Az Istenek Nektárja

5. Fejezet

Ebben a fejezetben Jackie-ből fodrász lesz. És szerettem volna megmagyarázni, miért gondolom, hogy nem lehet annyira béna a hajakkal. Jack-nek ugye raszta (és fonott) haja van. És mint azt mindenki tudja, a raszta haj nem nézne ki úgy, ahogy Jack haja, ha nem törődne vele. Szóval, úgy döntöttem, hogy Jack érteni fog bizonyos fajta frizurák elkészítéséhez. Ha ez zavar, akkor bocsi, ez igazából csak úgy jött. 

   Amikor legközelebb magamhoz tértem, a fejfájásom tompa sajgássá csillapodott, és szédülni sem szédültem már. Egy ásítás kíséretében fordultam az oldalamra, és az ajtót kezdtem szuggerálni. Ki kellene mennem, de még túl korán volt. Felsóhajtottam, és tekintetemmel a szobát vizsgáltam. A fa repedéseit, az apró vagy épp nagyobb hibákat, és közben próbáltam elüldözni az elmémbe tolakodó emlékképeket. Aztán a szemeim megakadtak az ágy lábánál heverő barna csizmákon, és ajkaimra akaratlanul is mosoly kúszott. Szóval betartotta az „ígéretét".

   Felültem az ágyban, a szemeimet dörzsölgetve, majd a lábaimra húztam a cipőt. Pontosan a méretem volt. Nem tudtam, hogy meglepődjek-e a tényen, hogy Jack tudta a lábméretem, vagy ne. Ellopta a csizmámat, arról nem nehéz megállapítani, mekkora a lábam. Nyújtózkodtam egyet, és felálltam. Kényelmes volt, meleg, és egész jól nézett ki. A régi, elnyűtt, fekete csizmámnál legalábbis sokkal jobban.

   A lábammal löktem ki az ajtót, miközben a kezeimmel a hajamat próbáltam valahogy megregulázni, de nem voltam benne biztos, hogy ez valaha is sikerülne. Elhúztam a számat, és hangosan káromkodtam, ahogy az ujjam beleakadt egy különösen makacs csomóba, ezzel nem kis fájdalmat okozva. Mérgesen dobbantottam, és az oldalam mellé engedtem a kezeimet. Már rég le kellett volna vágnom, nem értem, eddig miért hagytam, hogy ennyire megnőjön.

   – Kell segítség? – Azonnal a hang irányába fordultam. Jack állt a lépcső mellett, egyik kezében egy üveg rummal, másikban az iránytűjével. Ajkain vigyorral figyelte, ahogy a hajammal bajlódom.

   Élből el akartam utasítani, de végül csak halkan felsóhajtottam, és megadóan az égbe lendítettem a kezemet.

   – Nem tudom, miben tudnál segíteni, de tudod mit? Megpróbálhatnád – mondtam, figyelve, ahogy a vigyora kiszélesedik. Az iránytűt az övére akasztotta, ahol általában hordani szokta, és intett, hogy kövessem. Egyetlen szó nélkül ballagtam fel mögötte a fedélzetre. Ekkor tűnt csak fel, hogy este van.

   Meglepetten kémleltem körbe, de gyorsan úrrá lettem a döbbenetemen, és felzárkóztam a férfi mögé, aki időközben már a kabinajtaja előtt várt rám. Kérdőn néztem fel rá, amikor nem nyitotta ki az ajtót.

   – Ellie odabent van – tudatta velem, mire egy pillanatra eszembe jutott, hogy mégiscsak elutasítom kedves ajánlatát, de végül csak vállat vontam. Jack összehúzott szemekkel nézett rám, valószínűleg azon gondolkodott, hogy megtámadom-e a bent lazító nőt. Nos, nem állt szándékomban bántani. Most nem.

   – Jól van Jack, akkor mit szólnál hozzá, ha mondjuk bemennénk mi is? – kérdeztem, majd sértett arcot vágtam, csak hogy ezzel is idegesítsem egy kicsit. – Vagy talán nem akarod, hogy bemenjek? Már ennyire nem vagyok szívesen látott?

   – Ez nem fog működni Verebem – vigyorgott, de kinyitotta az ajtót. – Már nem.

   – Egy próbát megért – vontam vállat, és beléptem mellette a félhomályos szobába. A tekintetem azonnal találkozott Ellie-ével, aki Jack ágyán feküdt, és egy könyvet olvasgatott. Elhúztam a számat a fodros, sárga ruhája látványára, és inkább elfordultam tőle. Legalább volt rajta ruha. – Oké, hova üljek?