VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

A beszéd 12. rész

Úgy érzem, hogy segítettem Taehyung-nak. Valahogyan észre lehet rajta venni, hogy segítségre van szüksége, hiába ezek olyan dolgok amiket nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni! Itt egy ember javáról van szó! Egy értékes emberéről... Manapság kevés az ilyen ember, mint Taehyung. Én már rég öngyilkos lettem volna de ő még ennek ellenére is küzd az elfogadás érdekében. Becsülendő, nagyon becsülendő! Ráadásul ha, jól tudom ma fog beszélni Yoongi-val... Szurkolok neki, remélem sikerrel jár!...

Amikor beértem akkor láttam, hogy már most rosszabb a hangulat de Yoongi-t nem találtam sehol, gondoltam késik. Gondoltam egyet és odamentem a bánkódóan tekingető TaeTae-hez.

Jungkook:-Félsz?...-kérdeztem tőle aggódva majd kezemet combjára helyeztem.

Taehyung:-Igen... Félek a valóságtól. Félek Yoongi-tól.... Félek önmagamtól..- halkult el, majd amikor rá nézett combjára ahol kezem helyezkedett el halvány mosoly jelent meg arcán fűszerezve egy kis arcpírral, majd rám nézett ugyanolyan tekintettel.

Jungkook:-Minden rendben lesz, hidd el..... Te vagy a legerősebb fiú akit én valaha ismertem. Kitartást Hyung.- majd meg is jelent előttünk Yoongi aki szótlanul lehajtott fejjel nézte a padlót.

Majd hirtelen meg is szólalt.

Yoongi:-Kookie, most egy kicsit kettesben hagynál minket?- kérdezte lágy hangon. Nem volt ez tőle megszokott, hogy ilyen hangnemben beszéljen a kislurkó. Helyemet adtam át neki majd odébb is álltam.

Taehyung:-A-akkor ideje megbeszélnünk a dolgokat...- mondta remegő hangon lehajtott fejjel.

Suga:-Igen...- halkult el.

Taehyung:-Hogyan tehetném jóvá hibámat?- kérdezte kíváncsian egyben letörten, majd sírni kezdett.

Suga:-Fogalmam sincs... De nem szeretném, hogy miattam sírj... Nem jó téged így látni...- emelte fel fejét végre Yoongi.

Taehyung:-Pedig lehetetlen... Annyi emléket cipelünk a szívünkben Yoongi... Ezt nem így kéne abbahagyni... Hidd el Yoongi nekem te fontos vagy és nem akarlak csak úgy elhagyni.... Te voltál nekem az a személy aki terelgetett a jó felé, mindig véleményeddel segítettél rajtam.-halkult el csöndesen.

Yoongi:-...Figyelj Hyung... É-én... Én nem is tudom, hogy mit hiszek. De egy valamire megkérlek, hogy ne sírj előttem. Tudod hogy herotom van attól ha sírsz...- fejezte be mondatait Yoongi.

Taehyung:-Most figyelj rám!
Miért félnénk? Miért élnénk?..-kérdezte Hyung tétlenül.

Yoongi:-Egy álomért..- mondta halkan.

Taehyung:-Hogy miért?- nézett kérdően a fejét lehajtó Yoongi-ra.

Yoongi:-Egy álomért!- kiáltotta el magát.

Taehyung:-Még mindig utálsz?.. Miért?.. Még mindig elitélsz? Miért?.. Mit vétettem ellened Min Yoongi?!- kérdezte könnyeivel küzködve TaeTae.

Yoongi:-É-én.... Én sajnálom! Sajnálom Hyung...- halkult el.

Taehyung:-Semmi baj... De egy valamit igérj meg!- válaszolt.

Yoongi:-Mégis mit?- kérdezte a kék hajú Min Yoongi.

Taehyung:-Te meg én, ugye soha szét nem szakadunk?- kérdezte kérdően Hyung.

Yoongi:-Nem fogunk soha!- mosolygott rá majd kisujját nyújtotta felé.

Taehyung&Yoongi:-Örökké!- majd kisujjukat egymásba illesztették és megrázták kezüket. Majd Taehyung hirtelen megölelte Yoongi-t.

Yoongi:-Viszont nekem most mennem kell, tudod, hogy már vár rám az egyik kuncsaftom.- mondta mosolyogva majd jobb kezét tarkójára helyezte.

Taehyung:-Rendben, menj csak.- mosolygott rá, majd el is pirult, fél perccel később Hyung-nak semmi dolga nem akadt ezért úgy döntött, hogy majd meg keres.

Kb olyan fél óra keresgélés után rám is talált, épp egyik próba modellemet fotózgattam már egy jó ideje, majd egy kellemes dúdolásra lettem figyelmes a lépcső legtetejéről. Mivel már a kuncsaftomnak épp távoznia kellett arra gondoltam, hogy utána járok a kellemes lágy dúdolásnak. Kíváncsi voltam. Hosszas keresés után meg pillantottam előttem ülő TaeTae-t aki épp a BigBang egyik számát az If you-t dúdolászta majd csatlakoztam is, és énekelni kezdtem, ahogy hangom meghallotta Hyung hátra is fordult megnézni, hogy valyon ki ez?

Taehyung:-Jungkook?- kérdezte meglepődve. -Neked ilyen szép hangod van? Gyönyörű!- mondta csillogó szemekkel Hyung.

Jungkook:-Ahw de aranyos vagy~- pirultam el majd arcom kezembe temettem, nem akartam, hogy lássa rákvörös arcom. -Ne butáskodj Hyung! Neked is biztos szép hangod van!- válaszoltam.

Taehyung:-K-komolyan mondod?- kérdezte kissé dadogva, látszott rajta, hogy nagyon meglepte a dolog.

Jungkook:-Igeeen!- majd leültem mellé. -Egy próbát megérné... Énekelsz nekem?- kérdeztem csillógó szemekkel, már nagyon kíváncsivá tett, hogy mégis milyen hangja lehet?

Taehyung:-De félek...- nézett rám majd egy kis halvány mosoly jelent meg arcán és lehajtotta fejét... Éreztem, hogy kicsit önbizalma elveszett, ezt minél hamarabb vissza kelk hozni! Nem hagyom veszni!

Jungkook:-Nincs mitől félned!- böktem meg könyökömmel Hyung kezét. -Menni fog! Csak ki kell zárnod a külvilágot, ha meg jobban tetszik fülhallgatóval azt a zenét amit majd énekelni szeretnéd hallgathatod közben!- mosolyogtam rá.

Taehyung:-Hát rendben...- mosolygott rám halvány mosolyával, majd éneke közben a résnyire elhúzott függönyön be-be tekintett egy-egy napfény ami megvilágította Hyung gyönyörű arcát.

Miközben hallgattam teljesen kitudtam kapcsolódni, nagyon tehetséges fogalmam sincs, hogy eddig miért nem kezdett el énekelni, hisz tehetséges! Kassza siker lenne ebből a srácból!

Jungkook:-Wooow~ gyönyörű!- mondtam neki majd énekét egy pacsival díjaztam. Látszólag örült, hogy valaki meghallgatta és véleményt hallgatott az amúgyis fantasztikus hangjáról.

Taehyung:-Köszönöm szépen.- mosolygott rám. Plusz még a mosolya ami elvarázsol.

Majd felkelltünk helyünkről és lementünk az alap részhez az építményben ahol mindenki tevékenykedett. Amikor leértünk láttuk, hogy egymás mellett ülnek egy padon és valami fontos dologról beszélhettek, hisz észre se vették, hogy mi oda mentünk de ez minket nem zavart. Így hát mit tehettünk volna szépen csenben elfoglaltuk a maradék helyet. Én Hobi mellé, Taehyung pedig Jin mellé ült le. Majd Jimin kérdően nézett rá Hyung-ra látszott, hogy valami nagyon érdekli.

Jimin:-Um... Taehyung sikerült megbeszélnetek Yoongi-val a dolgokat?- kérdezte kíváncsian.

Taehyung:-Igen.- jelentette ki magabiztosan, jó volt látni, hogy végre van önbizalma, legalább boldog és ez a lényeg.

Jin:-Legalább akkor újból szent a béke a csapatban.- mondta mosolyogva.

J-hope:-Milyen csapat Jin?! Ez egy csaláád!- kiálotta el magát Hobi majd odajött és megölelt mindenkit.

Ahogy láttam mindenki örült legjobban Namjoon. Namjoon-on látszott, hogy boldog. Boldog, hogy már mindenki az. Szerintem az életben az egyik legjobb dolog az az, hogy az embernek vannak barátai akiket a családtagjainak is mondhat. Végülis számomra ez a legnagyobb öröm, hogy ők itt vannak nekem.