A U R O R A || A király szeretője [16+]

5. - K I F E J E Z H E T E T L E N

Robert pár percen belül megérkezett a vízzel teli vödörrel. Babbie mosolyogva nézte ahogyan a magas, izmos király közeledik felé. Érzett iránta valamit, ez már teljesen világossá vált számára. Robert szíve is megdobbant, amikor a tekintete találkozott a szolgálólányéval, ami kissé megijesztette.

- Köszönöm, hogy segít nekem, felség - nézett rá Babbie hálásan.

- Ezzel a kis segítséggel nem tudlak kiengesztelni az őrök miatt, szóval ha bármit tehetek az érdekedben, csak szólj.

Babbie szíve hevesen vert és hirtelen számtalan dolog jutott eszébe, amit kérhetne a királytól. Végül arra jutott, hogy jobb lesz ha lassan, de biztosan halad. Bár valóban kedvelte Robertet, ez nem állította meg abban, hogy minél több előnyt kovácsoljon magának a kapcsolatukból.

- Mrs Nash arra készül, hogy a hercegnő fogadása után kirúgjon engem. Nekem a palotában végzett munkám jelenti az életet és ha innen elküldenek, nincs hova mennem. Nincs senki, aki várjon rám. Szóval ha van rá mód, hogy megakadályozza ebben, én hihetetlenül hálás lennék.

- Várj, mégis miért szeretne téged kirúgni Mrs Nash?

- Aznap éjszaka, amikor az őrökkel voltam, nem értem át időben a hálókörletünkbe. Nem tudtam időben elkezdeni a munkát, ezért megfenyegetett, hogy miután Henriette hercegnő fogasását lebonyolítottuk, azonnal elküld.

- Talán nincs is szükséged arra a munkára - mondta lágyan a király. - Sokkal jobb pozíciót is ajánlhatok neked, ha szeretnéd.

- Megtenné értem? Tényleg a szeretőjévé fogadna? - kérdezte Babbie kikerekedett szemekkel.

- Hogy mi? A szeretőmmé? Dehogy! - nevetett idegesen Robert. - Talán lehetnél Henriette hercegnő öltöztetője. Mit gondolsz, meg tudnál birkózni ezzel a feladattal?

- Idővel biztosan megtanulom majd - mosolygott. - Köszönöm a nagylelkűségét, felség!

- Tartoztam neked ennyivel.

- Most, hogy már nincs semmi dolgom itt, talán visszavonulhatnánk a hálókörletébe - mosolygott Babbie a királyra, miközben az arcát cirógatta.

- A számból vetted ki a szót! - nevetett rá Robert, majd a karjaiba vette és a hálószobájáig cipelte a lányt.

Türelmetlenül dobta le az ágyra, miközben lecibálta magáról a nadrágot.

- Várjon, felség! - szakította félbe Babbie hirtelen. - Nem unja még, hogy mindig önnek kell irányítania? Egy egész ország vár folyamatosan az ön döntésére. Nem szeretné, ha most végre más lenne a domináns?

- Ha te így szeretnéd, hát tégy velem amit akarsz - nevetett fel Robert, miközben hagyta, hogy a szolgálólány maga fejtse le róla a többi ruhadarabot.

- Feküdjön az ágyra és engedje el magát - suttogta Babbie, majd meztelenre vetkőzött. - Azt akarom, hogy ma semmi gondja ne legyen.

A király elmondhatatlanul vágyott a szolgálólányra és csak úgy itta minden szavát. Babbie gyengéden ráült a férfira és csókjaival elárasztotta annak egész felsőtestét. A hosszú és szenvedélyes együttlét tovább fokozta a fiatalok egymás iránt érzett szerelmét. Szorosan összebújva beszélgettek órakon át, nem törődve a külvilággal és az idő múlásával.

- Tudod, hogy mi jutott eszembe miközben néztelek, ahogy rajtam ugrálsz? - kérdezte csendben a király.

- Nem, felség. Elmondaná?

- Az, hogy olyan vagy számomra, mint egy sötét és álmatlan éjszaka után a hajnal.

- Ezt hogy érti? - kérdezte Babbie mosolyogva.

- Ez szavakkal kifejezhetetlen, kedvesem. Olyan vagy számomra, mint amikor hajnalban meglátom a nap első sugarait. Az egész eddigi életem olyan volt mint egy éjszaka hold és csillagok nélkül. Aztán megláttalak téged és a sötétség kezdett eloszlani. Úgy érzem, hogy minél több időt töltök veled, annál jobban hajnalodik. Érted ezt, Babbie?

- Azt hiszem értem, felség, hiszen ön is hasonlóan sokat jelent nekem.

- Mi lenne ha ezentúl így hívnálak?

- Mármint hajnalnak? - kérdezte összezavarodva a szolgálólány. - Dehát az én nevem Babbie!

- Hívhatnálak Aurorának. Azt jelenti, hogy "hajnal". Persze, a Babbie egy bájos név, de nem túl királyi. Sokkal inkább illik egy cselédhez, mint a nőhöz akit szeretek. Nem méltó hozzád.

- Ha ezt szeretné, felség, hát legyen. Bár kicsit nehéz lesz megszoknom.

- Mit szólnál, ha te lennél Lady Aurora, Anglia leendő királynőjének udvarhölgye? - kérdezte Robert lelkesen, miközben szorosan ölelte a lányt.

- Lady Aurora? Ez... csodálatosan hangzik! De nem goldolja, hogy ez túl sok? Henriette hercegnő biztosan nem találna kellemes társaságnak, nem lehetek az udvarhölgye. Nem lenne jobb, ha egyenlőre csak az öltözetőjeként próbálnám ki magam? - kérdezte szerényen Babbie, bár szíve mélyén pontosan erre az ajánlatra várt.

- Szerintem első osztályú udvarhölgy lesz belőled, Lady Aurora - mosolygott Robert, miközben puszit nyomott szerelme homlokára.