Be my love |BEFEJEZETT|

4. rész

-Ömm, semmi baj.. -szólaltam meg egy kis idő után megilletődve, Kihyun pedig elengedett öleléséből. A kamerás felé fordultam kérdő tekintettel, de ő csak felmutatta a hüvelykujját. Remek, benne lesz az adásban.

Ahogy haladtunk a kijelölt útvonalon, szebbnél szebb tájakat hagytunk el, amik nekem nagyon tetszettek, és szívem szerint lefotóztam őket, de az X-ray szabályai által semmilyen segédeszköz nem lehet nálunk, mint pl. telefon, iránytű, de még fényképezőgép sem...chh.

Vagy tíz perc séta után láttuk meg csak a következő ellenörzőpontot, de legalább láttam egy kis reményt felcsillanni, hogy kijutunk ebből a rengetegből.

-Kedves csirke csapat. -szólalt meg egy másik stábtag, aki az újabb asztalnál várt minket. -Ahhoz, hogy az utolsó ellenőrzőponthoz érjetek, össze kell szednetek annyi pénzt, amennyivel két metrójegyet tudtok venni magatoknak. Annyi guggolást kell csinálnia valamelyikőtöknek a másikkal a hátán, amennyi pénzre szükségetek van. Egy guggolás száz won-t ér. -ismertette a szabályokat, mire bólintottunk.

-Jó, akkor ugorj a hátamra. -néztem Kihyunra.

-Biztos?

-Egészen biztos. -bólintottam mosolyogva, ő pedig mint egy kismajom, rá is vetette magát a hátamra.

Nem volt nehéz egyáltalán, amióta fogyózik, sokkal könnyebb lett, mint volt. Bár egyáltalán nem tudom minek sanyargatja magát, miközben tökéletes volt régen is...
Gondolkodásom közben elkezdtem a guggolást, ami valljuk be nehezebb volt, mint amire számítottam. Pedig azt hittem simán megcsinálom.

-Ha jól számolom, minimum 25 guggolást kell megcsinálnod, hogy kijöjjenek a jegyeink. -mondta közben a hátamról Kihyun.

-2500 won két jegy? -hüledeztem, és nyögtem egyet guggolás közben.

-Az nem is olyan drága.

-Múltkor 1500-ért vettem Americano-t. 

-Ja...akkor az. 

-18-nál tartunk. -szólt közbe a stáb, mire Kihyun megveregette a vállamat, és szorosabban fogta közre derekamat lábaival.

-Hajrá, menni fog. -suttogta fülembe, nekem pedig végigfutott hátamon a hideg, és a testem összes pontján libabőrös lettem hangjától...mit művel velem?

-22...23...24...25. Megvan a 25 guggolás! -szólt a stáb, én pedig ledobtam szegény Kihyunt a hátamról, mert már rendesen kifárasztott. Pedig nekem kellene őt...várjunk, miről beszélek? -Most, hogy megvan a pénzetek, szálljatok be az autóba, ami itt várt benneteket, ami majd elvisz titeket a metróhoz. A metróhoz érve képet kell csinálnotok 2 kisgyerekkel, majd a járműre szállva a cég elé kell érnetek. Siessetek, hogy ne kapjatok büntetést! -mondta el gyorsan a feladatot, mi pedig már be is pattantunk a kocsiba.

-Szerinted hányadikok lehetünk? -kérdezte Kihyun, én pedig megrántottam a vállam.

-Fogalmam sincs, bár elég gyorsak voltunk szerintem.

-Szerintem is. -bólintott mosolyogva, én pedig csak néztem az arcát, ahogy mosolyog.

Nem kellett sokat utaznunk, hogy kiérjünk a rengetegből, kb. tíz perc múlva már ki is raktak minket a metró megállónál.

-Gyere. -ragadta meg a karomat hyungom, és az aluljáróhoz sietett, a kamerás pedig futott utánunk. Szegény, mennyit kell ma futnia.

A jegyautomatához érve kiválasztottunk két sima jegyet, majd robogtunk lefele a mozgólépcsőn. Kb. három nagymamát és öt gyereket löktünk fel ezidő alatt, de ez is csak a kis törpének köszönhető, aki rohan mindenhova, mint az őrült.