A Titok [Jikook]

10.[Jungkook]

Chh....barátok....
Próbáltam jeleket adni, hogy többet érzek mint szimpla barátság. Mondjuk az lehet, félreérthető volt, hogy ez a "beszámolója" után kezdtem rá mégjobban figyelni mint eddig....de sajnálatból, vagy barátságból fogom meg a kezét, vagy a derekát? Azért ez kicsit túlzás!

Ezeken is gondolkoztam, mikor már az alvó Jimim mellett feküdtem, pontosabban ő feküdt a karjaimban. Meg azon is, hogy mit csinálhatott, amég én nem jöttem meg. Dőlt belőle az alkoholszag, mikor megérkeztem...mondjuk most is. Remélem nem csinált valami nagy baronságot.
Így eltűnődve bambultam a velem szemben levő falra, majd megfogtan Mochi kis kezét, és bealudtam. Bár nem így terveztem, de a mai nap során emígy is eléggé elfáradtam.

Másnap arra keltem, hogy én még mindig Jimin ágyában fekszem, de ő sehol. Gyorsan felpattantam, magamra húztam a pólóm, és kiszaladtam a nappaliba. Szerencsére Chimet ott találtam, csak sajnos nem a legjobb állapotban. Másnapos volt. Ott ült a kanapéján, egy vizes pohár a kezében, és az előtte levő asztalon a gyógyszerek.

-Jóreggelt Kook!- fogta a fejét, és elkezdett jönni felém.
-Neneneee...te inkább csak maradj ülve Chim. És neked is jóreggelt- ülök le mellé, és végigsimítom kezem a hátán.
-Jiminie.... Nem tudtam, hogy te ilyen iszákos és törékeny vagy...ennyire megbántottalak?
-Nheeeem ööömm csaaak emígy is rossz napom voolt meg ilyeneeek- vakarja a tarkóját
-Jimin komolyan...
-Kicsit...vagyis hát nem te bántottál meg, hanem én bántottam meg magam azzal, hogy téged megbántottalak. Uhh...dee tudood...én ugyanúgy érzek irántad, mint te irántam hehee, mert ugye teee...
-Meleg vagy?
-MIIIIIIHH?????- szinte már visított, olyan magasra  szökött a hangja- ÉN ÖHH NHEEEEEEM HONNAN VESZEEED- Kikerekedett szemekkek húzódik kicsit hátrébb a kanapén.
Lehajtom a fejem, és magamba beszélek

-Akkor nem érezhetsz úgy mint én
-MIIIIIIHH???!!!???- basszameg nemtudok magamba beszélni, hogy állna belém a penészes kés.
-Én ahmm....tartozok neked egy vallomással
-I...igeen?

Mereven néz szemeimbe, és látom rajta, hogy vár egy válaszra. Most jól jönne Jimin gondolataiba látni, mert nem akarom elrontani a barátságunkat egy meggondolatlan vallomás miatt. De szerintem már ideje lenne tisztázni az érzéseinket.

-Szóval én...- kezdek bele mondókámba- már fél éve ismerjük egymást. Ez az idő alatt, tudatosult bennem az az érzés, hogy szükségem van valakire....valakire aki törődő, meghallgat ha valami bajom van, aranyos, szép és a legtökéletesebb személy számomra. Ezeket minnd megtaláltam benned! Már akkor megfogott benned valami, mikor először találkoztunk az igazgatónál. Az után jobban megismertük egymást a kórházos esetem óta, és közelebb kerültünk egymáshoz. Attól kezdve nehezen aludtam, mivel nem tudtam eldönteni, hogy valójában, hogy vonzódok hozzád. Ezt egy jó ideig nem tudtam eldönteni, de az idő elteltével rájöttem, hogy szeretlek. Kurvára szeretlek Park Ji Min, és nem mint barát. Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt most el mondjam neked, mert tudom, hogy egy barátságot tehetek tönkre, de már tisztázni szeretném veled az érzéseimet, mielőtt mégjobban beléd szeretek (már ha ez lehetséges). És....és...nagyon sajnálom Jimin, hogy ezt most hozzád vágtam, és megértem, ha többet nem is akarsz látni, csak akkor monndmeg, hogy takarodjak vagy valami de....- eddig végig egy irányba néztem. Mondatom végén félve Chimre emeltem tekintetem, és vártam reakcióját.

Jimin lefelé nézett, így gátolva, hogy láthassam arcát. Kicsit lehajoltam, mire ő felemelte a fejét:
Szemei könnybe lábadva néztek, csillogtak rám és mosolygott. Mosolygott, és a szeme is nevetett. Gyönyörű volt az arca, én pedig nem tudtam betelni a látvánnyal.

-Kook én...dehogy is akarlak elküldeni, sőt...nagyon örülök, hogy ezt nekem elmondtad és a melegségről...- kínosan felnevet, mire én is mosolyra húzom a szám- nos...mióta megismertelek, én is kurvára szeretlek..éés a többit gondolom tudod...-vakarja meg tarkóját, és a padlót fürkészi, mintha lenne ott valami érdekes..

Gondoltam kezdeményezek...erre a tettemre ami most a fejemben zajlik, vagy megsértődik és itt hagy, vagy engedi...

-Én már mindent elmondtam...nemtudom mit mondhatnék még....-Jimin fölé hajoltam, és érzelmeimre hallgatva lágyan megcsókoltam őt, és vártam. Egyszer csak megéreztem, hogy Chim ajkai viszonozzák a csókom, és kezei a nyakamhoz vándoroltak, és átkarolták azt . Én vágyakkal telítve egyre mohóbban kezdtem csókolni, közben szorosan átöleltem Jiminemet.

Örökre így szeretnék maradni!

Nagyon sajnálom, hogy ezt a részt ilyen sokáig írtam, és hogy így is rövid lett.😶
De remélem tetszik ^^