ROMLOTTAK ( LOKI LAUFEYSON )

MEGLEPETÉS

Meglepetés. Ezt okoztam az embereknek. Valakinek jót, és persze van akinek rosszat. Én viszont csak, pompásan szórakoztam rajtuk, mivel annyira tudatlanok voltak. Egy csörömpölés szakított ki a gondolataimból.
‒ Hogy micsoda? - fagyott le a mögöttem álló nő.
‒ Ez lehetetlen. - vágta rá egyszerre Sif és Frigga. Jane anyja csak ledermedten ült, az ablak melletti széken. A szobába pár szolga lépett be, akik eltakarították a nő előtt, a törött üvegpoharat.
‒ Pedig ott van. Egy egészséges csecsemő, akit az isten nemzett.
Senki sem tudott megszólni. Szóval mégis tudok még meglepetést okozni?
‒ És ezt te, miből gondolod? - kérdezte Sif.
‒ Érzem. Mi megérezzük ezeket. Szabad? - álltam fel, és mutattam Jane hasára engedélyt kérve tőle. Pár pillanatig csak ledermedten nézett, de aprót bólintott. Megérintettem azt a helyet, ahol a kis csöppség bujkált. Lehunytam szemeimet, és pár percre ismét néma csönd telepedett a szobára, majd mikor végeztem megszólaltam: - Még nagyon aprócska. Pár hetes lehet. - feleltem.
‒ Jane... - állt fel az anyja. - Mi... Mikor voltatok együtt Thor-ral?
‒ Tessék? - nézett rá az anyjára Jane.
‒ Azt kérdezte, hogy mikor teremtettetek testi kapcsolatot egymással, zárt szobában. - feleltem.
Ismét mindenki rám néztem. Kínos...
‒ Bocsánat. - feleltem, majd visszaültem a székemre. Jane megérintette azt a részt, ahol az én kezem volt pár perce.
‒ Amikor megkérte a kezemet. - felelte.
‒ Vagyis? - kérdezte Frigga.
‒ 3 hete.
‒ És védekeztetek, ugye? - aggodalom ült ki, Jane anyjának az arcán. A mellettem álló nő lassan, és kínosan megrázta a fejét. - Volt hányingered? Vagy esetleg rókáztál? - kérdezte az anyja.
‒ Múltkor igen, de csak azt hittem, hogy a gyors kajától volt... -mondta az embernő.
‒ Szűzanyám. - ült vissza a székébe az idős nő, és arcát kezeibe temette. Sif és Frigga, ledermedten álltak tovább. - Azonnal kell egy teszt! - felelte az anyja.
‒ Hogy micsoda? - kérdezte Sif.
Te jó ég. Ezeknél sem volt felvilágosító óra?
‒ Midgardon azzal szokták kideríteni, hogy egy nő állapotos-e. - mondtam.
Jane nem tudta, hogy sírjon-e, vagy inkább nevessen.
‒ Nem tudunk elmenni Midgardra. Heimdall lezárta a Bifrostot, az esküvő miatt. Majd csak az esküvő után lesz képes újra megnyitni, amikor minden vendég hazamegy. - mondta Frigga.
‒ Maga hogyhogy, nem tudott erről? - Jane Friggára nézett.
‒ Mindent látó, azért én sem vagyok. - felelte mosolyogva.
‒ Mindent látó... - suttogta Sif maga elé. - Ez az! Heimdall! Ő alá tudná támasztani, hogy igaz e vagy sem.
‒ Maradjunk inkább a tesztnél. - felelte az anyja, egy kis undorral az arcán. Ha jól éreztem, nem igazán adott az istenségek véleményére.
‒ Istenem. - mondta Jane.
‒ Ne törd most magad ezen! Szépnek, és ragyogónak kell lenned, mert holnap esküvő van! A te esküvőd! - ment oda hozzá Frigga, és átölelte.
‒ Ha érdekel a véleményem, szerintem is az esküvőre kéne koncentrálnod. - mondtam.
‒ Te csak ne beszélj! Hisz most mondtad, hogy állapotos! És ki tudja, hogy ebből mi igaz?! - hurrogott le Sif.
‒ Sif nyugalom. - mondta Frigga. - Thornak erről, nem szabad tudomást szereznie, addig amig nem bizonyosodunk meg arról, hogy tényleg ez a helyzet!
‒ Miről nem kéne tudnom? - lépett be az ajtón a vőlegény. Hm, ez a nap egyre jobb, és jobb lesz.
‒ Én azt hittem, hogy tudtok róla. - feleltem.
‒ Fogd be! - rivallt rám Sif.
‒ Mi történt? - kérdezte Thor. Jane odament hozzá, és megfogta a kezét.
‒ Ezt beszéljük meg inkább négyszemközt, kérlek. - mondta a párjának, és ezzel kisétáltak a szobából.
‒ Nekem még innom kell! - állt fel Jane anyja.
‒ Jöjjön velem kedvesem. - kísérte ki az ajtón Frigga, a másik nőt. Siffel ketten maradtunk a szobában.
‒ Szépen elintézted! - fordult felém.
‒ Sajnálom. Fogalmam sem volt, hogy nem tudtok róla! - adtam az ártatlant.
‒ Persze. - hagyta rám, majd kisétált az ajtón. Bezárta maga után, engem pedig otthagyott. Egyedül. Kicsit lefagyottan felálltam. A bilincs... Nem vette le rólam. Az elejétől kezdve tudtam, hogy nem szimpatizál velem, de most mégis mit kezdjek ezzel a borzadállyal a csuklómon? Életemben először meg volt kötve a kezem. A szó szoros értelmében is.
‒ Francba. - mondtam, és leültem a szobában lévő ágyra. Fejemet lehajtottam, kezeimet térdeimre támasztva dőltem előre.
‒ Ha jól látom, elkélne egy kis segítség.

Csak ezt ne. Csak őt ne.
‒ Mit keresel itt? És egyáltalán, hogy kerülsz ide? - kérdeztem, és felemeltem a fejemet.
‒ Az maradjon titok. - sétált közelebb felém, maga mögött hagyva az ajtó melletti falat. Sóhajtottam egyet, és felálltam. Az ablakhoz sétáltam, és kinéztem rajta.
‒ Jó magasan vagyunk. - jegyeztem meg. Loki is mellém sétált, ő is kinézett az üvegen.
‒ Nem lenne tanácsos kiugrani rajta. - mondta.
‒ Miből gondolod, hogy ki akartam? - néztem rá. Arcán egy gúnyos mosoly ült.
‒ Azért hülye én sem vagyok. - felelte. Fájdalmasan elnevettem magam.
‒ Egyik börtönből, a másikba. - mondtam, és ismét az üveget kémleltem. - A szökés nem egyszerű.
‒ A terved meg fog bukni. - mondta hirtelen.
‒ Jobbkor nem is tudtál volna szólni erről! - feleltem epésen.
‒ Nem fejeztem be... - mondta, én pedig szemöldök ráncolva felé fordultam.
‒ Parancsolsz? - kérdeztem.
‒ A terved meg fog bukni, ha nem hallgatsz rám.
Eléggé megismertem már abban a pár hétben - amit együtt töltöttünk a cellában -, hogy megtanuljam: Laufeyson ivadékra hallgatni, egyenlő a kínhalállal.
Nos tegyünk egy próbát. Ennél már csak nem lehetnek rosszabbak a dolgok. Bár mikor voltak jók?
‒ Figyelek.
Elmosolyodott.
‒ Egy feltétellel segítek, élve kijutni innen.
‒ Mi az a feltétel? - kérdeztem.
‒ A medált akarom. - mondta. Tudta, hogy a tervem meg fog bukni, és mikor már zsákutcába kerültem, akkor akar segíteni, hogy cserébe megkapja a medált. Végig tudta, hogy nem fogunk innen kijutni, ha követjük az én tervem, de ő belement. Belement, mert tisztában volt vele, ha ki akarok innen jutni, akkor nincs más választásom, tőle kell a segítséget elfogadnom. Nagyon okos, de én okosabb leszek nála.
‒ De akkor, ki viszel innen! - mondtam, mire csak bólintott.
‒ Vissza kell vennünk a S.H.I.E.L.D-től a medált. Ugye tudod?
‒ Hát persze. - mondta mézes-mázos hangon. Higgye csak azt, hogy oda fogom neki adni, miután visszaszereztem. - Utána pedig beviszel a Bosszúállókhoz!
Nem kispályás...
‒ Legyen. - feleltem. Oh, hogy megbánod még, hogy kikezdtél velem Loki Laufeyson. - Tudod sokkal könnyebb úgy beszélni veled, hogy nem kell azon gondolkozom, hogy mikor és hogyan próbálsz megölni. Elég béna illúzió Laufeyson. - érintettem meg mellkasát, bilincsben lévő kezemmel. Viszont az nem tűnt el. Kemény volt, és érinthető.
‒ Meglepetés. - mondta gúnyos hangon.