ROMLOTTAK ( LOKI LAUFEYSON )

KÉSZÜLŐDÉS

‒ Azért fürödni, lefürödhetek egyedül? - kérdeztem a mellettem sétáló Thortól.
‒ Miért beszélsz ennyit? - morogta orra alatt.
‒ Én is kérdeztem már tőle ... - sóhajtott fel mögöttem Laufeyson. Végre kihoztak abból a cellából. Nyilvánvalóan ez még nem volt egyenlő a teljes szabadulással, de valahol el kellett kezdeni. Felvezettek minket a palotába. Jobban szemügyre vettem a helyet (alapvetően mindent próbáltam feltérképezni ahhoz, hogy valahogy sikerüljön, amit tervezünk). Ezzel csak annyi gond volt, hogy ezt észrevette a mellettem álló istenség is.
‒ Meg se forduljon, a fejedben! - mondta mogorva hangon.
‒ Nem értem, hogy miről beszélsz. - feleltem.
‒ Jól tudod. - hagyta rám. Egy nő jött ki az egyik ajtón. A mellettem álló férfi teli vigyorral megölelte, a barna hajú nőt.
‒ Ki ez? - nézett rám.
‒ Ő egy...
‒ Rokon. - feleltem.
‒ Rokon? - húzta össze szemöldökét az embernő. Mögöttem Loki elkezdett kacagni.
‒ Van valami probléma? - fordultam hátra. A mellette álló őrök egyből megmozdultak, de Thor csak leintette őket. Nem értettem, hogy mit pattogtak. Bilincs volt rajtam, nem öltem meg őket. Egyenlőre...
‒ Ennél még, én is jobban tudok hazudni! - felelte a fekete hajú.
‒ Azt nagyon jól tudjuk testvérem! - mondta Thor. Az embernőnek mikor leesett, hogy Thor Loki-t "testvéremnek" szólította, odament hozzá és lekevert neki egy pofont.
‒ Ezt New Yorkért! - mondta a nő.
Kárörvendően elmosolyodtam. Tetszett a műsor.
‒ Egyre szimpatikusabb nekem az ember, akit te úgy szidtál! - raktam a tűzre, még egy rakással.
‒ Szidott engem? - fordult felém Thor menyasszonya. Az emberekben sokkal könnyebb volt kutakodni. Gyengébb az elméjük.
‒ De még mennyit. Meg akart látogatni...
Még egy pofon. Ördögien elnevettem magamat.
‒ Elég legyen! - vágott közbe Thor. - Ő itt egy veszélyes, már kihalt faj utolsó egyede, akinek most börtönben lenne a helye, mert egy mindennel megáldott gyilkos! De az helyett, hogy ott lenne, testőrt fog játszani az esküvőn. Talán kicsit csökkentheti, a letöltendő idejét ezzel.
‒ Komolyan azt szeretnéd bemesélni nekem, hogy ez a lány egy gyilkos? - fordult felém a nő, az arcán egy kételkedő mosollyal. Loki a pofonok után jobbnak látta, hogyha nem szólal meg. Észrevettem rajta, hogy akkor már neki tetszett nagyon a műsor.
‒ Lényegében nincs sok eltérés abban, amit mond. - feleltem. - De ha az apja, nem pusztítja el a bolygómat, nem kéne gyilkolnom. - rántottam meg a vállamat. Az embernő - akinek történetesen elfelejtettem a nevét -, teljesen ledermedten állt előttem.
Megforgattam szemeimet. - Nem áll szándékomban megölni senkit sem! És az esküvőt sem fogom elrontani. - hazudtam. - Csak egy jó meleg fürdőt szeretnék venni végre, mert már több hete, nem volt alkalmam rá! - Láttam a nőn, hogy megsajnál, ezért vőlegényére pillantott.
‒ Legyen! - válaszolt Thor szem forgatva.
‒ Hálásan köszönöm! - mondtam. Próbáltam nem túl szarkasztikus lenni.
‒ Te! - mutatott rá, a Loki-tól jobbra álló őrre. - Hívd ide Lady Sifet!
Az őr csak bólintott, majd elindult az ellenkező irányba.
‒ Sifet? - szólalt meg újra Loki.
‒ Egyedül nem engedem el sehova! - mondta Thor. Remek, szóval valaki vigyázni fog rám míg fürdök...
‒ Én is vele mehetnék. - szólalt meg, a velem szemben álló nő.
‒ Jane, kötve hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...
‒ Csak nem akar megölni!
‒ Bármire képes. Nagyobb hatalma van, mint egy istennek! Ha Sif ott van, akkor nem lesz baj, de ne maradj vele kettesben kérlek! - mondta a Szöszi.
‒ Még mindig itt vagyok! - vágtam közbe. - És egyébként, csak egy nyamvadt fürdőt szeretnék venni!
Thor nem figyelt rám.
‒ Pihenned kéne inkább! - mondta párjának.
‒ Ugyan már! - válaszolta Jane. - Segítek neki! Ruhád sincs még nem? - fordult ismét felém. Kicsit megráztam a fejemet. Miért volt velem ilyen közvetlen? Nem látta a hajamat, vagy a szememet? Miért nem foglalkoztatta a tényt, hogy embereket gyilkolok, és gyilkoltam?
Az emberek olyan értelmetlenek.
Az őr megérkezett, egy hosszú fekete hajú harcosnővel az oldalán. Kicsit meglepődtem, de nem szólaltam meg.
‒ Jó újra látni, Sif! - mondta Loki gúnyosan. A nő arcáról undor tükröződött a férfi felé.
‒ Miért hívattál, Thor? - kérdezte.
És elkezdődött a mesélés ismét. Én így, meg úgy. - Rendben. - mondta Sif.
Felém lépett, és megfogta a felkaromAt, majd elkezdett húzni. - Te? - kérdezte, az utánunk haladó Jane-től.
‒ Segítek. - felelte.
‒ Ahogy gondolod. - hagyta rá a nő.
Megálltunk az ajtó előtt. Sif kinyitotta, majd kicsit meglökött, hogy induljak el befelé. A szoba aranyban pompázott. Bár ott, mi nem voltam aranyszínű?!
‒ A fürdő ott van. - mutatott a szoba végén, az ajtó felé.
‒ A bilinccsel? - kérdeztem. Hülyén hangzott, de esküszöm ezektől már bármi kitellett. Megforgatta a szemeit, és levette rólam. Csuklóimat kicsit megmasszírozva, rá pillantottam.
‒ Menj! - felelte. Ez komoly? Csak így? Végre egy nő, akinek van esze! Vicces is lett volna, ha ő is bejön velem...
Amikor kinyitottam az ajtót, megértettem, hogy miért engedett csak így be. Sehol sem volt ablak.
Szóval ezek ennyire komolyan veszik?
Mit gondoltak, hogy majd kiugrom, kitudja hány ezer méter magasról? Azért repülő egyed sosem volt köztünk. Tökmindegy a lényeg, hogy végre egyedül lehetek. - nyugtáztam magamban. Felkapcsoltam a lámpát, ami megvilágította a sötét kis fürdőt. Levetettem magamról a koszos, és bűzölgő öltözékemet. Megnyitottam a jó forró vizet, ami a kádba folyt.
Meg sem kérdezzétek milyen "megtiszteltetés" volt, arany kádban fürdőzni, egy palotában. Sőt, egy palotában, ami történetesen Asgardban volt!
Amikor a forró víz a bőrömhöz ért, kicsit felsóhajtottam. Felszabadító érzés volt. Hófehér hajamat jól megmostam, mert már ellepte a kosz és a zsír. Eltelt jó fél óra mire végeztem a fürdéssel. Egy tiszta törülközővel áttöröltem vizes testemet, és hajamat. Felvettem egy fehér köntöst, ami az ajtó melletti kis fogason lógott.
Amikor kiléptem az ajtón, a két nő még mindig a szobámban volt.
‒ Vedd fel ezeket! - utasított Sif, és az ágyra mutatott. Hasonló ruhát kaptam, mint amilyen neki volt. Csak fegyver nélkül. Nyilvánvalóan. Elfordultak amíg felöltöztem. A hajam gyorsan megszáradt magától. Mikor megfordultam, egyből Sifre néztem. A bilincs ott lógott a kezében.
‒ Csak azt ne... - feleltem.
‒ Nincs beleszólásod!
Fájdalmasan bólintottam. Nem volt mit tennem. Nem álltam neki ellenkezni, még az a csekély esélyem is tovaszállt volna a szökéssel kapcsolatban, ha nekiálltam volna veszekedni. Előre nyújtottam a két kezemet, és egy egyszerű kattanással, csuklóimra rakta azt a gyalázatot. Lassan már, nem lesz azon a részen bőr. Mindegy, én csináltam magamnak ezt az egészet, viseljem el a következményeket.
Kisétáltunk a szobából, majd egy másikba mentünk át. Ebben a palotában nem lehetett kiigazodni. Egy gyönyörű fehér ruha volt a szobában.
‒ Pedig már azt hittem, hogy ez is arany színű lesz! - jegyeztem meg. Jane elnevette magát, Sif pedig csak egy rosszalló pillantást küldött felém. Leültem arra a székre, ami előtt egy fésülködő asztal volt, majd végig néztem egy jó hosszú ruhapróbát, és azokat a dolgokat, amiket a menyasszonynak kell ilyenkor csinálniuk. Útközben feltűnt a szobában több személy is. Jane anyja, Frigga, s a szolgálók. Én csak csöndben ültem a sarokban, a fésülködő asztal előtt. Jane mikor végzett, mögém lépett. Értetlenül néztem rá, de ő csak intett, hogy forduljak a tükör felé. Nem volt mit tennem, engedelmeskedtem neki. Hajamat kezébe fogta, és fésűjével elkezdte fésülni azt. Nagyon furcsa voltam, de nem szólaltam meg.
‒ Hány éves vagy? - kérdezte.
‒ Um, közel ezer. - feleltem.
‒ Huha! Jól tartod magad! - nevetett. - Én 31 vagyok. - felelte, fel nem tett kérdésemre.
‒ Nem félsz, hogy a férjed kicsit tovább fog élni, mint te? - kérdeztem. Abba hagyta a fésülést.
‒ Tudod, erre még sosem gondoltam! Ha valakit igazán szeretsz, akkor nem fontosak a számok, csak az számít, hogy ott vagytok egymásnak. - fésülte tovább hajamat.
‒ Milyen bölcs! - feleltem. Hangomban viszont nem volt egy kicsiny gúny sem. Nem tesznek nekem jót, ezek az emberek.
‒ Tudod, ő tett engem olyan erőssé, amilyen még soha nem voltam. És ezért, nagyon hálás vagyok neki! - mondta.
‒ Nagyon szeretheted... - feleltem.
‒ Miért ne szeretném? - kérdezte értetlenül.
‒ Mert ő más. Ő egy isten, és te meg ember vagy... Az isteneket általában csak a rangjuk, és a hatalmuk miatt szeretik a népek. De te tiszta szívedből szereted őt. Ezért is hordasz tőle, a szíved alatt egy gyermeket.