VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

Sebek 3.rész

Ma reggel kapkodva kelltem fel... Hisz ma kezdek és már az 1. napomon elkések nagyszerű. Legjobb első benyomás azt mondhatom. Ki olyan hülye, hogy az első napján elkésik? na mindegy nem is ezzel kéne most foglalkoznom hanem azzal, hogy elinduljak végre-valahára. Fáradtan ki keltem szeretett ágyamból majd a szekrényem felé vettem az iramot, majd megálltam és kotorászni kezdtem a ruháim között hátha találok valami elviselhetőt meg olyat amiben nem izzadok, mint egy ló. Meg is találtam a számomra legmegfelelőbb ruhát majd felvettem a cipőmet, táskámat és elindultam. A szokásos sétálás helyett futottam igaz az emberek kicsit furán néztek rám de nagyon nem is foglalkoztam velük. -de most komolyan már senki se futhat? Jézusom... Minden annyira megváltozott..- Mondtam magamban majd egy bő 15-20 perc késéssel be is értem. Vártam már , hogy Taehyung vagy valaki más akár egy modell lecsesszen, hogy :-Szánalmas, hogy már az első napodon elkésel!- igaz kb senki se szólt rám sőt senki se volt még ott. Nem 7:30-kor kezdünk? Vagy csak hyung azért mondta volna, hogy ne késsek el? Ez fura... Rossz helyre jöttem volna? Hmm.

A sok gondolkodás után eldöntöttem, hogy le ülök a fehér háttér előtt lévő székre és elkezdek valamit babrálni a telefonommal, így is elütve az időt. Majd 20 perc unalmas várakozás után hallottam, hogy nyitódik a helyiség bejárati ajtaja. Felkaptam fejem majd fel is álltam a kényelmes és puha székből, majd megnéztem, hogy ki is az. Amikor odaértem Taehyung fogadott hatalmas mosollyal az arcán.

Taehyung:-JUNGKOOOK!!!- Kiáltott fel boldogan majd oda rohanva hozzám meg is ölelt. Az igazat megvallva ezzel tette jobbá a reggelemet egyben a napomat, néha azért jól esik az embernek, hogyha megölelik.

Jungkook:-hogy-hogy nincs még itt senki?- kérdeztem eléggé tudatlan tekintettel, őszintén fogalmam sem volt arról, hogy kik is lesznek az úgynevezett "kollegáim". De legalább Taehyung az egyetlen akit itt "ismerek" már valamennyire.

Taehyung:-Hát a főnök az az Kim Namjoon majd kb olyan 8 fele fog csak beérni, nem ide valósi úgyhogy ha netán elkésnél ne aggódj nem fogunk lekiabálni vagy valami más. - mosolygott rám bíztatóan majd megfogva a kezemet összekulcsolta és kezünk egybe forrt, nem nagyon értettem, hogy ez enyhe célzás akar lenni vagy barátigesztus, persze én ezt egy mosollyal jutalmaztam na meg rákvörös lett az arcom. A-az igazat megvallva erre egy kicsit beindultam... Mármint nem az, hogy rá másztam hanem az, hogy ott lent kicsit álltak a dolgok.

Taehyung:- Körbevezetlek!- jelentette ki mosolyogva majd megfogva kezemet a balirányba
fordult, majd egy folyosó tárult elénk. Hiába nem tudom kibírni még mindig áll... Igaz Taehyung-ra izgultam fel de ,hogy ennyire... Ilyen még sosem volt velem.

Jungkook:-Merre tartunk~?- kérdeztem perverz mosollyal, igazából ebben a mondatban volt a legtöbb utalás a szexre... Nem is az, hogy most rögtön elakarom veszíteni az ártatlanságom... Csak ahhj.. Nehéz.

Taehyung:- a FÉRFI MOSDÓ felé~- mondta eléggé perverz hangon... Ezzel mire akart utalni ott fog megerőszakolni? Jó kicsit hülye poén.. Miért akarna egy ilyen jó ember megerőszakolni? Ráadásul biztos van már egy barátnője, ki tudja már lehet házas is... Meg minek is kellenék PONT én neki?..

Jungkook:-R-rendben... - halkultam el és csak hagytam, hogy vezessen. Amikor odaértünk felhajtotta a pulcsimat egészen a vállamig majd a vágasokat meg a sérüléseim vélte fel fedezni... Nem mertem megmozdulni biztos már utál ez miatt...

Taehyung: simogatta meg az arcom majd aggódó tekintettel rám nézett. -Mi történt veled?- kérdezte nagyon aggódóan meglepett, hogy ennyire félt engem... Mégis csak jelentenék neki valamit?

Jungkook:-c-csak elestem... - kissé bekönyeztem.. A szemébe hazudtam nem akartam sajnáltatni magamat de gondolom nem most jött le a falvédőről. A sebek és súlyos vágásaim mindent elárulnak meg még az is, hogy mindig pulcsikban járkálok..

Taehyung:-Ezek súlyosak.. Ki bántott? - kérdezte kíváncsian de még mindig azt szűrtem le, hogy aggódik...Kicsit féltem..

Jungkook:-A-a diáktársaim...- halkultam el.. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Nem vagyok valami árulkodós típus. De ha Ő kérte akkor persze elmondom azt szeretném neki kimutatni, hogy bízok benne és ő is bízhat bennem.

Taehyung:-Úristen... Akkor ők nem normálisak.. Ismernek is ők téged egyátalán? Szerintem nem, mert akkor tudnák, hogy te vagy a legcsodálatosabb ember a világon akit szerintem valaha ismerhetnek.. - mosolygott rám miközben sebeimet kötötte be.. Azért jól esett, hogy valakinek jelentek valamit.