Az Istenek Nektárja

13. Fejezet

   Az éjszaka meglehetősen hideg volt, így nagyon közel feküdtem a tűzhöz, hogy el tudjak aludni, de azért annyira közel nem mertem menni, hogy ténylegesen ne fázzak. Jó ideig hánykolódtam a helyemen, mielőtt két meleg kar nem húzott magához hátulról, így a hátam egy kemény mellkasnak nyomódott. Túl álmos voltam, hogy kitaláljam Jack vagy John ölelt-e, de végeredményében nem is volt annyira fontos. Egyiküket sem küldtem volna el, így az álom végül megtalálhatott. Mielőtt elaludtam volna, még éreztem egy gyengéd csókot a fejem búbján, majd elnyelt a sötétség.

   Reggel egyedül ébredtem. Amikor felültem, a szememet dörzsölgetve, fel kellett fedeznem, hogy a többiek nem voltak sehol. A tűz már rég kialudt, csak a hamu tanúskodott róla, hogy egykor még boldogan lobogó lángok voltak itt. Összeráncolt homlokkal keltem fel, és indultam a víz felé, hogy igyak egy keveset. Nem tudtam, hol volt mindenki, de nem aggódtam, hármuk közül senki nem hagyna itt. Leültem az egyik sziklára, a kezemet a vízbe mártottam, és a tenyerembe gyűjtött vizet az ajkaimhoz emeltem.

   Néhány korty után úgy döntöttem, ha már egyedül vagyok, kihasználom az alkalmat. Felálltam, lefejtettem magamról a fűzőmet, majd a csizmámat  is lerúgtam, végül pedig a nadrágomtól is megszabadultam. Az ingemet azért magamon hagytam, az alsóneműmmel együtt, aztán a hideg vízbe vetettem magam. Megkönnyebbülten mártóztam el a folyadékban, és hagytam, hogy az áramlat kissé távolabb sodorjon, mielőtt megvetettem volna a lábaimat, és mosakodni kezdtem.

   A kosz, ami a tiszta vízzel le tudott jönni le is jött, s miután elég tisztának ítéltem magam, a vízben lépkedve visszaevickéltem arra, amerről jöttem. Éppen a ruháimat kerestem a tekintetemmel, amikor ismerős hangot hallottam nem messze tőlem. Azonnal arra fordultam, így láthattam az engem bámuló Jacket és Johnt. Ellie mellettük állt, és lemondó tekintettel pillantott feléjük, majd rám nézett, és elvigyorodott. Aztán a tűz felé fordult, ekkor láthattam a két halott állatot.

   Rájöttem, hogy reggelit keresni mentek el, és azért nem keltettek fel, mert felesleges lettem volna oda még én is. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy Elliet is csak azért vitték magukkal, mert a nő mindenáron menni akart. Tekintetem visszasiklott a két férfira, akik felém lépkedtek. Fél szemöldököm felvonva néztem rájuk, amikor szinte egyszerre kezdték el levenni a ruhájukat. Nem bántam, hogy ők is be akartak jönni, de zavart a gondolat, hogy valószínűleg nem tisztálkodni vágytak.

   Hamar megváltak a ruhájuktól, és megpróbáltam nem elpirulni, amikor mindketten csak nadrágban a vízbe vetették magukat. Oké, Jacket láttam már meztelenül, elég sokszor ahhoz, hogy már ne kelljen zavarba jönnöm miatta. Legalábbis én ezt hittem, de nyilvánvalóan nem így volt. Johnt is láttam már ing nélkül természetesen, de ez a helyzet egy kicsit azért más volt.

   Amikor felbukkantak mindketten rám vigyorogtak, és felém kezdtek úszni. Elhúztam a számat, és úgy döntöttem, jobb nekem, ha nem vagyok a közelükben, így hátrálni kezdtem. A szemükben felcsillanó vad fények azonban ráébresztettek, hogy ezzel többet ártottam, mint segítettem. Úgy közeledtek felém, mint vadászni készülő ragadozók. Talán nem kellett volna, de az ajkaimra izgatott mosoly költözött, és hangosan kacagva úsztam tovább, míg a két férfi ragadozó mosollyal közelített felém.

   Ekkor egy fogócskához hasonló játék kezdődött el, amit talán jobban élveztem, mint kellett volna. Amikor egyikük túl közel ért, mindig lebuktam a víz alá, ezzel kicselezve őket, és messzebbre úsztam tőlük. Sokáig játszottuk ezt, mindhárman nevettünk, és csak élveztük a vizet, amikor végül úgy döntöttem, jóból is megárt a sok, így végül megálltam, és vártam, hogy valamelyikük elkapjon.

   Jack volt a szerencsés, aki egy fél másodpercnyivel ugyan, de előbb ideért, mint John, így gyorsan magához rántott, és hátrébb húzott a másik férfitól. John láthatóan csalódott volt, amiért vesztett, de úgy tűnt belátta a vereségét, mert egyetlen szó nélkül rám mosolygott, majd kimászott a sziklákra, és a ruhái után indult. Jack közben maga felé fordított, és karjait a derekamra kulcsolta, ajkain elégedett, győztes vigyor ült.