Be my love |BEFEJEZETT|

12. rész

Mikor kiértünk a próbatermi mosdóból valahányan felénk néztek. Changkyun próbalta leplezni zavarát, Minhyuk ideges tekintettel nézett rám, amit nem is értettem, Kihyun pedig aggódva nézett rám. Jooheon mellettem rám mosolygott, majd beállt a helyére, készen arra, hogy folytassuk a próbát.

Már én is álltam volna a helyemre, mikor Kihyun indult meg felém, és aggódó pillantással vizslatta felpüffedt szemeimet.

-Mi történt, Hyungwon? -kérdezte megsimítva vállamat. Most aggódik értem, de az elmúlt két napban meg úgy nézett rám, mint egy rongyra. De nem tudok emiatt haragudni rá...

-Semmi. -válaszoltam mosolyogva a bevált lerázós szöveget, de igazából ez senkinél nem válik be, Kihyunnál meg főleg nem.

-Miért sírtál? -igazította ki rakoncátlan tincseimet szememből. -Fodrászhoz kéne menned. -tette hozzá halkan.

-Tudom.

-És a másik?

-Milyen másik? -kérdeztem vissza mosolyogva, hátha elfelejti, hogy sírtam. Bár kétlem, hm.

-Miért sírtál?

-Csak...elfogyott a wc papír. -vágtam rá valami random dolgot.

-Te sírsz ha elfogy a wc papír? -ráncolta homlokát értetlenül.

-Igen? Miért, neked még sose fogyott el?

-De, de nem szoktam megsiratni. -mondta nagy szemekkel, majd hirtelen nevetni kezdett. -Most akkor szaros a segged?

-Mi? -nevettem fel én is. -Na jó, igazából nem fogyott el, nyugi.

-Pedig már kezdtem félni. -kuncogott még egy aprót, de aztán megint komolyra vált a tekintete. Picsába.. -Akkor? Miért sírtál?

-Ah, Kihyun, ez nem fo-

-Kezdünk. -csapta össze tenyerét Shownu, az én megmentőm, úgy hogy boldogan vágtattam a helyemre, várva, hogy a zene megszólaljon.

(...)

Hazaérve szokásosan ki-ki a saját szobájába ment szobatársával. De Kihyun a saját szobája helyett a miénkbe jött be, és leülve az ágyamra nagy szemekkel koslatott engem. Jó, azt hiszem nem felejtette el a sírásomat. Gratulálok Hyungwon.

-Mit csinálsz itt hyung? -kérdezte Jooheon lehuppanva ágyára.

-Várom, hogy Hyungwon elmondja mi a baja. -válaszolta ártatlan mosollyal, még mindig engem bámulva, én pedig álltam az ágyam előtt, megforgatva szemeimet.

-Akkor ki is mehetsz. -válaszoltam egyszerűen, mire ő lebiggyesztette alsó ajkát.

-Most miért vagy ilyen gonosz?

-Mert te is az voltál velem eddig. -szóltam élesen, mire összehúzta szemöldökeit.

-De megérdemelted! -háborodott fel, de nem értettem mire.

-Miért érdemeltem volna meg?! -vontam kérdőre, kicsit hangosabban mint kellett volna, mire Kihyun is felkapta a vizet.

-Mert megcsókoltál bassza meg! -kiabálta, mire én teljesen lesokkolódtam, és lassan Jooheonra néztem.

Ő neki is hasonló tekintete volt, mint nekem, és amint láttam, köpni-nyelni nem tudott. Lassan elnyitotta ajkait, de nem szólalt meg, és csak ide-oda nézett rám, és Kihyunra.

-Ti ketten... -mutatott rám, majd az idősebbre. -Csókolóztatok?

-Nem! -kezdett heves tiltakozásba Kihyun, és még az ágyról is felállt. -Csak puszi volt. Arcra puszi.