VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

Augusztus 31. a búcsúzás napja 18.rész (VÉGE)

Hát eljött ez a nap is.
Eljött a nap amikor egy időre nem fogok olyan sűrűn találkozni a srácokkal.
Ezt a napot milyen napnak hívják?
Augusztus 31.-nek, a nap amikor a nyarat és a szép emlékeket el felejtjük egy időre és beköszönt az a átkozott iskola ahova csupa kis ördög jár egy-két angyalal.
Persze a fiúkkal fogok még találkozni csak már ritkán. Nem fogok olyan boldogan ki kellni ágyamból. Nem fogok boldogan aludni. Nem lesznek mellettem minden percben ők a Családom.

Ma találkozóm lesz a fiúkkal ugyanis ma látom a csapatot utoljára egyben. Na jó nem utoljára de egy időre igen, hisz még Yoongi-nak akadt valahol egy kis befejezni valója.  Szóval igen..  Eljött ez a nap is.  Szintén a tengerparton fogunk találkozni a fiúkkal.  Nekünk az a úgymond otthonunk.  Oda köt minket minden emlék ami egymáshoz köt minket.  Az összes emlékünk Jin-nél van egy fehér dobozban amire csak annyit írt rá "Életünk egy fotón". Számunkra ez a mondat nagyon sokat jelent, hisz mindent összefoglal magában.  Szeretlek titeket fiúk! 

Mindenki szépen sorjában megérkezett majd hosszas beszélgetés és ricsaj vette körül a partot.  Lehet, hogy csak heten voltunk ott de hangunk fel ért tíz emberével is. 

Jungkook:-Mondani szeretnék valami fontosat! - jelentettem ki. Amikor mindenki meghallotta egyből rám néztek. 

Namjoon:-Tiéd a pálya Jungkook! - mosolygott rám biztatóan. 

Jungkook:-Nos, ez a nap is eljött.
Mit ne mondjak életem legjobb nyara volt. Nálatok jobb családot nem kívánhatnék!  Meg adtátok nekem azt amit fel cserepedésem során nem kaptam meg.  Kipótoltátok hiányomat, amiért ez úton is nagyon hálás vagyok.  Sokkal tartozom nektek, hisz amit csak tudtatok megadtatok nekem.
Szörnyű belegondolni, hogy egy ideig nem foglak titeket látni nap, mint nap. Nehéz lesz újra visszatérni abba az iskolának nevezett elátkozott helyre.  Nem tudnék nélkületek élni.  Jimin, Hobi, Taehyung, Namjoon, Jin és Yoongi. Ti vagytok nekem életem legmeghatározóbb személyei, ez a kis csapat egy családdá nőtte ki magát. És, hogy milyen család ez a család?  A legösszetartóbb ami csak valaha létezett, a legsegítőkészebb és napestig sorolhatnám azt a sok pozitív dolgot ami csak létezik. Lehet, hogy itt mindannyiunknak vannak hibái ez tény és való de elfogadtuk egymást. Kiskoromba mindig arra vártam, hogy mikor lesz egy családom?  Mikor lesz egy otthonomnak nevezett valami ahova boldogan megyek haza?  Mikor fognak majd szerető emberek körül venni akiket imádok és akiket a családomnak nevezhetek?  Most.  Napjainkban.
Nem tagadhatom, hogy én vagyok szerintem a legboldogabb ember a Földön.- mondtam. 

A többiek hosszas soraimat követve páran bekönnyeztek, páran elmosolyodtak.

Jimin:-Woow,  ez gyönyörű  volt Jungkook! - mondta csillogó szemekkel s' felém közeledve megölelt. 

Taehyung:-Büszke vagyok rád, büszke vagyok, hogy téged mondhatlak szívem választottjának.  Büszke vagyok. - mondta könnyes szemmel majd ő is megölelt.

J-hope:-Ahw, Jungkook hozzád nagyon sok emlék köt. Örülök, hogy hozzánk kerültél és nem máshova. Én végülis ezért szeretem az életemet, hogy veletek lehetek.- futott hozzám és megölelt.

Jin:-Jungkook, hiába vagy köztünk a legfiatalabb ugyanúgy megtudunk téged érteni.  Szeretlek Jungkook. Büszke vagyok rád, hogy sokszor kilábaltál önállóan problémáid alól. Mi mást tudnék mondani?  Boldog vagyok végre. - csatlakozott ő is a nagy ölelésekbe.

Namjoon:-Jungkook ha most apuka lennék, én lennék a legboldogabb, hogy ilyen szerető gyermekek vesznek körül és egy ilyen szerethető élettárs mint Jin. Szeretlek titeket. - mondta majd negölelt minket,  már csak Yoongi maradt. 

Suga:-Ahh, Jungkook, Jungkook.
Hiába nem mutattam ki sokszor, hogy mennyire is szeretlek most ki fogom!  Nem is gondolnád de nagyon  boldog vagyok, hogy te és Hyung egymásra találtatok. Tudtam, hogy néha attól féltél, hogy majd bántalak mert "elvetted" tőlem Tae-t de nem. Sose bántanám a családom bármelyik tagját, főleg nem a legfiatalabbat. Teljes szívemből szeretlek Jeon Jung Kook. - jött oda hozzánk majd megölelt.

Nagyon szépen köszönök mindent nektek srácok. 
Ha nem lennétek, fogalmam sincs, hogy velem mi lenne.
Szeretlek titeket.
És örülök neki, hogy nem máshova jelentkeztem diákmunkára.
Eddig nagyon unalmas volt az életem sőt kicsit magányos voltam, hisz nem volt mellettem senki akire eddig tudtam volna számítani se szülők, se barátok, se az internetes közösség. 
Nem volt ott senki nekem támaszul. De most, hogy itt vannak nekem ők, nem leszek többe magányos. Mindent köszönök nekik.
Köszönöm ezt a felejthetetlen nyarat.  És legfőbbképpen Taehyung neked köszönök mindent. Szeretlek.