VKook A Legszebb Nyár //fanfic\\(BEFEJEZETT)

sokat segítettél 11.rész

Az a sok szép szó. Az a sok őszinte mondat. Az a sok kedves mosoly. Az a sok szép emlék. Az első perctől tudtam, hogy számomra ezek a srácok fogják alkotni a családomat. Hiába nőttem fel egyedül minden elmaradott dolgomat bepótolták. Fogalmam sincs hogyan fogom majd nekik meghálálni azt a sok szép dolgot, ami már így is sok.

Most kivételesen Hyung mondta, hogy nyugodtan haza mehetek nem kell őt meg várnom, mondta, hogy Namjoon-nal szeretne valamit megbeszélni.

Taehyung le is ült Namjoon iroda ajtaja elé. Remegve ült a széken szinte már könnyezett, ha valaki ott lett volna mellette akkor se tudta volna senki, hogy Hyung-al mi van. Majd olyan 10-15 perc múlva Rapmonster kíváncsian nyitotta ki irodája ajtaját.

Namjoon:-Hát, te?- kérdezte teli kíváncsisággal Taehyungie-tól.

Taehyung:-S-szeretnék veled beszélni...- halkult el majd lassacskán kicsorduló könnyeit törölte le zsebkendőjével.

Namjoon:-Rendben, akkor gyere beljebb!- mondta majd bíztatóan mosolygott rá TaeTae-re.

Amikor bementek az irodába Taehyung könnyeivel harcolt, férfiasnak akart látszani egyetlen leader-je és lassacskán "testvére" szemében.

Namjoon:-Foglalj helyet, hyung.- mondta mosolyogva majd udvariasan kitolta a széket, hogy Taehyung leülhessen.

Taehyung:-K-köszönöm..- halvány mosollyal jutalmazta meg Rapmon udvariasságát és óvatosan remegő kézzel leült.

Namjoon:-Mi bánt mostanában Taehyung? Nem vagy nagyon az a hyung akit mi megismertünk.- mondta.

Taehyung:-Pont erről szeretnék veled beszélni...- mondta letörten.

Namjoon:-Láss munkához.- mosolygott rá ezzel is bíztatva TaTa-át.

Taehyung:-Segítségedet szeretném kérni... Tudom, hogy csak Yoongi azért reagált így mert nem akart bunkónak tűnni a többiek szemében. Jól tudom, hogy beszéde közben tekintete mindent elárult, ez a tekintet pedig nem más volt mint, hogy gyűlől. Egyszer végre mondhatná okból, hogy Igen Hyung ezt most elcseszted!... De én nem tehetek semmit, végig kell újból néznem, hogy legjobb barátom kizárja magát életemből és szét szakítja barátságunk...- halkult el Taehyung majd sírni kezdett.

Namjoon:-Minden rendben lesz! Holnap meg beszélitek. De itt egy kis "motiváció". A barátság arany fonál amely, ha egyszer elszakad össze lehet kötni, de a csomó ott marad. Hidd el Taehyung, hogy megtudjátok ti ezt beszélni. És most emeld fel fejedet, töröld le értékes könnyeid, nyugodj meg. Mi itt vagyunk melletted, közösen megtudjuk ezt oldani. Át vészeljük ezt a időszakot. Türelem, türelem hyung! Jól tudod, hogy itt téged szerető emberek vesznek körül, nincs mit vesztened. Yoongi pedig előbb utóbb elfogad.-

Taehyung:-R-rendben...- mondta.

Namjoon:-Most pedig menj, nekem még el kell intéznem pár dolgot!- mondta.

Este fél 7 lehetett amikor kaptam egy váratlan üzenetet TaeTae-től. Meglepődtem, hisz ilyen hamar még sose ért haza. Az üzenetben ez állt:-Szia Kookie! Tudnánk találkozni fontos lenne...-

Fontosnak tartottam egyben érdekesnek. Remélem nem veszekedett senkivel, vagy remélem nem esett baja... Ha őt nem látnám többé akkor én nem lennék már az is biztos.

Felöltöztem gyorsan, majd kirohantam a házamból, egyből a tengerpart felé vettem az iramot jól tudtam, hogy ott lesz Taehyung hisz mindig oda megy amikor szomorú. 5-10 perc múlva oda is értem a parthoz majd megtaláltam a homokban ülő, vízbe kavicsokat dobáló Taehyungie-t. Mit ne mondjak kissé elkezdtem félteni Hyung-ot remélem nem vágdosta magát, éreztem, hogy lelki támaszra van szüksége. Oda rohantam hozzá majd szorosan magamhoz öleltem.

Jungkook:-Minden rendben van, életem? Ugye nem esett bajod? Jól vagy?- kérdeztem tőle könnyes szemmel majd leültem mellé.

Taehyung:-Igen, nem vagyok valami jól az igazat megvallva... Félek a holnaptól, félek Yoongi-tól... Amikor ő elveszti fejét arra is képes, hogy megüssön valakit...- mondta remegő hangon.

Jungkook:-Ha megütne a testemen keresztül hozzád nem fog érni. Hidd el ő is szeret, ha meg bajod esne megóvlak mindentől..Nélküled nem érek semmit..- halkultam el majd hátát kezdtem el simogatni.

Taehyung:-köszönöm szépen, fogalmam sincsen mi lenne velem nélküled...Szeretlek Jeon Jung Kook!- mondta.

Jungkook:-Én is téged!- öleltem magamhoz.