A Titok [Jikook]

1.[Jungkook ]

Ma reggel-mint az ilyen hasonló napokon-az ébresztőórám idegesítő hangjára keltem fel. Amint kihúztam, fejem visszaesett a puha párnára, amit csak pár perc múlva sikerült elhagynom. November 15.-e van, tehát hétfő. Mondhatom, nagyon jó lesz az új sulimba járni. Ugyanis anyámnak pont most volt kedve minket kiidegelni, ezért a tesómmal, elköltöztünk Seoulba. Ezt már régebb óta tervezgettük. Mivel Hyun 18 éves, én pedig 16, kibéreltünk egy lakást ketten, 20 percnyire a sulitól.
Kikeltem az ágyból, és elindultam a mosdóba, szarva a tesómra, hogy mikor kel fel. A tükörbe egy kómás Jungkook nézett vissza rám. Hogy valamivel javítsak a mostani állapotomon, megmosdottam, és kimentem a konyhába, hogy megigyak egy kávét. Az ital készítése közben halk topogást hallottam, ami felém közeledik.
-Ha kérsz, csinálj magadnak-mondom Hyunnak, aki válasz helyett csak hümmögött egyet, és kivette a tejet a hűtőböl. Megcsináltam a kávém, és bementem a szobámba, hogy keressek magamnak valamilyen ruhát mára. Végül a farmer dzekim, fehér felsőm, fekete nadrágom, és a fehér pumás cipőm mellett döntöttem.

Miután felöltöztem, bepakoltam pár füzetet és ceruzát a táskámba -ha annyira unatkoznék- és kimentem a konyhába, hogy megvárjam tesómat, aki még öltözött. Várakozás közben elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, milyen iskolának nevezett retekbe fogok ezentúl járni. Amit vártam: egy kétemeletes unalmas szürke épület. Ezalatt Hyun elkészült, és megindulhattunk a buszállomásra. Nem kellett sokáig várni a buszra. Felszálltunk és elindultunk az iskolánk felé. Mikor beléptem a nagy kapun, sokan megbámultak, de nem törődve vele mentem fel az irodába. Ott egy ráncos nyanya, aki gondolom az igazgató lehetett, és egy -tőlem meglehetősen  alacsonyabb- fiú fogatott.
-Jeon Jung Kook igaz? Gyere beljebb!- mondta azzal a tipikus nyalizós mosollyal.- Mától a 3.B osztályba fogsz járni, ami az első emeleten található. Jimin, aki egy osztállyal felettetek van, fog körbevezetni az iskolánkba- mutatott arra a mellettem álló szőke fiúcskára. Nem is néztem volna ki belőle, hogy idősebb. Olyan kis baba arca van.

-Jó- válaszoltam röviden, és kimentem a teremből, mögöttem jött, ezek szerint Jimin.
-Heló! Park Ji Min vagyok- nyújtotta a kezét mosolyogva. Egész aranyos gyerek. Megfordultunk, és elkezdtünk sétálni a folyosón. Jimin elkezdte mondani, hogy mi hol van, de én felére se figyeltem. Inkább őt fürkésztem észrevétlenül. Úgy egy fejjel alacsonyabb nállam, tökéletes arca duzzadt szája elbatázsolt. Fülében fülbevaló díszeleg.
Egy cuki pulóver, és farmer nadrág van rajta.
-A második emeletre felesleges mennünk, mivel ott már csak oszzálytermek és mosdók vannak- mondta. Mi? Hogy már az emeleten vagyunk? Észre sem vettem. Meddig bámulhattam szegényt? -Az első órátok történelem lesz, aztán szünetben gyere ki a folyosó végére, és odaadom az órarendedet- még mindig azzal az édes mosolyával nézett rám. Igenként csak megráztam a fejem, bólintottam egyet zavaromba, és elindultam az osztály felé. Bementem, és egyből kuss lett. Mindenki rámszegezte a tekintetét, én pedig csak körülnéztem, és kiválasztottam magamnak a leghátsó padot. Egy-két perc múlva be is jött a tanár, és bemutatott engem az osztálynak. Kerültem mindenkivel a szemkontaktust, egyedül csak a kb 40 éves pampogó férfit néztem. Kínos volt, mert éreztem, hogy közben mindenki engem bámul, így magamra erőltettem egy fémosolyt.

Az óra lassan és unalmasan telt, így rákerestem Park Ji Min-re a telómon. Csak nézegettem a képeit, amiket magáról posztolt, de nem nagyon mertem bekövetni.

Az óra befelyeztével felkaptam a táskám, és elhagyva a termet indultam a folyosó végére, ahol nekidőlve a falnak vártam Jimint. Körülbelül 5 percet várhattam, mikor meghallottam az előbb említett személy hangját mellőlem. Rögtön felkaptam a fejem, mire Jimin arca helyett egy papírfecnivel találtam szemben magam. Kivettem a papírt a kezéből és kinyitottam, hogy megnézzem, milyen szörnyűségek várnak rám, az elkövetkező két hónapban.
-Az ötödik óra után lesz ebédszünet. Ha szeretnél, lejöhetsz velem a büfébe.- mondta egy kicsit halkan. Én? Egyek vele? Végül is....mást nem ismerek innen, még nagyjából őt se tehát beleegyeztem.

Az órák vánszorogtak. Egy örökkl valóság volt azt a négy tanításit végigülni. Végül az ötödik óra után lementem az ebédlő elé, de meglepetésemre a kis töpszli előbb odaért. Mondjuk épp mindegy. Bementünk az ebédlőbe, kiválasztottam a kajám, ő is, és leültünk az egyik két személyes asztalhoz. Szerencsére az itteni étel ehető volt. Jiminnel beszélgettünk, és sikerült őt jobban megismernem. Táncol, és énekel. Hmm...szívesen meghallgatnám...na várjunk csak...miröl beszélek? Te jó Isten, elkezdtem érdeklődni iránta? Ugyan....biztos a kiváncsisságom miatt...

Az utolsó órákat is végig szenvedtem, aztán bevártam a Hyun-t és hazamentünk

Sziasztoook😁❤❤
Itt is volnánk az első résszel🙊😍
Elnézést a hibás szavakért😅
Ha tetszett, vote-ljatok, és hozzászólásba írjatok megjegyzést, a sztorival kapcsolatba ❤❤❤