A U R O R A || A király szeretője [16+]

9. - H Á L Á T L A N

Másnap reggel a király Henriette hercegnővel reggelizett. Robertnek be kellett látnia, hogy valóban kellemes társaság és igazán bájos nő. Étkezés után elmentek sétálni a kastély kertjébe, de ezt szigorúan csak a hercegnő udvarhölgyével az oldalukon tehették meg. Babbie számára maga volt a pokol, ahogyan a tisztes távolságot megtartva lépkedett a pár után. Hallotta, hogy az esküvő részleteiről és a trónörökös nevéről beszélgettek. A szíve mélyén tudta, hogy ez így van jól, ő pedig helyesen cselekedett, amikor Robertet Henriette felé terelgette, mégis megbánta önzetlenségét. Még az sem vigasztalta, hogy végre boldognak láthatja a francia hercegnőt. Aztán saját nevének említésére lett figyelmes.

- Jól kijön az udvarhölgyével, Lady Aurorával, hercegnő? - kérdezte a király.

- Igen, felség. Lady Aurora egy igazi kincs, de jobban örülnék, ha magam választhatnám ki az első udvarhölgyem.

Babbie arca megmerevedett és egy pillanatra megállt a szíve is. Ő majdnem eldobta magától a királlyal folytatott szenvedélyes, élvezettel teli viszonyát ezért a hálátlan nőért.

"Na várj csak Henriette, francia hercgnő. Nem én leszek az, aki elhagyja az udvart, azt garantálom." - gondolta. Elhatározta, hogy elmondja Robertnek a menyasszonya sötét titkát.

Babbie minden erejével a pár beszélgetésére koncentrált, de nem hallotta tisztán. Henriette lehalkította a hangját, ezért a beszéde a lány számára érthetetlen volt. A király ezzel szemben elég hangosan válaszolt.

- Ha tényleg így szeretné, intézkedni fogok - ígérte meg. Henriette hálásan mosolygott rá és belékarolt. Babbie tajtékzott a dühtől.

Délután, amikor kettesben maradtak és a hercegnő közelte udvarhölgyével a döntését.

- Lady Aurora - kezdett bele zavartan. - Tudod, tegnap beszélgettem Elenora királynővel és nagyon sok mindenben segített nekem. Rengeteg jó tanáccsal látott el engem és azt is javasolta, hogy... - megállt egy pillanatra, majd félénken folytatta - küldjelek el téged.

- Mégis miért, hercegnő? Hiszen nem tettem semmit rosszat! - védekezett.

- De igen. Ezzel te is tisztában vagy, felesleges tagadnod. Elenora királynő mindent elmondott a viszonyodról a vőlegényemmel.

Babbiet hirtelen őrülten erős fejfájás fogta el és remegő tagokkal ledobta magát Henriette ágyára. Azt hitte, menten el fog ájulni.

"Tudja. A hercegnő tudja és most elküld innen. A király pedig nem fog ellenkezni, hiszen kezdi megszeretni a menyasszonyát"

Egy ideig úgy érezte, hogy nem tud visszavágni, hiszen nincs hatalma és rangja. Aztán rájött, hogy milyen titok van a birtokában.

- Ha elküld innen, mindent elmondok a királynak a terhességéről.

- Nem mered - nevetett gúnyosan a hercegnő. - Tudod, hogy úgysem hinne neked. Te nem vagy más, csak az egyik szajhája.

- Higyje el, jóval több vagyok annál - vágott vissza Babbie, majd kiviharzott a szobából és a király lakrésze felé vette az irányt. Az őrök amint meglátták, automatikusan szabaddá tették a bejáratot. Amikor belépett, Robertet egy imakönyvvel a kezében pillantotta meg, az ablak mellett ülve.

- Úgy látom, nem ez a legjobb alkalom, felség - dadogta.

- Ugyan, Aurora. Tudod, hogy egy kis együtt töltött időhöz soha nincs rossz alkalom.

- Felség, Henriette hercegnő rájött. Az ön édesanyja mondta el neki.

- Ne beszéljünk most erről. Nagyon kívánlak - hárított a király, de Babbie nem hagyta magát.

- Kérem, figyeljen rám egy percre. Tudnia kell valamit, amit a hercegnő mondott el nekem a fogadás után. Ő már nem érintetlen, sőt gyeremeket vár!

Robert kínosan felnevetett, majd magához húzta a lányt.

- Micsoda élénk fantáziád van neked, kedvesem.

- Élénk fantáziám? De felség, ez a szín tiszta igazság! Hinnie kell nekem!

- Ezt majd később megbeszéljük, jó? - mosolygott rá Robert megnyerően.

Babbie idegesen bólintott, majd ajkait a királyéra tapasztotta. Sietni akart, hiszen abban a pillanatban még a király érintésénél is jobban vágyott arra, hogy elmondhassa az igazságot Henrietteről. Vadul csókolta, Robertnek pedig tetszett a lány hevessége. Végül az egyik őr hangja zökkentette ki őket.

- Henriette hercegnő látni óhajtja önt, felség.

Robert mérgesen az ajtóhoz lépett és bengette a menyasszonyát.

- Bocsásson meg hogy zavarom, felség. Beszélni szeretnék önnel, ha nincs ellenére.

- Természetesen nincs. Kerülj beljebb, nyugodtan csatlakozhatsz hozzánk - mondta a király.

A hercegnő lába földbe gyökerezett, arcizmai pedig megrándultak. Babbie undorodva nézett rá.

"Hazug, álszent kis ribanc. Persze, most fél hogy felfedtem a mocskos titkát. Oh, Istenem, bár gyorsabb lettem volna! Akkor a király már tudná az igazságot és fejét venné ennek a hálátlan francia betolakodónak" - gondolta magában.

- Felség, négyszemközt szeretném elmondani, ha lehetséges. Nagyon fontos dologról van szó - kérte Henriette.

Robert megadóan bólintott, majd intett Babbienak, hogy távozhat. A lány megigazította a ruháját, meghajolt, majd kiment a szobából. Kifelé menet látta, ahogyan Henriette bizalmasan a király vállát simogatja miközben a hazugságaival tömi a fejét és ettől csak még rosszabbul érezte magát. Visszavonult a lakrészébe és könnyes szemmel az ágyára feküdt. Akkor délután újra álomba sírta magát, pont úgy, ahogyan régen minden éjszaka tette.