A Titok [Jikook]

9 [Jimin]

Már eltelt pár hét a medencézésünk óta azótától mintha közelebb kerültünk volna Jungkookkal egymáshoz... Nem tudom mire vélni ezt, de szinte folyton ölelget tegnap is a suli folyosóján megfogta a kezem és úgy húzott a büfébe. Nem zavar... mert nagyon is jól esik.. Csak nem akarom magam hiú reményekbe ringatni, hisz nem gondol rám Úgy ahogy én ő rá.. Most is úgy tartunk a suli felé, hogy derekamat átkarolva sétál mellettem. Kezd egy kicsit kínos lenni számomra ezért kezére fogok és lefejtem magamról.
-Valami baj van? -Néz le rám aggódva

-Nem, nincs -Motyogtam és sietősebbre fogtam a sétát de megállított.

-Jimin, mi a baj? -Fogja meg kezem és úgy húz közelebb magához.

-Miért vagy ilyen velem? -Kérdeztem meg mélyen szemeibe nézve.

-Milyen? -Jön zavarba és engedi le kezeit majd zsebre vágja azokat.

-Sajnálatból vagy velem és viselkedsz így? Mert ha igen nem kell. Nem akarok mást gondolni mert csak barátok vagyunk.. -Mondtam suttogva szinte a végét már mire láttam szemeibe megcsillanni a fájdalmat..

-Hogyne. Csak barátok vagyunk. -Morogtam majd kikerült és gyorsan elkezdett a suli felé menni.

-Jungkook! -Kiáltottam utána és kis tappancsaimat kezdtem el gyorsan szedni, hogy utól érjem. Amint ez megtörtént megfogtam kezét és vissza rántottam de túl erős... Kezét kihúzza enyéimből majd dühösen szemeimbe néz.

-Szia Jimin -Morogta majd tovább ment.

Most mit tettem...? Könnyesedő szemmel néztem utána majd megtöröltem szemem és lehajtott fejjel mentem utána. Be értem csengetésre és némán bementem osztályomba. Egésznap nem láttam Jungkookot de az osztálya azt mondta itt van... Mikor kicsengettek az utolsó óráról én voltam az első aki kirohant a teremből. Gyorsan szedtem tappancsaimat mert már nem igazán bírom tartani magam. Hiányzik Jungkook, mérhetetlenül... De ezt is elbasztam, mert Park Jimin ehhez ért a legjobban, hogy mindent elront ott ahol tud.... Némán sétálok az utcán és reménykedem abban, hogy bele futok Jungkookba, de sajnos nem így lett. Hisz miért történne bármi úgy ahogy én szeretném? Szomorúan belépek az ajtón amit magam után be is zárok. Utálom magam, hogy csak bántok másokat... Nem tudom mitévő legyek, hisz akkor ezekszerint Jungkook már többet látni sem akar. Lehet jobb is így... Talál nálam jobb barátot aki nem szeret belé. Nem tudom, hogyan történt, de megtörtént.. Belészerettem és ezen nem tudok változtatni és talán nem is akarok. Olyan jól esett, hogy végre valaki törődött velem, szeretett ha csak barátként is.. De szeretett, és jól esett, hogy valaki nem undorodva nézett rám és ért hozzám. Érintése gyengéd és szeretet teljes volt, mosolya boldogságot és szemei nyugodságot sugároztak, karjai pedig védelmeztek. Szerencsés vagyok, hogy Jungkook a közelébe engedett ha csak egy kis ideig is... Felnéztem Instára de nem volt ott semmi érdekes ezért kikapcsoltam a telefont majd át öltöztem felkaptam mindent amire szükségem lehet és kiléptem házamból. Felejteni akarok, ha csak egy kis időre is, de felejteni.... Bekerültem az egyik boltba ahol vettem pár alkoholt majd azt kifizetve mentem vissza haza és már az egyik üveget iszogattam. Az utcán nincs senki hála az égnek de amúgy sem érdekelnének a lenéző pillantások. Fiatal vagyok, még megtehetem ezt nem? De. Belépve házam zugába ledobtam mindent és a nappaliba mentem majd le ülve a földre iszogattam tovább és élveztem az alkohol ízét és azt, hogy a torkomat marja. Miért rontok el mindent? Olyan jól megvoltunk.. Nem gondolkozva kaptam telefonom után és Jungkookot kezdem hívni, aki azonnal fel is veszi.

-Jimin? -Kérdezi mert nem szóltam bele. Lehúnytam szemeim majd letettem a whiskys üveget.

-Izé.. Szia -Mondtam fura hangon az alkohol miatt.

-Jimin minden oké? -Kérdezi aggódva, még így is aggódik... túl tökéletes vagy Jungkook....

-Nem... -Suttogtam és egy könnycsepp kigördült szememből.

-Otthon vagy? Azonnal ott vagyok! -Mondta és hallottam, hogy elkezd öltözni.

-Nem kell... -Mondtam volna de szavamba vágott.

-Mindjárt ott vagyok. -Mondta és letette.

Túl jó hozzám... Megfogja bánni egyszer, hogy az idejét rám pazarolta. Megfogtam üvegemet és elkezdtem ki inni az utolsó cseppig. Amikor elfogyott nyílott az ajtóm és Jungkookot pillantom meg.

-Jimin! -Rohan oda hozzám majd arcomat kezei közé fogta amin jót mosolyogtam. -Mennyit ittál? -Kérdezi aggódva.

-Nem tudom... -Feleltem őszintén mert komolyan nem tudom. Szemeim ajkaira tévednek amik annyira hívogatnak, hogy alig bírom türtőztetni magam.. -Jungkook... -Suttogtam nevét és tekintetem szemein és ajkain cikáznak felváltva. Meg akarom csókolni.. muszáj megtennem mert már bele őrülök. Fejem elkezd közeledni felé lassan, és ő sem húzódik el, ajkaink súrolják egymást mikor ő hirtelen elhúzódik és úgy néz rám. Bennem egy világ tört össze és lehajtom fejemet.

-Megyek lefekszem.... -Motyogtam majd fel álltam nehezen és felszenvedtem magam a lépcsőn majd a szobámba mentem. Szarul esik, hogy elhúzódott, de mit is hittem? Ő nem meleg, ha az is lenne biztos nem tetszem neki... Könnyesedő szemekkel feküdtem bele ágyamba és a lehető legkissebbre húztam össze magam szégyenemben.

-Jimin.. -Hallom meg Jungkook suttogását de úgy teszek mintha aludnák. Többet nem szólal meg csak azt hallom, hogy halkan becsukja az ajtót majd befekszik óvatosan mellém és magához húz így megérzem illatát amit annyira imádok.. Úgy teszek mintha álmomban bújnék hozzá és fejemet szíve fölé helyezem ami hevesen dobog. Kis kezeimet megérzem az ő hatalmas mancsait majd hallgatom egyenletes szuszogását is. Ha nem szeret miért van itt? Miért vagy ilyen bonyolult Jungkook? Miért?

Sziasztok itt Réka ^^❤ Remélem tetszett a rész és ne haragudjatok a kimaradásokért❤❤❤🙊🙊 További szép napot!❤❤