6. - M E G T Ö R H E T E T L E N

8.3K 326 15
                                    

Henriette francia hercegnő fogadásának reggelén az egész udvar a feje tetejére állt. Mrs Nash a szokásosnál is ingerültebb volt és magából kikelve kiabált a szolgákkal. Az egyik legnagyobbb gondja az volt, hogy - bár az egész palotát tűvé tette - sehol nem találta Babbiet.

- Már rég ki kellett volna dobnom innen azt a semmirekellő lányt! - járkált fel s alá a hálóteremben. - Amelia! Ha kiderül, hogy te tudtál a kis szökéséről, vele együtt téged is kirúglak, arra mérget vehetsz!

Amelia ijedten rezzent össze.

- A szavamat adom önnek, fogalmam sincs hogy hol van. Már magam is nagyon aggódom érte.

- Ha előkerül, akkor is lesz okod aggódni érte, azt garantálom. Én magam fogom kitekerni a nyakát.

Ebben pillanatban Babbie libbent be a terembe egy csodaszép, rózsaszín ruhában, amit ékkövek díszítettek.

- Jó reggelt, Mrs Nash! - köszönt vidáman, miközben a ruhásszekrény felé vette az irányt.

A felügyelőnő elállta a lány útját és a karja után nyúlt. Babbie egy erőteljes mozdulattal kitért előle, majd a büszkén így szólt:

- Tisztelettel bánjon velem, Mrs Nash, különben a királlyal gyűlik meg a baja.

- A királlyal? Miről beszélsz te ostoba lány?

- Ostoba lány? Jobban tenné, ha ezentúl inkább Lady Aurorának hívna.

Mrs Nash hitetlenkedve megrázta a fejét miközben összeszűkült szemekkel méregette Babbiet.

- Nem hisz nekem? - kérdezte játékosan. - A király maga nevezett ki engem Henriette hercegnő udvarhölgyévé.

- Ez hihetetlen! - kiáltott fel Amelia hirtelen, aki eddig a szoba egyik sarkában húzta meg magát. Boldogan Babbie nyakába ugrott.

- Ó, Amelia! Annyira elérhetetlennek tűnt és most... nézz csak rám! Szerintem napok kérdése és hivatalosan is a király szeretőjének hívhatom magam!

Amikor Mrs Nash meghallotta ezt, gúnyosan felnevetett.

- Tehát innen fúj a szél! Hányszor kellett Őfelsége nadrágjába nyúlnod, hogy megszerezd ezt az udvarhölgyi címet, amihez egyébként túlságosan buta és műveletlen vagy? - kérdezte rosszindulatúan.

Babbie ügyet sem vetett a felügyelőnő bántó szavaira. Amelia kezét szorítva a szekrényhez lépett és megkereste az egyetlen tárgyat, amit a szülei hagytak rá, egy kendőcskét. Az alig négy évesen elárvult Babbie ebbe a rongyba bugyolálva sírt az éhségtől minden éjszaka, egészen addig amíg Mrs Nash szíve meg nem esett rajta. A ruhadarabot megpillantva a felügyelőnő vonásai is ellágyultak. Hirtelen eszébe jutott a saját gyermeke, akit Babbieval szeretett volna pótolni. Akkor még fiatal volt és azt hitte, hogy a tündéri, szőke kislány képes lesz kitölteni a szívében keletkezett űrt. Nem gondolta, hogy Babbie újra és újra a gyermekére fogja emlékeztetni, akit mindenkinél jobban szeretett volna.

- Sajnálom. Mindent, amit ellened elkövettem - suttogta.

Babbie megszeppenve szorította magához a kendőt. Soha nem látta még Mrs Nasht szomorúnak, vagy bűnbánónak. Azt hitte, hogy a felügyelőnő szíve kőből van és megtörhetetlen Hirtelen felindulásból az asszony elé lépett és megszorította a kezét.

- Megbocsájtok.

- Nem érdemelted meg, hogy ennyit bántsalak. Soha, semmi rosszat nem tettél. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy te élsz, az én kicsi kincsem pedig a sírban fekszik.

Babbie szomorúan lehajtotta a fejét. Nem tudta, hogy mit kellene tennie ebben a helyzetben.

- Mennem kell - húzódott el könnyezve Mrs Nash. - A fogadás mindjárt kezdődik és rengeteg dolgunk van még!

Babbie bólintott, majd a kendővel a kezében a király lakrésze felé vette az irányt. Múlt éjjel úgy beszélték meg, hogy együtt jelennek meg az ünnepségen. Robert már várta a lányt, hiszen egy csodálatos meglepetéssel készült neki. Amikor Babbie belépett a szobába, lelkesen szaladt elé egy csodálatos, fehér nyakékkel.

- Drága Aurorám! Ezt a mai fogadásra készíttetem neked az ékszerészemmel. Gyönyörűen illik az új ruhádhoz.

- Köszönöm, Felség - mosolygott hálásan Babbie. A király gyengéden felhelyezte a láncot a lány nyakára.

- Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni - kezdett bele álszent módon Babbie - de nem tartja kissé erkölcstelennek, hogy a menyasszonya érkezése előtti éjszakát velem töltötte, most pedig ajándékokkal halmoz el? 

A király nevetett egy nagyot, majd gyengéden megcsókolta.

- Azt, hogy mi erkölcsös és mi nem, azt én döntöm el.  Ez az én országom, ahol a saját szabályaim szerint élek. Henriette biztosan nem fogja kifogásolni, ha néha másokkal is ágyba bújok. Az ő dolga az lesz, hogy trónörököst szüljön nekem, nem az, hogy boldoggá tegyen.

- Ha ön így gondolja, akkor én sem vélekedhetek másként, felség - felelte buján Babbie, miközben Robert hajába túrt.

- Itt az ideje, hogy induljunk. A fogadás mindjárt elkezdődik - adta meg a végszót a király. A fiatalok egymásba karolva siettek le a nagyterembe, hogy üdvözöljék a francia hercegnőt.

A U R O R A || A király szeretője [16+]Where stories live. Discover now