva lehajtom fejem és befordulok egy utcába ahol már látom házamat.  Fellélegzem mikor oda érek és kinyitom ajtómat. Egyedül élek már vagy 16 éves korom óta, hogy miért? A válasz roppant egyszerű, a szüleim kidobtak. Igen, az egyetlen szüleim kidobtak amikor 16 voltam. Hogy miért? Mert rájödtek nyomorult titkomra ami nem más minthogy meleg vagyok.  Park Ji Min meleg és ezt felmerte vállalni családja elődt akiktől támogatást várt volna el, de azt kapta, hogy megfogták és kibaszták mint a macskát szarni. Szégyent hoztam rájuk és ezért megkell fizetnem ha őket akarom idézni ezt mondták. Rendkívül fájt, de mit lehetne tenni? Ez van, ha nem fogadom el akkor is ez lesz. Nem haragszom rájuk, hálás vagyok nekik, hogy félig meddig fel neveltek, etettek, ruháztattak meg minden szarság, nincs bennem tüske. Így legalább hamarabb is felnőttem vagy mi és megtanultam gondoskodni magamról. Minden hónapban küldenek pénzt de ez mellett dolgozom is.  Tae tud a másságomról ami miatt nem ítél el, és ezért irtóra hálás vagyok neki. Nem tudom hol tartanék, ha Tae nem lenne az életemben. Szinte a testvérem már, és csak ő maradt nekem.

Sóhajtva véltem felfedezni, hogy már este 9 óra szóval ideje lenne már lefeküdni.  Elvégeztem esti tehendőim és befeküdtem ágyamba. Még írtam Taenak, hogy reggel  legyen nálam. Vajon holnap fogok beszélni Jungkookkal?  Ezzel az egy kérdéssel estem bele az álmok világába.

Sziasztok itt is lenne a következő rész amit Réka írt,  remélem tetszett❤️