VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

A korház 13.rész

Vége lett ennek a napnak is, gondoltam magamban miközben ágyamban feküdve a plafont bámultam. Majd eszembe jutott
Taehyung... És egy eléggé érdekes érzés kapott el amit még eddig soha életben nem tapasztaltam. Olyan megfoghatatlannak tűnt és ez az érzés iránta teljesen elvarázsolt, mintha a világgal szemben véleményem egyszer csak megváltozott volna. Optimistább lettem, mint akkor még sosem.. Számomra felfoghatatlan volt az a dolog amit most érzek... Próbáltam gondolataimat valami másra terelni így hát körbe néztem szobámban, majd felültem ágyamra. Hirtelen sőt inkább szokatlanul egyből ablakomra néztem ami bevolt csukva és függönye bevolt húzva.. ez nekem nem tetszett... Meleg is volt de eddog sose nyitottam ki csak úgy az éjszaka közepén, furcsának találtam újdonsült véleményeimet... Mintha érzéseim kicseréltek volna engem. De jobban éreztem magamat. Még ültem darabig ágyamon és gondolkodtam, hogy kinyissam ablakom vagy sem... Úgy gondolkodtam rajta mintha az életem múlna rajta, olyan volt mintha kinyitnám ablakom szabad leszek és nem leszek egy bezárt levegő nélküli szobában. Majd magam elé bámultam aztán hirtelen odafutottam ablakomhoz kihúztam függönyöm és kitártam ablakom. Amikor visszaültem ágyamba és megkönnyebbültnek éreztem magamat, mintha mellkasomon lévő köveket egyszer csak levették volna rólam. Majd újból elkapott egy furcsa érzés... De ez már ijesztő volt. Azt éreztem, hogy Hyung-nak most rögtön segítségre van szüksége! Így gyorsan felöltöztem és házához rohantam. Kopogtam ajtaján percekig eltelhetett kb olyan 10-15 perc is de semmi válasz gondoltam mélyen alszik. Így hát arra jutottam, hogy csengetni fogok tudtam hogy baja van! Tudtam, hogy valami hülyeségre készül.. tiszta erőmből nyomtam azt a csengőt de se szó, se beszéd.. gondoltam, hogy akkor már benyitok. Be is nyitottam, nagy meglepetésemre nyitva volt.. így a házba is kerültem bementem a konyhába de sehol semmi csak a szobáját hagytam ki. Benyitottam szobájába és az a látvány... Az a látvány ami elém tárult borzalmas volt! A padlón feküdt mellette el volt ejtve egy gyógyszeres doboz... Túl adagolta magát, amikor rá néztem térdemre hullottam és sírni kezdtem.

Jungkook:-Miért!? Miért Hyung Miért?!- kérdeztem halott tekintetétől sírva majd magamhoz szorítottam és megöleltem.

5-10 percig is akár, hogy ölelgettem lehet morbid de ezt tettem! Majd hirtelen gyors levegő vételeket kezdtem hallani fülem mellett. Örömkönnyek kezdtek hullani arcomról majd elengettem Hyung-ot és előttem térdelt én meg csak sírtam könnyeimtől még annyit se tudtam volna mondani, hogy szia.

Taehyung:-H-haragszol?- kérdezte. Majd könnyeim közt, rá néztem. Láttam rajta a félelmet és azt, hogy megbánta szörnyű tettét.

Jungkook:-Mi?! Nem dehogy! Annak örülök, hogy életben vagy!- mondtam neki sírva.

Taehyung:-S-sajnálom...-halkult el majd arca fal fehérré lett, majd hirtelen vállamra borult.

Jungkook:-T-taehyung!..- mi lehet ezzel a gyerekkel? Az biztos, hogy ennek van valami a hátterében... Nem akarom elveszíteni.

Eltelhetett 10-15 perc és újból elkezdett levegőt venni gondoltam jobb lesz ha már kihívom a mentőszolgálatot. Ide már segítség kell, egy emberi élet menne tönkre végleg! Ezt nem hagyom annyiban!

Amikor kihívtam a mentőket utána rá egy 15 percre meg is érkeztek, szerencsére vele mehettem. A korházban Taehyung orvosa megannyi kérdést tett fel hozzám. De én még válaszolni se tudtam lelkileg teljesen megtört a dolog, kitudja lehet fél óra múlva már a halottas ház viszi el. Ameddig Taehyung szervezetét kimosták addig én kint a váróteremben felhívtam Jin-t, Jimin-t, Yoongi-t, Hobi-t és Namjoon-t. Amikor Yoongi-t és Jin-t felhívtam hangjukon látszott, hogy lelkileg ők is összetörtek... Remélem minden rendben lesz vele.

Oda is értek a többiek én már nem bírtam ki sírva fakadtam miközben 6-an ültünk a váróteremben. Csak mi voltunk ott. Amikor Yoongi meghallotta sírásom odafutott és megölelt.

Yoongi:-Shh~- csitítgatott közben lágyan simogatta hátamat, na ezt az oldalát még Yoongi-nak sem láttam. -Minden rendben lesz, hidj nekem!- ölelt magához szorosan. Át tudtam érezni áramló szeretetét, jól tudta, hogy nekem most erre van szükségem.

Hirtelen az orvos is kijött és kérte, hogy menjünk be a szobába. Taehyung jobban van. Mondta az orvos majd el is ment. Erre mindenki neki ugrott és futottunk be a szobába. Amikor beértünk nagy ricsaj kerekedett, az ápolónő lecsitított minket majd ő is elhagyta a szobát. Közelebb léptünk az ágyhoz, az a látvány az örökre megmarad az emlékezetemben. Amikor az ágytól pár centire voltunk Hyung fel ébredt.

Taehyung:-H-hol vagyok?- kérdezte majd kérdően végig nézett rajtunk.

Yoongi:-Egy korházban.- halkult el Yoongi majd ő is közelebb jött.

Jungkook:-Jobban vagy?- kérdeztem aggódó tekintettel.

Taehyung:-Igen.- mondta lágy hangon majd ránk mosolygott.

Yoongi:-Úgy gondolom, hogy most elkéne pár dolgot mondanom...- halkult el majd nagy levegőt vett.

Mindenki egymásra nézett majd elmosolyodott. Éreztük, hogy mit akar mondani.

Yoongi:-Ami az elmúlt pár napban történt az számomra szőrnyű volt. De szerintem nem csak nekem mentek nehezen a dolgok, ha nem neked is Hyung. Nem gondoltam volna, hogy ez elvezethet idáig is. Én itt mindenkit szeretek teljes szívemből, és téged is Jungkook.
Hiába, mindenki egy érző lény, hisz emberek vagyunk.Az elmúlt évek során egyre több jó gondolat jutott eszembe veletek kapcsolatban. Nem tudnék nélkületek élni az egyszer biztos! Nekem ti vagytok a családom azok akiket én pótolni nem tudnék. Hisz hiába egy cipőben járunk heten de mi vagyunk a BANGTAN! Ha még szótlan is vagyok egyszer-kétszer, de én vagyok a legboldogabb ember a világon, hogy titeket mondhatlak barátaimnak akik a családom is egyben. Ez a pár nap megtanított arra, hogy legyek elfogadóbb emberekkel szemben. Hisz nem tudhatjuk, hogy amit mondunk annak megkora súlya van az életben, és ez a súly a szavak súlya aminek nagyobb értéke van mintha csak megütöttünk volna valakit. Pár apró szó amit ki nem mondok és Hyung most nem lennél ilyen lelki állapotban. Csak annyit szeretnék mondani, hogy teljes szívemből sajnálom. Hülye voltam és ez igaz is! Ha előregondolkodok talán nem történik mind ez! És külön szeretném köszönetem nyilvánítani Jungkook-nak, azért mert megérezte, hogy Taehyung-al valami nincs rendben és segítségére sietett. Ha nincs Jungkook most Hyung halott lenne. Szerintem ebből is látszik, hogy Te és Jungkook mennyire jó barátok lettetek. Remélem Jungkook velünk maradsz még egy ideig, hisz szükségünk van rád! És Hyung rád is! Mi heten vagyunk a BANGTAN! És ezt bátran merem kijelentetni, hogy igenis ők a családom, hogy igenis ők a barátaim.- mondta végig Yoongi.

Majd amikor befejezte Yoongi megható beszédét Hobi tapsolni kezdett, majd a többiek is.

Jimin:-Na jó, Hobi most tudod mi következik.- nézett rá Hobira majd kacsintott is egyet.

J-hope:-Családi ölelééés!- kiáltott fel majd megölelt megint mindenkit.