Be my love |BEFEJEZETT|

7. rész

Szinte teljesen el is felejtettem a nyereményt amit az X-Ray-ben nyertünk Kihyunnal. És akkor most random közli velem, hogy amúgy holnap megyünk.

Feltápászkodtam a földről, majd újra kinyitottam az ajtót, és kinéztem rajta. Kihyun már nem állt ott.

-És ha nem akarok menni? -kiáltottam el magam, mire az említett feje megjelent a konyhaajtóban, ami majdnem szembe van a fürdőjével.

-Nem akarsz menni? -lépdesett felém, majd megállt előttem. -Akkor viszek mást a bandából. Shownu amúgy is szeretett volna menni. -rántotta meg vállait, nekem pedig azonnal beindult a vészriasztó a fejemben. Nem mehet mással!

-Megyek. -vágtam rá. -Csak érdekelt, hogy mi lenne ha...

-Oké. -mosolyodott el, majd sarkonfordulva ott hagyott.

Hiába félek kettesben lenni vele, mégis jobb vele lenni, minthogy más menjen el helyettem. A félelmet még le tudom győzni, hiszen nem fog megenni. Végülis még azt se tudja, hogy tetszik nekem. De lehet ideje lenne felvilágosítanom...

A szobámba érve kerestem egy sima fehér polót és fekete alsót, amit a szobában terveztem átvenni, dehát bent volt Jooheon. Mondjuk éppen a laptopját bámulta, szóval gondoltam úgy se fog látni. Gyorsan a szekrény felé fordultam neki háttal, és ledobtam a köntösöm, hogy gyorsan belebújjak az alsóba, majd a pólóba is. Mikor gyanútlanul visszafordultam Jooheon felé, nagy szemekkel bámult rám.

-Köszönöm hogy megosztottad velem a segged látványát. -bólintott egyet, mire zavartan elmosolyodtam.

-Azt hittem nem figyelsz. -vakartam meg a tarkóm, majd gyorsan felkaptam a köntöst, hogy visszaakasszam a fürdőbe.

-Hallom holnap mentek. -szólalt meg egy hang a hátam mögül, mire ugrottam egy kicsit ijedtemben. Hátrafordulva Minhyuk állt mögöttem.

-Aha. -léptem a csaphoz, majd megmostam az arcom.

-Remélem jól fogtok szórakozni. -mosolygott rám, én pedig kicsit furcsának éreztem a mosolyát.

-Van valami baj? -kérdeztem óvatosan.

-Nem dehogy...csak kicsit irigy vagyok. -nevetett fel halkan, mire elmosolyodtam.

-Szerintem nem lesz olyan nagy szám. És ha minden igaz akkor nektek szabadnapotok lesz.

-Sajnos nem. A menedzser mondta, hogy nem tud mindenki szabadnapot kapni, ezért mi gyakorolni fogunk. -sóhajtott egyet, én pedig lebigyesztettem a számat.

-Ezt nem tudtam, úgy volt hogy szabadnapon megyünk...

-Mindegy, nem számít. Tényleg érezzétek jól magatokat. -vigyorodott el igazi Minhyukosan, ami mindig olyan jó érzéssel töltött el.

-Köszi. Oh, Minhyuk, tudsz egy tanácsot adni? -vettem halkabbra a hangom, mire ő bólintott. -Te hogyan tudatnád valakivel, hogy bejön neked?

-Hmm...szerintem sokszor megérinteném. Vagy vennék neki csokit vagy virágot. Vagy esetleg festenék neki egy képet. -gondolkozott az állát kopogtatva.

-De én nem tudok festeni. -nevettem fel, ő pedig legyintett.

-Nem az a lényeg. Hanem hogy valami aprósággal tudatod vele, hogy gondolsz rá. És egy idő után rá fog jönni, hogy bejön neked. De nem egyszerűbb elhívni egy randira? -kérdezte, én pedig kínosan felnevettem.

-Nem hiszem. De köszönöm a tanácsokat! -hajoltam meg jófiú módjára, mire halkan felnevetett.

-De nekem is lehet egy kérdésem?