A U R O R A || A király szeretője [16+]

10. - L E G Y Ő Z H E T E T L E N

A következő hónap keserves várakozással telt Babbie számára. Henriette hercegnő udvarhölgyeként nem érezte igazán jól magát és gyakran visszasírta a szolgálólányként töltött éveit. A királyi pár esküvőjének napjáig Robert nem hivatta magához, menyasszonyával viszont annál több időt töltött. Babbie az esküvő reggelén is bágyadtan, kedvetlenül sürgött-forgott a hercegnő körül. Miközben a csodaszép, fehér ruháját igazgatta, Henriette így szólt hozzá:

- Remélem most már belátod: veszítettél.

Babbiet elfutotta a méreg, de ennek ellenére higgadtan válaszolt.

- Nem értem, hogy miről beszél, felség.

- Ne játszd meg magad, Lady Aurora. Tudod, hogy amint királynő leszek az első dolgom az lesz, hogy elküldelek innen. A királyt teljesen az ujjam köré csavartam és már semmit nem akar tőled. Nincs már semmi és senki, aki itt tarthatna téged. A tündérmesédnek vége.

- Talán igaza van, hercegnő. Talán ezt a csatát elvesztettem - mondta, miközben kiegyenesítette a hátát és barna szemeit Henriettere szegezte. - De a háborúnak még nincs vége.

A hercegnő a szemeit forgatva nevetett. Elégedett volt magával, hiszen minden a tervei szerint alakult. Bár már a negyedik hónapban volt és a hasa eléggé megnőtt, egy kicsit sem félt. Az egész udvar tudta, hogy Roberttel az érkezése óta rendszeresen szexuális kapcsolatban vannak. Senki nem fog arra gyanakodni, hogy a gyermek nem tőle van.

- Felség, ideje indulni. Mindenki önre vár - nyitott be az öltözőbe Mrs Nash.

Henriette bólintott, majd kecsesen az ajtó felé lépdelt. Az apja rosszullétre hivatkozva nem tudott megjelenni az esküvőn, ezért a nagyterem ajtajában a bátyja, Charles, a francia trónörökös várta, hogy az oltárhoz kísérje. Babbie csendben lépdelt utánuk és a nagyteremben elfoglalta helyét a nemesek között. Mindenki szúrós szemmel nézett rá, hallotta azt is, hogy többször elhangzik a "király szajhája" kifejezés is, de mindez nem hatotta meg. Túlságosan szomorú és ideges volt ahhoz, hogy velük foglalkozzon. Az egész szertartást könnyezve nézte végig. Miután a pár kimondta a boldogító igent és Robert ajkai Henriettéhez értek, fizikai fájdalmat érzett az egész testében. Az ifjú párt mindenki ujjongva fogadta. A francia hercegnő valóban gyönyörű volt, boldog mosolya pedig csak még bájosabbá tette az arcát. Az angol nép már most nagyon büszke volt leendő királynőjére.

Elenora, a király anyja felemelkedett a székéből, majd vékony hangján megszólalt:

- Szeretnék én elsőnek gratulálni Anglia királyának és csodálatos feleségének! Bízom benne, hogy boldog életetek lesz és rengeteg gyermekkel fog megáldani titeket az Isten!

A vendégek éljenzéssel fogadták a köszöntőjét.

- Kezdődhet a mulatság! - ütötte össze meghatottan a kezeit.

Babbie észrevétlenül kisétált a nagyteremből és a szobájába rohant. Sírva rogyott le a földre és idegességében a haját tépte. Bár minden erejével próbálta kizárni a lakodalom beszűrődő zaját, mégis tisztán hallotta a zenét és a nemesek hangos nevetését. Órákon keresztül feküdt meggyötörten a földön. Amikor meghallotta, hogy a hercegnő közeledik, amenyire tudta, összeszedte magát és kilépett a folyosóra.

- De jó, hogy itt vagy! - támadta le Henriette. - Segítened kell.

Ezután az öltöző felé vette az irányt, Babbie pedig engedelmesen megindult utána. Neki kellett felkészítenie a hercegnőt a királlyal való nász elhálására. Megfésülte a haját és felöltöztette a legszebb, csipkés hálóingjébe, testére pedig illatos vizet fröcskölt. Miután mindezzel végzett, alázatosan engedélyt kért, hogy távozhasson, de a hercegnő gúnyosan így szólt;

- Nem, Aurora. Szeretném, ha végignéznéd. Azt mondtad, hogy a csatát megnyertem, de a háború még nem ért véget. A saját szemeiddel kell látnod, hogy igenis véget ért és te veszítettél. Ma éjszaka be fogod ismerni, hogy legyőzhetetlen vagyok.

- Ahogy óhajtja, felség - hajolt meg a lány. Ő maga kísérte Henriettet a király hálóterme felé, ami előtt már rengeteg nemes úr és hölgy tolongott. Amikor meglátták őket elálltak az útjukból. Az őrök kitárták az ajtót, a hercegnő pedig szerényen, lehajtott fejjel sétált be rajta.

"Micsoda álszent egy liba" - gondolta az udvarhölgy.

Robert már az ágyon feküdt a kedvenc hálóingjében. Henriette meghajolt előtte, majd elfoglalta a helyét mellette az ágyon.

- Gyönyörű vagy - suttogta a király, amikor meglátta. Babbie gyomra görcsbe rándult. Egy hónappal ezelőtt még neki mondta ezeket a szavakat. Azóta minden megváltozott.

Robert megcsókolta a feleségét és óvatosan kibújtatta őt a hálóingjéből. Szorosan ölelték egymást az ágyon fekve. A király lassan hatolt a hercegnőbe, aki fájdalmas nyögéseket hallatott. Az egész udvar tudta, hogy nem ez az első együttlétük, Henriette mégis meggyőzően játszotta a szűzet. Babbie megrendülten nézte az aktust. A király sokáig észre sem vette őt, csak pár perc elteltével pillantott oldalra. Utána már csak lopva pillantott feleségére, hiszen végig Babbiet nézte. Az udvarhölgy elégedetten nézte őt, kihívó mosollyal. Amikor Robert a csúcsra ért hangosan felkiáltott:

- AURORA!

Babbie elnevette magát, a nemesek pedig mind idegesen felhorkantak. Henriette hercegnő sírva felállt és a párnát, amin eddig feküdt a király felé hajította, majd elrohant.