Be my love |BEFEJEZETT|

19. rész

A tanár mikor belépett a szokásos álmos fejem helyett egy mosolygós Hyungwonnal szemben találta magát, pedig általában tényleg csak a kómás fejemet látja.

Most viszont folyton fülig ért a szám, ahogy a kis Törpére néztem. A padon ült mellettem és Minhyuk mellett. Egyébként annak is örülök, hogy Minhyuk ennyire pozitívan fogadta ezt, ahhoz képest, hogy legelőször eléggé kiborult.

-Na jó, ha nem mondod el mitől vagy ilyen boldog, akkor te kezdesz. -szólalt meg az énektanárom mosolyogva. Francba.

-Nem ülhetnék még itt egy kicsit? -kérdeztem boci szemekkel Kihyun mellett ülve.

-Ennyire fárasztó volt a tánc? -kérdezte odalépve hozzám. -Csak énekelned kell, nem maratont futni.

-Szívésen kezdem én. -tette fel a kezét Minhyuk. Aw, a megmentőm.

-Oké, akkor gyere. -legyintett a kezével maga felé a tanár, Minhyuk pedig ment utána a zongorához a terem sarkába.

Ők elkezdtek beénekelni, én pedig addig Kihyunhoz fordultam.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy az enyém vagy. -mondtam neki szinte suttogva, hiszen hiába énekelt Minhyuk, azért néha elhallgattak.

-Pedig ideje hozzászoknod. -nyújtotta ki a nyelvét mosolyogva.

-Eddig olyan szende voltál mint egy kiscica, most hogy végre volt merszed bevallani a dolgokat, itt adod a jampit? -nevettem fel.

-Miről beszélsz, tök normális vagyok. -húzta föl az orrát sértetten.

-Ja, nyilván. -forgattam meg a szemem mosolyogva. -Azon az estén is normális voltál, ugye? Ott is kis szende Kihyun voltál, igaz? -utaltam az akkori estére, mikor egyedül maradtunk a dormban.

-Hát.. -erre persze teljesen elpirult, és lesütötte a szemét.

-Ne áltasd magad, ha túlteng benned az érzelem, nem igazán fékezed magad. -nevettem föl, az arca pedig annyira cuki volt, hogy alig bírtam ki, hogy ne szeretgessem agyon.

-Nem is igaz..

-De igen, viszont nincs ellenemre, hogy legyen annak az estének folytatása. -kacsintottam rá, hogy direkt húzzam az agyát, neki pedig az arca csak egyre vörösebb és vörösebb lett.

-Tartsd ki a hangot! -hallottam meg a tanár utasítását Minhyuk felé, aki egy tökéletesen tiszta, gyönyörű hangot adott ki magából, egészen magasan. Nem is értem miért nem kap több sort a számokban, hiszen olyan szép és különleges hangja van. Én imádom hallgatni, akkor is ha csak otthon énekelget.

-Remek volt. -dicsérte meg a tanár, mi pedig Kihyunnal még tapsoltunk is, ezért mosolyogva fordult felénk.

-Ne csináljátok, mert elpirulok. -legyezgetett az arca előtt.

-Gyere Hyungwon, te jössz.

-Jaj.. -álltam fel a helyemről, és aggódva néztem Kihyunra. Komolyan a fővokál előtt kell énekelnem?

-Ügyes légy. -mosolygott rám a Törpe, bár nem sokat biztatott vele.

Lassan odaléptem a zongora előtt ülő tanárunkhoz, majd vártam, hogy leüsse az első billentyűt, amit utána kell énekelnem.

Mielőtt még lenyomhatta volna a legmélyebb hangot, valaki kopogott az ajtón, majd Kihyun énektanára lépett be rajta.

-Sziasztok, bocsi a zavarásért, ellopnám Kihyunt. -mosolygott be az ajtón az énektanára, Irene.

-Noona, nem várhatunk még egy kicsit? Úgy meghallgatnám hogyan énekel Hyungwon. -nézett rá boci szemekkel Kihyun, és csak remélni mertem, hogy nem kezd el aegyozni.