A Titok [Jikook]

11 [Jimin]

Jungkookkal már egy hete együtt vagyunk és imádom.. Boldog vagyok vele végre és remélem ő is az.. Mindig nálam alszik amit nem bánok és szinte elválaszthatatlanok vagyunk.  Nem tudom mi lenne velem Jungkook nélkül.. Nem is lennék szerintem vagy nem tudom. Nagyon megszerettem és mindenem az övé.
-Min gondolkozol Picúr? –Ölel magához hátulról és nyakamba puszil mire jól esően felsóhajtok.
-Csak azon, hogy milyen boldog és szerencsés is vagyok veled.. –Felelem őszintén és elmosolyodom.
-Aranyos vagy.. –Szorít magához mire csak felkuncogok. 
-Szeretlek.. –Fordulok meg karjaiban és kezeimet nyaka köré fonom majd hozzá simulok.
-Szeretlek. –Puszil ajkaimra mire elmosolyodom és lehunyom szemeimet majd puszijából csókot formálok. Nem tehetek róla.. Olyan jól csókol, hogy az hihetetlen. Imádom a csókjait és azt ahogyan hozzám ér.  Teljesen rá függtem szerintem Jungkookra amit nem bánok.. És szerintem ő sem.
Ízlelem édes párnácskáit és nem bírom vissza fogni magamat. Hirtelen combjaim alá nyúl majd  a felkap és fenekemnél tart meg én pedig lábaimat köré kulcsolom és hozzá simulok teljesen. A konyhában csak a mi csók elcsattanásainkat lehet hallani ami megnyugvással tölt el engem és őt is ahogyan látom. Hatalmas nagy hatással van rám és ezt nem bánom.. Egy cseppet sem bánom.  Rohadtul imádom, hogy ezt hozza ki belőlem. 
Lassan elválunk egymástól levegőhiány miatt majd pihegve nézünk egymás szemeibe.  Mielőtt mondhatnék is bármit újra ajkaimra tapad és vadul falni kezdi. Lepetten nézek rá majd felnyögök és viszonzom vad csókját. Kezemet hajába futtatom és úgy csókolom ajkait amik teljesen birtokolnak engem. Imádom ahogyan dominál felettem… Nem gondoltam volna, hogy Jungkook tud ilyen is lenni, de nem bánom. Egy cseppet sem. Kifejezetten örülök, hogy ilyen és ennyire vigyázz rám meg csak is a magáénak akar tudni. Ami egyben aranyos és kissé izgató.. 
-Jhungkookh.. –Mondom nehezen nevét csókunk közben mire csak hümmög egyett és nyelvét áttolja szájüregembe és nyelvemet táncba hívja ami megtörténik. Nyelveink vad táncot lejtenek nem ismerve határokat és megállást. 
Hosszú idő után elválunk majd szemeimbe néz és megnyalja ajkait majd mosolyogva néz rám. Kissé elpirulok ami miatt mosolya szélesebb lesz majd megpuszilja duzzadt ajkaimat a csókunktól.
-Szeretlek. –Mondja rekedtes hangon fülembe suttogva mire kiráz a hideg és elpirulok kissé. Olyan könnyen zavarba tud hozni, hogy az hihetetlen…  Hirtelen megindul felfelé és mire észbe kapok majd a hálóba vagyunk és elfekszik az ágyon én pedig rajta fekszem.  –Iszonyatosan szerencsés vagyok. –Mondja mosolyogva szemeimbe nézve mire mégjobban elvörösödöm. Aranyos… Nagyon aranyos és ezt is imádom benne. 
-Nagyon szeretlek. –Suttogom és hozzá bújok lehúnyt szemekkel.  –Nem akarok holnap suliba menni… -Motyogom szenvedve és jobban bújok hozzá. 
-Tudom, énsem. –Sóhajt fel fájdalmasan.
-Ne menjünk. –Csillannak fel szemeim. 
-Muszáj mennünk Picúr. –Rázza meg fejét mire lebiggyesztem ajkaimat.
-Ünneprontó.. –Motyogom mire felnevet majd magához szorít.
-Csak egy kicsit. –Kuncog
-Kicsit nagyon. –Forgatom meg szemeim.
-Naaa szépen azzal a csókolni való száddal. –Böki meg oldalam mire felkuncogok mert csikis vagyok ott.
-És ha nem? –Kérdezem pimaszan.
-Akkor megharaplak. –Puszil hajamba.
-Mi vagy te kannibál? –Nevetek fel.
-Csak is.. –Sóhajt fel.
Csak felkuncogok majd betakarom magunkat és jobban hozzá bújok majd nyammogva vissza lehunyom szemeimet.
-Jóéjt.. –Suttogom.
-Jóéjt Picúr. –Suttogja és hajamba puszil engem pedig véglegesen elnyom az álom.

Itt is volnék az új résszel, remélem tetszik🖤
(Réka)