VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

Az őszinte vallomás 4.rész

Miközben fájó sebeimet kötötte dúdolászgatott, mivel fel ismertem ezt a dalamot elkezdtem vele együtt dudolászni amit aztán egy mosollyal díjazott is. Egyszer csak hirtelen meghallottuk, hogy megint nyílik az ajtó de nagyon erőteljesen. Kicsit megijedtem, ilyenkor nem szokás bezáratatni az ajtókat? Ki tudja lehet most fognak megerőszakolni... Mondjuk PONT engem.. Jó vicc mondhatom. De ahogy látom Taehyung is megijedt...

Jungkook:-N-nem kéne megnézni , hogy ki az?- kérdeztem kicsit félve. Nincs kedvem már most itt az első napomon meghalni, milyen jól néznénk ki...

Taehyung:-De ez egy jó ötlet! De azért hozzunk magunkal valami ütő szerszámot önvédelemre!- Csak úgy mondta a jobbnál jobb ötleteket. De az a nagy kérdés, hogy egy WC-ben mi számít önvédelmi eszköznek? Egy WC papír guriga? Vagy mi??...

Jungkook:-R-rendben...- halkultam el. Majd bementem az egyik WC fülkébe hátha ottan találok valami használhatót is. Kb tétlenül álltam abban a fülkében 10 percig de lehetett az több is...

Taehyung:-Kookie!- kopogott be a nevemet mondván a fülkébe. -Ezeket figyuszd!- mosolygott rám, majd kezembe nyomta a használható önvédelmi eszközt.

Jungkook:-És most?- kérdeztem kíváncsi tekintettel.

Taehyung:-Gyere! Menjünk ki innen! Van fennt az emeleten egy kis iroda, és hát nálam vannak a kulcsok! Ha még hamar felélünk még élünk!- nevetett fel majd kezemet meg fogván kifutottunk a férfi mosdóból. Hallotunk pár léptett közeledni de lassúak voltak.. Vagy , hogy mondjam ezt nektek olyan sétáláshoz hasonlónak mondanám. Felfutottunk egy lépcsőn amit az igazat megvallva eddig soha nem láttam ... Fogalmam sincs, hogy miért..De végtére is túl éltük majd Taehyung ránk zárta az iroda ajtót.

Taehyung a kezében egy ütővel állt az ajtó mellett. Igaz az bevolt zárva de ki tudja lehet valaki betudja rúgni az ajtót.

Taehyung:- helyezd magadat biztonságba Kookie.- mondta mosolyogva. Igaz kicsit megijedtem, remélem nem készül valami hülyeségre csak az hiányzik, hogy itt nekem lemenjen megnézni ki az! Na akkor már biztos nem maradnék itt egyedül...

Jungkook:-Igérd meg Taehyung, hogy nem fogsz le menni megnézni, hogy ki az!- mondtam neki kissé magabiztosan... Nagyon nem akartam lekiabálni de valahogy kinézem belőle, hogy megvédjen ezt azért megtenné...

Taehyung:-Nem akarlak egyedül hagyni! Úgy nem lenne mulatságos és szép a helyzet... Meg akkor nem tudnék a nyuszimra vigyázni. - közeledett felém majd meg simogatta az arcomat.. Majd fel ült mellém az iroda asztalra, majd vállára hajtottam fejemet.

Jungkook:-Köszönöm, hogy vagy nekem! - mondtam neki mosolyogva majd elpirultam. De láttam az arcán, hogy valami nem kóser.

Taehyung:-Úgyérzem, hogy itt az ideje valaminek....- Kicsit megijedtem az eddigi életvidám Taehyung, hirtelen egy lehangoltá változott? Tudom tudom mindenkinek vannak rossz időszakai az életében. De csak ne valami nagyon komoly dologról legyen szó.

Jungkook:-M-minek? V-valami rossz dolog történt?- megbántottam volna? De mégis mivel? Csak ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben össze vissza.

Taehyung:-kicsit hosszú lesz de úgyérzem, hogy van most elég időnk.. - bámúlt le a cipőjére... Közben hallottam már nagy makogós sóhaján, hogy baj van, vagy egy olyan dologról van szó ami megváltoztathatja a kapcsolatunk.

Jungkook:-Rendben, mond csak!- mondtam bíztatóan majd egy kis mosollyal díjaztam hátha kap egy kis löketett TaeTae.

Taehyung:-Hát rendben. Ez a dolog egy olyan dolog amit ha, elis mondok én ugyan az az ember leszek mint voltam/vagyok/leszek is. Szóval kb olyan 12 éves koromban igazi "nőcsábásznak" becéztek az osztályomban majd rá 2 évre az az 14 évesen jöttem rá, hogy é-én nem a lányok iránt vonzódom... Hanem különösebben, sőt inkább a fiúk érdekelnek. Amikor erre rá jöttem elkezdtem elmondani ezt az osztálytársaimnak... És a tanárok fülébe valahogyan de eljutott. Az igazgatónk nagyon homófób volt és hát a szüleimet meg engem behívattak egy kínos és fájdalmas beszélgetésre. Anyámék teljesen letagadtak akkor és a melegségem miatt majdnem kirúgtak.. - bekönnyezett akár még egy könnycseppet is elhullajtott. Megsajnáltam de egy igazgató, hogy lehet ilyen? Komolyan...

Jungkook:-Taehyung te egy nagyon erős és bátor srác vagy... Én úgy elfogadlak ahogy vagy és hidd el az ilyen emberek, mint te nagyon sok jót fognak vissza kapni az élettől. Pluszban nekem is lenne itt valami amit úgy érzek, hogy el kéne mondanom neked hamár ezt te is megtetted.- mosolyodtam el majd Taehyung könnyeit letöröltem az arcáról.

Taehyung:-m-miről lenne szó?- mondta szipogva. Láttam az arcán, hogy egy kicsit most magába van fordulva. De úgy éreztem, hogy nekem is el kell valamit mondanom!

Jungkook:-Tudod amikor ugye egymásban véletlen elestünk, attól a perctől fogva, hogy rád néztem teljesen belédestem csak rád tudtam gondolni. Mindenhol a te arcod juttott eszembe. És majd kiugrottam a boldogságtól a bőrömből amikor megadtad a nevedet és egy kicsit tudtunk ismerkedni... Ezzel csak annyit akarok mondani Taeh-hyung, hogy szeretlek és többet érzek kettőnk kapcsolatánál, mint barátság...-