A Titok [Jikook]

5.[Jungkook]

~És elment. Hmm....azt hittem szeretne velem beszélni. Mondjuk nekem se lenne kedvem beszélni azzal, aki előtt faltak fel a lányok. Na várjunk csak....Jimin nem tartozik nekem semmivel....még csak az se biztos, hogy meleg. Ennyire élénk lenne a fantáziám, hogy már azt hiszem, hogy járunk?~ röhögöm ki magam.

Már nemsokára otthon vagyok. A főút, egy sötétebb, kicsi utca, és a mi utcánk. Épp az elsőnek említett úton battyogok, és közben csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok, Jiminie felől. Csak a szokásos...lehet, hogy Chim heteró, az is, hogy nem. Ha nem, akkor mivel birom lenyűgözni? Pál szál rózsával? Kajával? Egy dallal? "Gyere babám megbaszlak"? Jólvan na a mai lányoknál is kérdés...
Ezalatt beértem a kisutcába. Jó sötét és nyirkos lett. Kirázott a hideg. Még nem szoktam meg az ilyet...Végül is bementem és végigsétáltam rajta. Mikor már fellélegeztem, hogy itt a vége, valaki hátrahúzott a vállamnál fogva, és belebaszott egy árokba. A hirtelen fordulattól, és a sötéttől, nem láttam, hogy kivel van szerencsém. De aztán mondhatom jól berosáltam, mikor három magas, izmos faszi körvonalait véltem felfedezni. Kicsit talán meg is ugrottam, de ezt a tettemet, a középen álló pasas egy oldalba rúgással díjazta. Aztán a másik kettő lehajolt, és elkezdett ráncigálni, nem beszélve arról, hogy szép sorjába, elkobozták az értékrimet.
Próbáltam tiltakozni, de semmi értelme nem volt. Túl erősek hozzám képest. Elkezdtem kiabálni, és itt megszakadt a vonal a kinti világgal; ugyanis az egyik csávó, fejbe vágott egy nagy bottal. A tette után, elkezdtem legyengülni. Minden homályos lett, és a hangok fokozatosan tompultak. Végül nem hallottam, nem láttam, nem éreztem semmit.

Sötét tett. Minden korom fekete. Egysze csak a nagy feketeségből fehér lett. Egy nagy végtelenségbe kerültem. Előttem hirtelen kinőtt egy gaz, mellettem pedig egy ollót láttam, és megszólalt egy mélyen csengő, vízhangzó férfi hang. Azt mondta;

Fogd meg az ollót, mert szükséged lesz rá a munkád során. Ez a gaz, amit itt látsz gyarapodni fog ugyanolyan sebességgel, mint ahogy ez az egy megjelent. A dolgod, hogy megvédd a fát. Ha ez sikerül, szabadon engedlek.

Az utolsó mondatára rögtön hátra néztem, és egy meggyfát vettem észre. Visszafordultam, és egy harang megkondult. Abban a pillanatban a gaz elkezdett nőlni egymás után, és a fa felé kezdtek hajtani. Amint észbekaptam, őrült módtjára kezdtem vágni a gazt az ollóval amit kaptam.
Valameddig sikerült meggátolnom, higy a gaz tovább haladhasson, de kezdtem elfáradni. Megellgeltem ezt az egészet, és dühömben letapostam az akkor jelenlegi utolsó gazt. Elállt a gyarapodás. Egy fűszál se nőtt ki, és a harang újra megszólalt, én pedig fölkaptam a fejem, és a fára néztem. Az elkezdett porrá válni, és percek múlva teljesen eltűnt, ahogy a gazok is. Kétségbe estem. Nem történt semmi. A hangot se hallottam, és egy nagy fehér semmiben ültem. A fejemet a térdembe temetve ültem.

Órák múlva (vagy is hát ezt pontosan nem tudhattam, mert teljesen elveszett az időérzékem) azt veszem észre, hogy megint egy gaz lábatlankodik előttem. Hirtelen megörülök, és hátra kapom tekintetem; a fa is ott van. Megcsendült a harang, és én kezembe kaptam az ollót, és fénysebesen vágtam a gazt. Ez megint eltartott egy jó ideig, de most eldöntöttem magamba, hogy kibírom és megcsinálom ezt a feladatot, hogy kijuthassak. Sokáig vágtam még ez után, de egyszer csak....a gaz porrá vált, és szőrén-szálán eltűnt. Hátra fordultam a legrosszabbat várva, de a fa ott állt a helyén, még szebben mint eddig. Aztán megszólalt az a hang, amit először hallottam:

         Jungkook....győztél...túlélted

Ebben a másodpercen kinyitódott a szemem. Egy kórházi ágyon találom magam, a szoba sarkában, pedig egy fekete hajú, bágyadt arcú fiú ül
-Hyun?- nézek mélyen a fiúra, aki szólitásomra felkapja a fejét.
-Jungkook!!!!- szalad oda hozzám, és szorosan átölel. -Tudtam, hogy felébredsz! Az orvosok nem hitték, de én tudtam!- markol bele hátulról  ingembe.
-Mégis hogy kerülök én ide?- tettem fel a következő kérdést...mondjuk jogosan...
-Hát szóval- vakarja meg a tarkóját- egyik este gyanúsan későre járt az idő, amikor te még mindig nem értél haza. Megcsörgettelek, és meglepetésemre egy mély hangú csávesz vette fel, annyit monndva, hogy " a barátocskádat inkább jobb, ha többé nem keresed" aztán csak azt hallottam, hogyvihog, és kinyomta a telefont. Azonnal felöltöztem, és a keresésedre indultam. Szerencsére gyorsabban megtalálkatak mint hittem, ugyanis a mögöttünk lévő kisutcában találtalak. De a látvány ami fogadott, nagyon megrémített. Egy árokban feküdtél, szakadt ruhában, összeverve, és a fejedből csak úgy folyt a vér. Azonnal tárcsáztam a mentőket, akik gyorsan ide is értek. Behurcoltak téged, engem bekísértek, és ide szállítottak, a kórházba. Azonnal hívták a főorvost vagy micsodát, és bevittek téged egy kilámpázott helyre. Engen men engedtek be, ezért kint kellett várnom. Körül belül másfél óra múlva, jött ki az első orvos. Én egyből odasiettem és kérdőre vontam hogylétedet. Közben már a többi orvos is szállingózott kifell. Az előttem álló doktor összeráncolta szemöldökét, és közölte velem, hogy valamivel jobban vagy, de kómában fekszel, ami nem fog egyhamar elmúlni. Kicsit megkönnyebbültem, de féltem, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Kikértem mindenhonnan a szabadságomat, és itt vártam, és virrasztottam melletted. Aztán eltelt egy hónap. Az orvosok közben bejárkáltak, és vizsgálgattak téged. Aztán eltelt a második, végül a harmadik hónap. A harmadik hónao végén, az orvosok odajöttek hozzám, és közölték velem, hogy a szívverésed lassan csökken, és, hogy ők már nem látják reményét annak, hogy túléled. Megveregették a vállam, és kimentek. Én leültem a sarokba egy székre, és konkrétan elbőgtem magam. Ekkor meghallottam a nevem, és láttam, hogy felébredtél.- mosolyogva mondta az utolsó mondatot, és szeméből legördült egy könnycsepp. Valami késztetett arra, hogy most köveysem a példáját, és egymást ölelve könnyebbültünk meg

Itt lenne az ötödik rész, remélem tetszett😇👑❤
Bocsi, hogy ez egy kicsit nyálasabbra sikerült😅
(Vivien)