Be my love |BEFEJEZETT|

13. rész

Reggel fejfájással ébredtem, és fogalmam sem volt, hogy miért. Tudtommal tegnap nem ittam, és nem kiabáltam sokat.

-Jó reggelt Csipkerózsika. -mosolygott rám Jooheon, mikor felnyitottam szemeimet.

-Neked is. Mennyi az idő? -nyújtoztam egyet.

-Fél tizenkettő.

-Hogy mi van?! -ültem fel nagy szemekkel. -Mégis miért nem keltettél korábban?! És miért nem szólt az ébresztő?! És most mindenki itt hagyott minket?! -pánikoltam, mire Jooheon csak nevetve nyugtatgatott.

-Vasárnap van hyung. Szabadnapunk van. -kuncogott magában, én pedig megnyugodtam. Annyira egybefolynak a napjaim, hogy már azt sem tudom milyen évet írunk.

-Jó reggelt. -nyitott be az ajtón Kihyun, én pedig automatikusan megigazítottam a hajamat, nehogy bénán álljon előtte. Ahogy rám pillantott elmosolyodott, nekem pedig a szívem gyorsabb ütemben kezdett el verni. -A későn kelőknek is szólok, hogy a reggeli az asztalon van. -pillantott ránk felváltva, majd becsukva maga mögött az ajtót, kiment a szobából. Bent tartott levegőmet kifújtam.

-Na mi van? Beszartál tőle? -pillantott rám szobatársam mosolyogva.

-Igazából...tegnap hagyta, hogy megcsókoljam. -fordultam Jooheon felé, hogy megbeszélhessem valakivel, hiszen már úgy is tud róla Minhyuk miatt.

-Komolyan? -kerekedtek ki a szemei.

-Halál komolyan. Esküszöm, még én is meglepődtem. -nevettem fel, de aztán újra komolyra váltottam. -Viszont fogalmam sincs mit gondol, mert tegnap a csók után elrohant, most meg mosolyogva nézett rám.

-Szerintem fullra össze van zavarodva. -dőlt hátra a fiatalabbik az ágyán, majd a plafont bámulva folytatta. -Ha engem megcsókolna egy fiú, tuti én se tudnám mit csináljak, de Kihyun lehet rájött, hogy nem is volt olyan rossz, de nem tudja még kezelni. -fordította felém fejét, én pedig bólintottam.

-Lehet, bár ez egy jó lehetőség...ez azt jelentené, hogy Kihyunnak is tetszett az első csókunk, és aztán bizonytalan volt magában, azért volt rideg velem? -reményteli csillogással a szememben vártam Jooheon egyetértését.

-Nincs kizárva.

-Akkor megyek enni. -álltam fel az ágyamról boldogan. -Jössz?

-Aha. -kászálódott ki ő is, majd a konyha felé vettük az irányt.

Ahogy kiértünk, Minhyuk sertepertélt az asztal körül, leszedve a koszos tányérokat, majd megpillantott engem, de szinte csak átnézett rajtam.

-Jó reggelt Jooheon. -mosolygott a mellettem lévőre, és befordult a mosogató felé. Oké, ez fájt.

-Neked is... -válaszolta.

-Mi a...? -suttogtam halkan, Jooheon pedig csak felemelte a vállait, és értetlen fejet vágott. -Mi a baja velem?

-Fogalmam sincs. Nem kéne megkérdezned? -folytattuk halk beszélgetésünket, miközben a reggelinek kirakott kimbap-ból szedtünk a tányérokra.

-De. Beviszed az én tányéromat is a szobába? Mindjárt megyek. -adtam kezébe a kajámat, ő pedig bólintott, és ott is hagyott a konyhában.

Minhyuk felé fordultam, aki nekem háttal mosogatott, és fogalmam sem volt, hogyan kéne megszólítanom a témában. "Hé Minhyuk, mizu?" Áh nem, itt csak azt mondaná semmi, és leszarna. "Mi a baj?" Asszem ugyanaz lenne a válasza. "Miért kerülsz engem?" Ez túl egyértel-

-Meddig állsz még mögöttem? -szólalt meg hirtelen, én pedig majdnem sikoltottam egyet annyira megijedtem.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok még? -sétáltam mellé, és néztem ahogyan mosogat.