VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

Nekem mit jelent a Bangtan? 10.rész

Engem nagyon meghatott amit Suga mondott TaeTae-nek. Szerintem ennél jobban nem is reagálhatott volna Yoongi. Minden tiszteletem Taehyung-é és Yoongi-é. Taehyung egy bátor fiú azt be kell vallanunk, kevés olyan ember van aki a gyerekkori legjobb barátjának elmeri ezt mondani és jól tudja, hogy az illető nem nagyon szeretné megtudni róla, hogy homoszexuális. Bátor, nagyon bátor.

Nagy csend keletkezett az egész helyen. Mindenki egymást szemezgette, éreztem már, hogy tenni kéne valamit. Azért már jól tudom, hogy itt senki se szereti ha egy cselekedett miatt nagy a csend. Majd hirtelen Hobi kiáltott fel mosolyogva.

J-hope:-Na jooo, Gyertek ideee!~- húzott mindenkit egy Kisebb-nagyobb tömegbe és így született meg ami már nálunk szállóigévé vált "Családi ölelés". Ezt a nevet egyenesen Hobi-nak köszönhetjük. Szerintem innen is látszik, hogy összetartozunk.

Rapmonster:-Nya, gyerekek ki találtam egy kis " Játékot"!- mondta mosolyogva Rapmon.

J-hope:-Milyen játekra gondolsz?~- kérdezte perverz hangon majd bevágta a többiek szerint ismert perverz fejét.

Ekkor mindenki nagy nevetésbe kezdett, majd a nevetést megint csak megszakította valaki de most nem Hobi hanem, Namjoon.

Rapmon:-Nem olyan játékra gondoltam! - mondta nevetve.

Jimin értetlenkedve nézett rá Rapmon-ra látszott rajta az a ártatlan kíváncsiság ahogyan csillogó szemeivel bámult rá.

Jimin:-Akkor mégis mire gondolsz Namjoon?- kérdezte kíváncsian.

Rapmon:-Arra gondoltam, hogy játszhatnánk olyat, hogy mindenki elmondja, hogy számára mit is jelent a Bangtan az az mind a hetünk barátsága!- mondta mosolyogva.

Rá néztem Taehyungie-re és az a lelkesedés amit ő sugárzott a többiek felé, olyat még sose láttam.

Jin:-Rendben!- kiáltott fel mosolyogva. -És ki kezdjen? -
Kérdezte szokásos lágy és gondoskodó hangján.

Nem tudom miért, de Jin hangja + személyisége szerintem pótolja a számomra elvesztett édesanyámat, aminek örülök is. Anyámat látom az egész személyiségében.

Rapmon:-Jin, akár te is kezdhetsz ha nincs más aki ennyire lelkes lenne.- mondta mosolyogva.

Jin:-Hát rendben, akkor kezdeném is! Szóval amikor ide kerültem akkor csak Namjoon-t ismertem. Kicsit nehezen is illeszkedtem be az akkoriban még 4 tagú csapatban. Akkor még csak Én, Hobi, Chimmy és Namjoon voltunk. Elvoltunk de nem minden ment olyan pihe könnyen, mint most. Aztán rá 2 évre jött Yoongi és Taehyung. Most meg itt vagy te Kookie, és már most sok szép emléket okoztál nekem és a Bangtan számomra egy olyan csapat ami mind a hetünk nélkül nem az igazi Bangtan. Számomra a Bangtan az egy kis család ahol mindenkinek nagy szíve van és mindenki egy egyediség. Köszönöm, hogy ezt elmondhattam.- Amint ezeket Jin elmondta kissé na jó nem is kissé de bekönnyeztem. De mi lesz később? Nem most kéne itt kisírnom magamat.

Mindenki figyelmesen hallgatta a gyönyörű szavakat és annál szebb mondatokat. Ha végig néztünk a többieken azt láthattuk, hogy ez azért mély pontot érintet számukra és számomra egyaránt.

J-hope:- Jöhetek én?- kérdezte kíváncsian és tekintete már el is árulta, hogy ő szeretne következni.

Jin:- Milyen kérdés ez Hobikám? Hát perszee!- mondta boldogan látszott Jin-en, hogy mindenki véleményére kíváncsi.

J-hope:-Hosszú lesz szóval öveket becsatolni! Szóval én voltam Namjoon után a 2. aki idekerült igazából Namjoon-nal egy iskolába jártam és jóban is voltunk és vagyunk most is. Én szinte mindenkinek örültem aki idekerült, hisz megadtok nekem mindent, köztük téged is Jungkook. Sokszor megkérdőjeleztem, hogy még nem-e unjátok hülyeségeim.. Mert annó kiskoromban és tini koromban egy igaz barátom sem volt aki elfogadott volna.. Mindig csak kihasználtak. De ez a beszéd nem arról fog szólni, hogy sajnáltatom magamat! Lehet, hogy sokszor komolytalan vagyok ami általában igaz is rám. De én nem csak egy komolytalan bolond fiú vagyok hanem a barátotok egyben a testvéretek is. A Bangtan számomra egy olyan kis közösség ahol mindenkinek megvan a maga szerepe és szinte már lassan egy igazi család leszünk testvérekkel és két szerető szülővel Kim Namjoon-nal és Kim SeokJin-nel.-

Az utolsó mondatot meghallva láttam, hogy az egymás mellett álló Namjoon és Jin egymásra nézve rák vörös arccal megölelték egymást. Látszott rajtuk az a sugárzó szeretet amit mindenki iránt éreztek.

J-hope:-Rendben, és ki akar lenni a következő?- kérdezte elbűvölő mosolyával, majd tágra nyitotta szemeit.

Egy fél perc is eltelhetett, majd Hobi meg zavarva szintén a csendet megszólalt.

J-hope:-Hamár Jimin-nek csillognak a szemei akkor mondjad Chimmy-kém~- mondta. Majd rá nézett sugárzó mosolyával.

Jimin:-Reeenbeeen!- kiáltott fel boldogan. Majd mély levegőt véve el is kezdte kisebb-nagyobb mondandóját.

Jimin:- Szóval hosszú lesz de gondolom ez is az egyik lényeg ennek az egész játéknak, kb ha jól emlékszem 3. Tagként kerültem be a csapatba. Könnyen be tudtam illeszkedni, most így a történet mesélésébe közbe vágok! Ezzel nem szeretnék felvágni vagy egyéb nyalámságok. Szóval visszatérve, mivel magántanuló voltam egyre többet kezdtem el fogalalatoskodni itt, mint otthon. Idővel hála nektek megtanultam pár dolgot pl, hogy mindenkit tiszteljünk legyen az idős akár fiatal. Az a sok jó emlék amit nektek köszönhetek, életemet folyásolta be. Köszönöm szépen hogy vagytok nekem. -

Suga:-Rendben akkor én jövök!- jelentette ki lelkesen Yoongi.

Suga:- Én még annó Taehyung-nak mutattam meg, hogy fotóst keresnek. Mivel Hyung kurva jól fotózik gondoltam miért ne? Ketten kerültünk ide. Nekem nagyon nehezen sikerült beilleszkednem, nagyon előitéletes voltam itt mindenkivel akkoriban, majd felnyitottátok a szememet és meg mutattátok, hogy mennyi szép értéke van egy embernek. Először azt hittem, hogy egyes egyedül vagyok de rájöttem, hogy heten vagyunk és az a nevünk, hogy BANGTAN.-

Taehyung:-Szóval ezt az egészet hol is kezdjem. Tudni illik rólam, hogy küzdöttem kisebb-nagyobb pánik betegséggel. Mivel a Mamám nevelt ezért volt egy pár dolog amin egyedül kellett át mennem. Ilyen volt például a kamaszkori depresszió. Aztán jött Yoongi az ötletével, hogy milyen lenne ha, elmennénk és ki próbálnánk a fotózást. Most élem életem legszebb napjaimat, nagyon sokat adtatok nekem fiúk. Olyan dolgokra tanítottatok meg amikre más nem lett volna képes, lehetséges, hogy néha volt valamelyikőtökkel konfliktusom de az is azért volt mert tudatlan voltam ilyen téren. Örülök, hogy mi heten alakíthatjuk a Bangtan szerepét. És ez nem csak egy szimpla csapat, hanem egy család egy nagyon nagy család, ami becsülendő számomra. Szóval nekem ezt jelenti a Bangtan. -

Már csak én voltam a soros...

Jungkook:-Számomra mit is jelent a Bangtan? Hát most el is mondom. Számomra egy családot jelent amit én sose tudtam, hogy mi nevezhető családnak. Nekem sajnálatos módon egyedül kellett felnőnöm. De az a sok szeretet és törődés amit én kicsinek sose kaphattam meg azt most tőletek kapom meg. Számomra itt Jin jelenti nekem az anyai szeretetet, Namjoon az apai szeretetet és odaadást, Suga és J-hope számomra a bátyáim akik mindig segítenek rajtam, Jimin az a testvér aki gondoskodó és kissé néha-néha flegma és végül Taehyung. Számomra te jelented a teljes megtestesülést, segítesz és a legjobbat szeretnéd nekem ami meg adatik. Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. -