Az Istenek Nektárja

És itt a vége

Halihó, úgy voltam vele, hogy a mostani mondandómat nem egy rész elejére vagy végére szúrom, hanem inkább szentelek neki egy külön "fejezetet".

A helyzet az, hogy ennyi volt ez a kis fanfiction. Mint látjátok elég nagy változtatások történtek itt útközben, de igyekeztem a lehető legjobban beleilleszteni a történetbe Averyt. A vége pedig azért pont ilyen, mert valahogy meg kellett adnom az esélyt, hogy a filmek szerint folytatódjon tovább a történet menete. Ezzel egyébként azt is el kell árulnom, hogy mivel Avery az első három film eseményeiben nem vett részt e szerint a fanfic szerint sem, ezért az ezután következő két film történéseiben sem szerepelne. Tehát, ha valaha is írni akarnék ennek második részt (ez nem fog megtörténni), akkor az csak az ötödik film után, vagy még mindig a negyedik film előtt zajlana. Vagy a kettő között. Vagy az egy előzménytörténet lenne... Jó, úgy látszik, azért nem szűkölködöm az ötletekben.

Ez alapján persze vehetnétek úgy is, hogy Jack és Avery története végül is nem ér boldog véget, mert valami történni fog a jövőben, ami miatt ismét különválnak egymástól, de tulajdonképpen mind tudjuk, hogy milyen is a jó öreg Jackie. A karakteréhez nem igazán illik, hogy elkötelezze magát egyetlen nőnél, nem igaz? Másrészről viszont az, hogy újabb év(tized)ekig nem találkoznak ezek ketten, koránt sem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem próbálkoznának újra. Vannak ilyen kapcsolatok, ha engem kérdeztek biztosan meg lehetne írni azt a történetet is.

De ennek a sztorinak itt van vége. Valójában gondolkodtam egy utószó szerűségen is, de az valószínűleg arról szólna, hogyan szakadnának el egymástól újra, és őszintén szólva nem igazán kedvelem az olyan történetetek, amik nem Happy Enddel végződnek. Ezért végül is nem lett utószó. 

Szóval, mivel valószínűtlennek tartom, hogy valaha is folytassam ezt a történetet (ez nem zár ki más POTC fanficeket), ha úgy tetszik, akkor csak vegyétek úgy, mintha semmit sem mondtam volna, és gondoljatok Jack és Avery kapcsolatára úgy, mint egy hosszútávú szerelem (egyébként az, csak szegények nagyon kis pancserek), és jusson eszetekbe a mesék végén lévő "...és boldogan éltek, míg meg nem haltak." mondat.

És köszönetet szeretnék mondani nektek, amiért végigolvastátok ezt a történetet. Teljesen mindegy, hogy hétről-hétre követtétek-e a feltöltéssel együtt, vagy csak később, amikor már minden fejezet fent van egyben daráltátok le az egészet, nagyon köszönöm, hogy vannak akik eljutottak idáig!

Tudom én, hogy nem ez a legnépszerűbb fanfiction-öm, de ettől nem változik a tény, hogy az egyik kedvencem a valaha írt összes történetem közül (rengeteg történetet írtam ám, körülbelül olyan 26 sztori van jelenleg is félbehagyva a gépemen, és a telefonomon. Ebbe az adatba pedig még bele sem számítottam a papíron lévő kis történeteket, a fordításra tett kísérleteimet, és a régebben írt, de már elvetett sztorijaimat). Szóval én igazán élveztem az Istenek Nektárja írását, még akkor is, ha csak kevesetekhez jutott el. Kicsit sajnálom is, hogy nem húztam tovább, még bőven írhattam volna a többi karakterről is, mindenkinek meg van ugyanis a saját kis élettörténete a fejemben, legalábbis minden általam kitalált karakternek. 

Egy szó, mint száz, köszönöm, hogy elolvastátok a történetem, és nagyon remélem, hogy élveztétek!