A Titok [Jikook]

8.[Jungkook]

Helósztok!
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy sokáig nem volt rész 😶
Másodszor, pedig a helyesírási jibák ellenére remélem tetszeni fog a rész ^^  JÓ OLVASÁST💗💗

Mivel nyár van, több lehetőség is fölmerült. Például a fagyizás, az állatkertbe menés ~ez Jimin ötlete volt~, az úszás...
Végül annál maradtunk, hogy elmegyünk a medencébe

Bepakoltuk azt a sok felesleges cuccot, amit mások is szoktak strandra cipelni, és átmentünk hozzám, hogy előkutassam a fürdőnadrágom és még pár cuccom. Felültünk a buszra, és átmentünk Söul egyik feléből a másikba. Mivel ott van az egyik legjobb medence.

Mikor odaértünk, megvettük a jegyeket meg a sorszámot, és megkerestük a szekrényünket. Bepakoltunk, és elmentünk külön-külön átöltözni. Én mentem először, és mikor visszamentem a szekrényünkhöz, Jimin végigbámulta a testem. Mondhatom, furcsa volt, mert kicsit kidülledt a szeme.
Csak egy félmosolyt vetve löktem meg a vállát, hogy menjen ő is átöltözni. Az első vállba-lökésre nem reagált, aztán elkezdtem szólitgatni
-Jimiiiiin.....Jimiiinie....PARK JIMIIN!!- végére már fel kellett emelnem a hangom, mire páran odanéztek. Mochi megrázta a fejét, és bement az öltözőfülkébe. Én meg nevetve pakoltam be a szekrénybe a ruháimat. Mikor már legalább öt perce vártam, gyanúsnak tűnt, hogy Jimin még mindig nem jött elő. Becsaptam a szekrényajtót, és ebben a pillanatban, megláttam Mochi fejét, ahogy a szekrény mellett áll. A váratlan fordulattól, felugrottam, és egy fura hang jött ki a torkomon, aminek a hatására Jimin elkezdett röhögni.

-Te meg mióta állsz itt?!?- kérdezem meglepetten. Ránéz a telefonja felkapcsolt kijelzőjére.
-Köbö úgy három perce- vigyorog a kis sunyi
-Tejóisten- mondom egybefolyóán- megilyesztettél- húzom mosolyra a szám
-Szóval a tervem sikeres lett- nevet pimaszul
-Tudod....nállam az ilyen dolgokért bünti jár...- vakarom az állam, és magamban mosolygok egyet.

Rögtön lefagyott az a pimasz mosoly az arcáról, és csak némán jött mellettem a napozóágyak felé.

Amúgy nem is említettem....
Jiminnek. Kurva. Jó. Teste. Van.
A talpától kezdve, az ismos hasán át, a gyönyörű fejéig tökéletes. Persze, én nem mutattam ki csodálatomat, ugy mint ő. Csak óvatosan megbámulgattam. Mondjuk mikor pakolta ki a cuccait a törölközőre, megfigyelhettem formás, barackra hasonlító seggét. Vagy az izmos hátát. Igaz, én se panaszkodhatok...de akkor is...ahwww.

Szóval lepakoltunk, elővettük (nem rosszra gondolni) a pénztárcánkat, és elmentünk a fagylaltoshoz. Ugyanis megbeszéltünk, hogy fürdés előtt fagyizunk egyet. Miközben sétáltunk a fagyishoz, éreztem magamon Chim tekintetét, ami annyira égetett, hogy elvörösödtem...erre akkor jöttem rá, mikor Jimin megkérdezte;

-Meleged van?
-Öhh...ikken...jólenne, ha már nyalhatnám..illetvr ehetném a jó hideg fagyit..hehe- vakarom zavaromban a tarkóm

Végre odaértünk. Egy elég ismerős alak állt előttünk. Elkezdett beszélni, és én erre megfogtam a vállát, és hátrarántottam.

-Namjoon?- kérdezem a szemeibe nézve
-Jungkooook!- szinte repül felém, és a nyakamra ugrik. A lendülettől majdnem seggre estem, de megtartott az egyik oszlop. Jimin csodálkozva nézte ezt az érdekes kis jelenetet.

Namjoonról annyit kell tudni, hogy kiskorom óta ismerem. Körülbelül öt éves koromtól a középiskoláig ő volt a legeslegjobb barátom. Ő tanított meg mindenre. Apámnak is nevezhettem volna, mert mindig gondoskodott rólam...néha jobban is mint az igazi apám (aki mindig a kocsmából jött haza éjjelek éjjelén részegen, folyton veszekedett anyámmal, és a báttyámmal, röviden ennyi, gondolom el tudod képzelni). Aztán, mikor Söulba kellett költöznöm, hogy egyetemre járhassak, valahogy eltávolodtunk. A távkapcsolat miatt egyre kevesebbet beszéltünk, és mára szinte már az is nagy dolog, ha egy fél napot beszélünk. És hát, elég rég találkoztunk.

-Rég láttalak nyuszi- vigyorít egyet, és csillogó szemekkel néz le rám. A magassága azért odabasz.
-Hehe..hát igen..mi járatban erre?- vakarom ismét a tarkómat
-Az én Jinemnek van ma szülinapja- ugrája körbe a mellette levő fiút- Mutatkozz be djágaszágom
-Heló! Kim Seok Jin vagyok- fog velünk kezet- egy hónapja, az anyja helyett én viselem gondják ennek a szerencsecsomagnak- nevet egyet, és magához húzza Namot

Még ezek után sokat beszélgettünk, és sikerült jobban megismernem Jint. Viszont észrevettem, hogy Jimin egyre jobban húzta a száját, és próbált nem ránk figyelni, ami nem vallott rá. Szóval miután megettük a fagyit, elköszöntem Namjoonéktól, megfogtam Chim kezét, és húzni kezdtem magam után. Láttam rajta, hogy meglepődött, ezért wlengedtem a kezét és lelassítottam, így magam mellett tudhattam. Aztán egy darabig még némán sétáltunk a helyünkhöz, mikor már nem birtam ki, hogy ne szólaljak meg

-Mi a baj Jimin- teszem fel a kérdést, zsebretett kézzel, a padlót bámulva.
-Miii?! Öhh...semmi!! Jól vagyok- haboz egy kicsit,  és egy mosolyt eröltet arcára. Átkarolom nyakánál
-Menjünk pancsizni egyet- mondom olyan rekedtes hangon, mintha most keltem volna fel.
-Hány évesnek érzed magad Kook?- nevet, és leteszi a tárcáját, mivel már visszaértünk a táskáinkhoz.
-Melyikbe menjünk először?- kérdezi miután visszaindultunk a medencékhez.
-A nagymedencébe, ahonnan lehet ugrálni- vigyorgok rá, mint egy kisgyerek, és még a hangomat is legalább egy oktávval följebb emeltem.
Erre csak mosolyog egyet, és megnézi a térkéoet. A térképeet???
-Monnd...mit akarsz azzal a térképpel? Még sose voltál itt?- elvörösödik és kínosan felém néz.
-Ou...öhmm éérteeem- nézek rá furán. Az a tekintet, amit visszakaptam, aggasztott.
-Tudod Jungkook...nekem nem volt igazán boldog gyerekkorom… A szüleimmel sosem jöttem ki jól. Mindig többet vártak el amit teljesíteni tudnék. Nem tetszett nekik, hogy a fiuk nem olyan, mint amilyent akarnának. Mindig különböztem mástól, nem voltak barátaim mert csak tanultam és edzésre jártam.. Nem csinálhattam azt, amit szeretek. Nem lehettem az aki szeretnék lenni. Aztán pedig elkezdtem titokban táncolni.. Nagyon nem örültek neki, sőt.. teljesen kikeltek magukból.  Apám kezet emelt rám anyám pedig hagyta…  Aztán pedig elegem lett, besokkaltam. Elmondtam nekik egy olyan dolgot amit… nem igazán toleráltak… Kidobtak.. Pénzt nyomtak a kezembe és hagytak.. Mai napig küldenek de amúgy nem keresnek.. Amit nem bánok csak fáj, hogy ilyen szüleim vannak. Sosem mentem sehova sem még medencézni sem voltam mert nem volt rá időm.-

Amég mesélte, bennem lejátszódott Jimin élete, és a végére már nem kaptam levegőt. Elszégyeltem magam. Éreztem, hogy az arcom vörösödok, és elkezdek remegni. Nem szerettem volna, hogy ez meglátszódjon, ezért megszorítottam egy kicsit Chim csuklóját, és elvettem tőle a térképet. Megnéztem, és elkezdtem magam után húzni a fiút. Meglepődött, de engedte. Visszavittem az öltözőkhöz, ahol éppen nem volt senki, és magam elé állítottam.
Szembefordítottam magammal, megfogtam mindkét vállát, és szorosan megöleltem.
Egy ideig megszeppenve állt csak ott, de pár másodperc múlva éreztem, hogy visszaölel. Muszály volt megölelnem. Valahogy átéreztem, amit átélhetett, és szörnyű volt.