Az Istenek Nektárja

3. Fejezet

Érdeklődve szemlélgettem egy kard pengéjét a piac forgatagában, míg az eladó folyamatosan magyarázott valamit, de nem igazán figyeltem rá. A férfi állandóan beszélt, nem kellett a beszélgetés másik tagjának egy szót sem szólnia. Tulajdonképpen nem beszélgetett vele soha senki, mindenki csak hallgatta a szövegelését. Szerettem hozzá járni, jó fegyvereket lehetett nála venni, és jó volt egy kicsit csak hallgatni mások hétköznapjait. Olyan emberekét, akikre nem várt egy kalózhajó, hogy elhajózzanak egy szigetre, amit soha senki sem talált még meg, egy olyan dologért, ami örök életet adhat.

Ma hajnalban. A sikátoros incidens után nem találkoztam újra egyik nemkívánatos személlyel sem, és ma el is mennek a kikötőből. Én pedig egy hét múlva hajóra pattanok, beállok valamelyik névtelen kalóz névtelen hajójára, és nyugodt kalózéletet élek az elkövetkezendő években. Ez volt a terv, és kifejezetten tetszett. Semmiképpen nem szabad egy ismertebb kalóz hajójára elszegődnöm, mert akkor nagyobb eséllyel találkozom más nemkívánatos személyekkel. Hogy nekem mennyi ellenségem volt.

A gondolatra elhúztam a számat, és felvettem egy másik pengét. A Karibi-térség minden pontján ismertem olyanokat, akik valószínűleg nem szívleltek kifejezetten. Nos, engem még így is jobban elviseltek, mint Jack-et. A férfit mindenhol meg akarták ölni, amerre csak ment. Engem legalább csak megcsonkítani akarnak. Hát, a legtöbb helyen legalábbis. De hát ezt jelenti a kalózlét. El sem tudtam képzelni az életemet máshogy.

- ...és az a hajó, a Fekete Gyöngy, azt mondják, ma fog kihajózni - csíptem el egy részletet a férfi monológjából, mire azonnal felé kaptam a fejem. - Azt mondják, Jack Sparrow nemrég legénységet toborzott.

- Ebben nincs semmi furcsa - mondtam, és letettem a kést. Lehet, hogy el kéne mennem inni egyet. De nem a Menyasszonyba*. Jack is oda járt. Jobb lenne, ha valami másik kocsmát keresnék, nehogy még véletlenül is összefussak a kalózzal.

- Igen, de állítólag valaki látta, hogy két napja Sparrow egy nővel volt egy sikátorban - mondta, mire felnevettem. Oké, az én voltam.

- Minden éjjel más nővel van - mondtam, és kissé odébb léptem, hogy ne zavarjam a többi nézelődőt. - Ez egyáltalán nem meglepő vagy szokatlan dolog.

- Nem, úgy értem, hogy Sparrow pénzt adott neki, de semmi olyat nem csináltak - mondta, mire összeráncoltam a homlokom. Nem emlékszem, hogy pénzt adott volna nekem. Ebben az esetben valaki másról van szó. - A nő elvette a pénzt, aztán elment.

- Lehet, hogy előtte csináltak valamit, és a barátod csak azt látta, ahogy Sparrow fizet. Vagy csak egy régi tartozását kényszerült megadni - vontam vállat, és nagyon reméltem, hogy erről volt szó. Ha nem, az azt jelentette, hogy Jack sántikált valamiben, és egészen biztos, hogy az nekem nem lesz egy túl kellemes élmény.

- Lehet, de a nő nem igazán úgy nézett ki, mint egy örömlány - felelte a férfi, mire ismét csak vállat vontam.

- Sparrow elég népszerű, hogy ne csak utcalányokkal állhasson le - mondtam, mire a férfi bólintott. Örültem, hogy meggyőztem. És most valaki győzzön meg engem is! Felsóhajtottam, és a hajamba túrva megfordultam. - Később találkozunk. Most mennem kell.

- Viszlát! - köszönt a férfi, mire intettem, de nem fordultam felé. Tényleg rám fért volna egy kis ivás. A Menyasszony volt a székhelyem, az elmúlt évek során nem ittam máshol, de sajnos Jack is szeretett oda járni, és őszintén semmi kedvem nem volt, hogy találkozzak vele. Megindultam hát egy tetszőleges irányba, keresni egy új ivót magamnak. Lehet, hogy ezentúl oda fogok járni, akkor egészen biztosan nem fogok összefutni olyanokkal, akikkel nem akarok.