A U R O R A || A király szeretője [16+]

8. - K I I S M E R H E T E T L E N

Pár órával később a király magához hívatta Babbiet. A lány kezdetben nem szeretett volna megjelenni nála, de végül belátta, hogy nem halogathatja a végtelenségig a találkozást. Idegegesen toporgott Robert hálószobája közepén, pár méterre az ágytól.

- Tudom, hogy miért hívatott ide, de most nem fog menni - kezdett bele kissé remegő hangon.

- Ugye nincs semmi baj, kedvesem? - kérdezte Robert. Leült az ágy szélére, majd finoman megpaskolta a combjait és Babbie felé intett. A lány először óvatosan megrázta a fejét, de a király újra megismételte a mozdulatot. Végül megadta magát és gyengéden beleült a férfi ölébe.

- Bánt valami, Aurora? - suttogta, miközben a nyakát hintette be forró csókokkal.

- Ami azt illeti felség, úgy érzem, hogy amit teszünk az nem helyes - válaszolt a lány. Finoman elhúzódott a királytól, aki erőszakosan az ölében tartotta és egyre durvábban csókolgatta, ahol csak érte.

- Ezt már egyszer elmondtam neked. Ebben az országban az a helyes, amit én annak látok.

- De én nem szeretném ezt tovább csinálni - fakadt ki. - Rossz embernek érzem magam. Bűnösnek.

- Nem vagy az, Aurora. Te csak a kötelességedet teszed. Nincs ebben semmi rossz.

Babbie érezte, hogy Robert férfiassága keményedik és ennek hatására ő is egyre jobban vágyott rá, de próbált erős maradni. Folyamatosan Henriettere és a gyermekére gondolt.

- Kérem, ne nehezítse meg - mondta, majd tett egy kétségbeesett kísérletet a szbadulásra, de a király túl erősen szorította magához.

- Itt maradsz - jelentette ki. Elkezdte simogatni Babbie teljes testét, majd csókot lehelt az ajkára. A lány megzavarodva viszonozta, de a bűntudatot nem tudta kizárni a szívéből. Robert kezei már a ruhája alatt voltak és a melleivel játszottak. Úgy érezte, hogy az az egyetlen lehetősége, ha megadja magát. Amint a király észrevette, hogy már Babbie is vevő rá, türelmetlenül ráncigálta le róla a ruhát. Az udvarhölgy hevesen tépte le a férfi nadrágját és huncut mosollyal az arcán a szoba másik végébe hajította azt.

- A fenébe, én is akarom- lihegte a lány, majd lefeküdt az ágyra. Már semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy perceken belül újra magában érezheti Robertet. A király is lefeküdt mellé, de nem tett semmit. Babbie meghökkenve nézett rá.

- Azt akarom, hogy megint azt csináld, amit a múltkor.

A lány óvatosan felült és magába helyezte Robert férfiasságát, aki ezt egy elégedett, mély hörgéssel jutalmazta. Babbie egyre gyorsabban mozgott, de hamarosan újra elfogta a kellemetlen érzés és csak hébe-hóba nézett a király szemébe. Nem tudta végig rajta tartani a tekintetét, különben elfogta a bűntudat. Megint eszébe jutott, hogy Henriette hercegnő talán ebben a pillanatban is a szobájában ül és sír. Ezután már képtelen volt élvezni az együttlétet és a mozgása is teljesen gépiessé vált. Miután megérezte, hogy a király átlépett a gyönyör kapuján, idegesen felállt és a ruhája felé csoszogott.

- Elárulnád kérlek, hogy mi a bajod? - fordult felé a király kissé agresszívan.

- Nem.

- Aurora! Parancsolom, hogy mondd el, mi a fene ütött beléd!

- Tényleg tudni szeretné? Az, hogy önnek menyasszonya van, aki egy igazán jó ember. Ő nem ezt érdemli. Szeretnie kellene, vagy legalább megpróbálni nyitott szívvel közeledni hozzá. Nagyon bántja, hogy olyan közömbös volt vele a fogadáson. Nem ez a szokás, ön is tudja. Érdeklődnie kellett volna, bevezetnie az étkezőbe...

- Ne mondd meg nekem, hogy mit kellett volna tennem! - vágott a közbe a király mérgesen.

- Bocsásson meg, felség - vetette oda Babbie dacosan, majd az ajtó felé indult.

- Tényleg ennyire jó embernek gondolod Henriettet? - kérdezte hirtelen. Babbie megtorpant, majd Robert felé fordult.

- Igen. Ő az egyik legcsodálatosabb nő, akit ismerek és azt szeretném, hogy boldog legyen, hiszen megérdemli.

- Ha valóban ennyire fontos neked Henriette boldogsága, akkor nem ártana, ha úgy viselkednél, hogy ne kelljen keresztbe tennem neki. Gondolom nem beszéltél neki a mi kis kapcsolatunkról.

- Természetesen nem, hiszen ma véget akartam vetni neki.

- Akkor elmondom, hogy mit lesz - kezdett bele a király izgatottan. - Elveszem Henriettet. Boldoggá teszem, elhalmozom ajándékokkal,  gyermeket adok neki és természetesen titokban tartom előtte azt, hogy együtt vagyunk. Cserébe te akkor jössz hozzám, amikor csak akarom és azt teszed velem, amihez éppen kedvem támad.

Babbie egy perc gondolkodás nélkül, idegességtől remegő hangon vágta rá.

- Ahogy óhajtja, felség.

Tudta, hogy felesleges lenne alkudoznia. Már rájött, hogy úgy is az fog történni, amit az uralkodó a fejébe vesz.

- Kiismerhetetlen nő vagy, tudod kedvesem? Azt hittem megint tiltakozni fogsz. Akármilyen furcsa is, ez nagyon tetszik nekem. Bár a mai teljesítményed nem volt a legjobb, most távozhatsz. Üzend meg Henriettenek, hogy szetetném, ha holnap velem reggelizne.

Babbie engedelmesen meghajolt, majd a hercegnő szobája felé vette az irányt. Szörnyen ideges volt és haragudott a királyra. Azt hitte, hogy Robert tényleg szereti, de miután megfenyegette rájött, hogy egy uralkodó nem képes őszinte érzéseket táplálni senki iránt sem.