Az Istenek Nektárja

14. fejezet

FIGYELEM!!

Ebben a fejezetben egy aprócska jelenetben két lány csókolózik. Aki nem szereti, az hagyja ki azt a részt, becsillagozom nektek. Ennyi, jó olvasást!

   Két napnyi utazás után jött el az idő. Éppen segítettem Mr. Gibbsnek a vitorlákkal, amikor John mellém lépett, és komoly szemekkel nézett rám. Nem kellett semmit mondania, hogy tudjam, mit szeretne. Már eldöntöttem, kit választok, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgatok-e inkább. Mégis, amikor a férfira néztem, valahogy nagyon nehéznek tűnt. Felsóhajtottam, és az első tiszt felé fordultam, aki csak biccentett, hogy menjek, én pedig hálás pillantást ajánlottam neki, mielőtt visszafordultam John felé.

   – Beszéljünk! – mondtam, mire a férfi bólintott, és elindult a lépcső felé. Követtem, és közben véletlenül felnéztem a kormánynál álló Jackre, aki összehúzott szemekkel nézte kettősünket. Az ajkamba haraptam, és visszafordultam John felé, aki furcsa tekintettel nézett rám a válla fölött.

   Lecaplattunk a lépcsőn, be a kabinomba, ahol John ránk csukta az ajtót, és határozott fényekkel a szemében felém fordult. Fogalmam sem volt, hol kezdhetném, ezért inkább vártam, hogy ő mondja.

   – Beszéltem Ellievel, miután visszajöttünk a szigetről – kezdte, mire várakozva néztem rá. – Elmondta, hogy vele csalt meg Jack, és hogy miért tette.

   – Igen? – kérdeztem, mert nem nagyon értettem, hova akar kilyukadni.

   – Amikor lezuhantál a szikláról, nagyon megijedtem – sóhajtotta, és a hajába túrt. – Azt hittem, hogy elveszítünk. Annyira megijedtem, hogy mozdulni sem voltam képes. És akkor hallottam, hogyan kiabálja Jack a neved, és láttam, ahogy gondolkodás nélkül utánad vetette magát.

   – Remélem nem akarod most hibáztatni magad, amiért te nem ugrottál utánam a szakadékba – mondtam, ajkaimra erőltetett mosollyal. John hasonló mosolyt ajánlott felém.

   – Valójában pontosan erre készültem – mondta. – Mindig azt hittem, bármit megtennék érted. Aztán láttam, ahogyan Jack tényleg bármit megtesz. Akkor dühös lettem magamra, és elhatároztam, hogy legyőzöm őt. Hogy jobbá válok nála.

   – És ezen mi változtatott?

   – Végre kinyitottam a szemem – mondta, hangjában fájdalommal. Annyira rossz volt hallanom ezt. – Már észrevettem, hogy néz rád Avery, csak a vak nem látja. A vak, és a hazug.

   – Feltételezem, én volnék a hazug – mondtam, mire John megvonta a vállát.

   – Te. De nem sokkal ezelőttig Ellie is az volt.

   – Ez még nem magyarázza meg, hogy pontosan mi is az, ami miatt feladod – jegyeztem meg, mire barátom grimaszolva pillantott rám.

   – Eléggé tudom utálni, hogy mindig meghallod, amit meg akarsz hallani – mondta sóhajtva, majd barna hajába túrt. – A szigeten, amikor visszajöttünk Jackkel az erdőből, ti ketten beszélgettetek. Akkor vettem észre azt, amit addig nem. Vagy csak én is hazug voltam.

   – Mit láttál? – kérdeztem szemlesütve. Nem mertem belegondolni, mit láthatott rajtam, amitől azt a következtetést vonta le, hogy jobb, ha feladja. Még akkor is, ha tényleg így volt a legjobb.

   – Téged – felelte. Felpillantottam rá. – Végre megláttam, hogyan is érzel igazából. Láttam, ahogy ránéztél. Akkor értettem meg, hogy esélyem sincs. Mert rám soha nem néztél úgy.