A U R O R A || A király szeretője [16+]

12. - T Ö R V É N Y T E L E N

Ezután a király egy ideig nem hivatta magához Babbiet, amit a lány nem igazán bánt. Napok óta rosszullét gyötörte, alig bírt felkelni az ágyából a szédüléstől. Hosszabb pihenőket persze nem engedhetett meg magának, mert Henriette hercegnő amikor csak lehetősége volt rá, teljesen felesleges és unalmas feladatokkal látta el. Aznap épp a koronázásra valamint a terhesség bejelentésére készült a királyi pár, akik között látszólag minden rendben volt. A nászéjszakán történtek után az udvar népe meglepetten figyelte ahogyan az uralkodópár mosolyogva beszélget. Babbie egész nap a vázákba állított virágokat rendezgette szín és méret szerint. Mrs Nash teljes szívéből együttérzett szegény lánnyal, de sajnos nem tudott segíteni rajta.

Természetesen az a megtiszteltetés is Babbiet érte, hogy a kb 600 vendéget egyenként üdvözölje a hercegnő nevében. A koronázás kezdete előtt pár perccel viszont a rosszullét annyira felerősödött benne, hogy összesett. Az udvari orvos felsegítette és kivezette őt a teremből. Amikor Robert észrevette ezt, aggódva indult meg ő maga is az ajtó felé, de Henriette egy határozott mozdulattal a karja után nyúlt és visszahúzta.

- Ez nem csak az én napom, hanem a tiéd is. Neked is itt kell lenned - súgta a fülébe.

Babbie eközben a szobájában feküdt az orvossal az ágya mellett. Alaposan megvizsgálta az udvarhölgyet, majd így szólt:

- Lady Aurora, ön gyermeket vár.

Babbie nem tudta, hogy örülnie kellene-e ennek a váratlan meglepetésnek, vagy nem. Hirtelen eszébe jutott Henriette és a gyermeke akit a szíve alatt hord. Tudta, hogy a király őt törvényes utódjának fogja tekinteni, hiszen fogalma sincs róla, hogy nem tőle van. Ezzel a szemben az ő hasában növekedő csöppség -kétség sem fér hozzá - Robert gyermeke, mégsem veheti a nevére. Erre a gondolatra elfogta a sírás. Siratta magát, a gyermekét és a királlyal való megismerkedés előtti életét.

- Kérem nyugodjon meg! - kezdte nyugtató hangon az orvos. - Lady Aurora, árulja el nekem, folytatott valakivel szexuális kapcsolatot Őfelségén kívül?

- Nem - suttogta Babbie könnyezve.

- Az ön döntése, hogy elmondja-e ezt a hírt a királynak, de ha elfogad egy jó tanácsot...

- Bármilyen tanácsot szívesen fogadok - válaszolt a lány még mindig sírva. - Hiszen annyira tanácstalan vagyok!

- Figyeljen rám - kezdett bele az orvos. - Ismerek egy szülésznőt aki... hogyan is fogalmazzak... segít megszabadulni ettől a tehertől.

- Megölné a gyermekem? - ugrott fel Babbie, akiben időközben felébredtek az anyai ösztönök.

- Talán jobb lenne ez önnek és a gyermekének is. Biztosan nem akarja, hogy fattyúként nőljön fel, vagy valami ennél is rosszabb történjen vele.

- Nem, a király nem akarna ártani neki, hiszen a saját vére!

- Talán ő nem. De mi a helyzet Henriette királynővel?

Pontosan ebben a pillanatban szólaltak meg a trombiták, amik az jelezték, hogy a szertartásnak vége és a francia hercegnő hivatalosan is Anglia királynője lett.

- És ez a beavatkozás mennyire veszélyes? - kérdezte Babbie. Bár nem akart a saját gyermekének a gyilkosa lenne, mégis minden lehetőséget alaposan meg kellett fontolnia.

- Nem veszélytelen, de az esetek nagyobb részében nem történik tragédia.

Babbie idegesen bólintott. Tudta, hogy a király és a királynő most végigkocsikáznak a fővároson, hogy minden alattvalójuk megcsodálhassa őket. Elhatározta, hogy amikor visszatérnek elkezd puhatolózni Robertnél, hogy mit szólna, ha gyermeket szülne neki. Egy kicsit még haragudott ugyan a múltkori balul sikerült együttlét miatt, de ez a váratlan fordulat teljesen más színben tűntetett fel előtte mindent. Tudta, hogy most kedvesnek és elnézőnek kell lennie, nem csak saját maga, hanem a gyermek érdekében is.

Nem kellett olyan sokáig várnia, hiszen a férfi perceken belül besietett a szobájába.

- Mondd, kedvesem, minden rendben van?

- Minden a legnagyobb rendben van - mosolygott rá Babbie.

- Hála Istennek! - ült le megkönnyebülve az ágy szélére. - Annyira aggódtam, hogy lemondtam a körutat. Henriette egyedül kocsikázik végig a városon.

- Nincs teljesen egyedül. Hiszen ott van vele a gyermeketek.

Robert felnevetett és megfogta a lány kezét.

- Oh, angyalom, annyira irigy vagyok Henriette királynőre, amiért a te fiadat vagy lányodat hordhatja a szíve alatt! - célozgatott ügyetlenül.

- Bizonyára egyszer te is anyai örömök elé nézel majd - nyugtatta meg a király.

- Bárcsak te lehetnél az a férfi, akinek gyermeket szülök! - sóhajtott fel.

- Hidd el, én is nagyon boldog lennék. Bár attól tartok, nem vehetném a kicsit a nevemre.

- Miért ne tehetnéd? Hiszen ugyanúgy a te véred, mint a Henriettetől születendő gyermeked.

- A közös gyermekünk törvenytelen lenne, ezzel te is tisztában vagy.

- Te vagy a király! Miért ne vehetnéd a nevedre?

- Aurora! Miért kérdezgetsz erről ennyit? Csak nem gyermket vársz?

- Ugyan mit számít? - fakadt ki Babbie, majd sírásban tört ki. Robert megzavarodva simogatta a fejét. Szerette volna megnyugtatni, de ő maga is félt. Fogalma sem volt róla, hogy mit kellene tennie ebben a helyzetben.