A U R O R A || A király szeretője [16+]

14. - P Ó T O L H A T A T L A N

Estére a király magához hivatta Babbiet. A lány még mindig az Ameliaval való veszekedés hatása alatt volt, amit természetesen Robert is észrevett.

- Meggyötörtnek tűnsz, kedvesem. Minden rendben van? - kérdezte kedvesen.

- Nem igazán - vallota be. - Volt egy kis összezörrenésem a barátnőmmel, Ameliaval. Nagyon gonosz dolgokat állított rólam.

A király együttérzően magához húzta és megcsókolta a homlokát, de nem kérdezett többet. Kézen fogta és az ágy felé vezette.

- Robert, nem gondolod, hogy a mostani állapotomban ez nem a legjobb ötlet? - kérdezte félve.

- Ah, persze - állt meg a király hirtelen. - Teljesen kiment a fejemből! De szerencsére támadt egy ötletem. Kérlek, foglalj helyet a kanapén, ami az ágy mellett áll.

Babbie engedelmesen leült. Meg volt győződve róla, hogy Robert azért kéri erre, mert beszélgetni szeretne vele. Pont ezért hatalmas meglepetés érte, amikor a király szólt az őröknek, hogy küldjék be a szobába a francia szajhát, akit ajándékba kapott.

A nő kecsesen sétált be az ajtón, mindössze egy vörös köntöst viselt. Barna, göndör haja apró vállaira omlott és Babbienak is el kellett ismernie, hogy igazán szép asszony. Robert szája mosolyra húzódott, amint meglátta.

- Evangeline, kedvesem, jó újra látni téged! - köszöntötte.

- Felség - hajolt meg előtte a nő.

- Bemutatom neked Lady Aurorat, a feleségem udvarhölgyét.

Evangeline unottan végigmérte Babbiet, majd hanyagul előtte is meghajolt.

- Ne légy ideges Aurorám, semmi olyan nem fog történni, ami veszélyes a gyermekünkre nézve.

Babbie figyelmeztető pillantást küldött Robertnek, miközben Evangeline felé biccentett, de a király csak intett egyet a kezével.

- Előtte szabadon beszélhetünk, mert nem beszéli túl jól a nyelvünket. Azokon a szavakon kívül, amik fontosak a munkájához semmi sem ért angolul.

Evangeline eközben csak állt az ajtóban a mosolygott. Tényleg úgy tűnt, hogy semmit nem ért. Aztán amikor kínosnak ítélte a csendet, ami a szobában alakult ki, hirtelen ledobta magáról a köntösét és leült Babbie mellé a kanapéra. Az udvarhölgy hátrahőkölt, de a király közelebb lépett hozzá és a fülébe súgta:

- Fontos, hogy ma jól viselkedj, hiszen napokon belül új munkát szeretnék neked adni.

- Mint a hivatalos szeretőd? - nézett rá Babbie csillogó szemekkel.

Robert csak bólintott egyet, majd a lány állára helyezte a hüvelykujját és az arcát Evangeline felé fordította. A szajha gyengéden megcsókolta, amit Babbie félénken viszonzott. Fel sem fogta, hogy mi is történik pontosan, egyszerűen csak hagyta hogy levetkőztesse és az ágyhoz kísérje. Mindketten leültek és várakozón néztek a királyra, aki maga is meztelenre vetkőzött már. Merevedő férfiassággal feküdt le az ágy közepére és egy erőszakos mozdulattal magára ültette Evangelinet, aki boldogan tette a dolgát. Robert ezután megragadta a mellette megszeppenve ülő Babbie alkarját és közelebb húzta magához.

- Kérlek, feküdj ide mellém - súgta neki lihegve a király, a lány pedig engedelmesen megtette amit kért.

Robert oldalra fordította a fejét és egy pillanatra sem nézett fel a rajta ugráló francia szajhára, teljesen belefeledkezett Babbie pillantásába. Szörnyen bánta, hogy a lány teherbe esett és emiatt most hónapokig nem lehetnek egymáséi. Babbie egy ideig kellemetlenül érezte magát, de tudta, hogy a királynak tetszik ez a helyzet, ezért egy rossz szót sem szólt, csak elengedte magát és gyengéden megcsókolta a férfit. Robert vágyódva megsimogatta a lány melleit, majd ujjait a nőiességéhez érintette és körkörös mozdulatokkal masszírozta azt. Babbie sóhajtott egy hatalmasat és egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Ezt a pillanatot még Evangeline mesterkélt nyögései és megjátszott sikolyai sem tudták elrontani.

Babbie - a férfi kényeztetésének hatására - pillanatokon belül elment és amikor a király végignézett a lány remegő testén ő maga is átlépte a gyönyör kapuját. Evangeline készségsen engedte, hogy a fehér folyadék a testébe áramoljon, majd nagyokat sóhajtva lefeküdt a király másik oldalára. A férfi persze ügyet sem vetett rá, csak elvarázsolva nézett Babbiera.

- Elmehetsz - vetette oda a szajhának aki továbbra is mosolyogva magára vette a köntösét, majd mélyen meghajolva távozott.  Robert ezután megbabonázva így szólt a szerelméhez:

- Szeretlek téged, Lady Aurora és ez csak most tudatosult bennem úgy igazán. Szeretlek téged minden porcikámmal, teljes szívemmel és teljes lelkemmel. Te jelented nekem a világot, te vagy minden, amiért érdemes élnem. Pótolhatatlan vagy számomra.

- Én is szeretlek Robert. Mindennél és mindenkinél jobban - válaszolt mosolyogva Babbie.

- Ezt jó hallani, angyalom. És pont ezért -mint már említettem-, szeretnélek téged a hivatalos szeretőmmé fogadni.

- Én pedig örömmel vállalom ezt a tisztséget.

A két fiatal egymásra nevetett. Majdnem egy óra hosszat beszélgettek, amikor aztán Babbie bátorkodott újra felhozni az Ameliaval történt veszekedést.

- Robert, te tudtál róla, hogy az egyik lovászfiút halálra ítélték, amiért állítólag meglopott engem?

A király gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt:

- Igen, valami dereng, de miért is kérdezed most ezt, szerelmem?

- Mert én nem tettem feljelentést senki ellen.

- Valóban nem? - kérdezte Robert meglepetten.  - Úgy emlékszem, hogy édesanyám jelentette a lopást, mert te megkérted erre.

Babbie idegesen felült.

- Mégis miért kértem volna meg erre? Ez őrültség! Anyád teljesen bolond!

- Megtiltom, hogy így beszélj róla! - kiáltott rá a király. - Ha ezt jelentette, annak biztosan oka van!

Babbie összerezzent, majd bocsánatot kért, de a király nagyon bosszús volt, amiért tiszteletlenül beszélt az anyjáról.

- Öltözz fel és távozz!

Babbie engedelmesen bólintott. Elhatározta, hogy holnap beszél Elenorával erről a hatalmas félreértésről.