Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

5.

Luna

Egy kicsit megszeppenve fordultam vissza az ajtótól, és végleg megértettem mi is történt velem az elmúlt pár órában.

Harry Styles-nál fogok aludni, és utánna a One Direction-nel fogok talizgatni! Ez nagyon sok. De felfogom, hogy nem kaphatok most fangörcsöt, és elkezdek a konyha felé menni.

-Hova mész? - kérdezi értetlenkedve Hazza.

-Csak, gondoltam elmosogatok, ha már úgy is itt fogok aludni. És legalább ennyivel viszonozni tudom, azt hogy nem hagytál kint az esőbe. Nagyon köszönöm. - küldök felé egy mosolyt és megengedem a vizet mosogatáshoz.

- Ugye tudod, hogy nem kell elmosogatnod?? - néz rám szerintem hülye fejet vágva. - Ott a mosogató gép is! - neveti el magát.

- Hidd el Styles, nem vagyok vak! De én jobban szeretek így mosogatni. Meg amúgy sincs annyi, mint nálunk szokott lenni otthon... - az otthon szót már csak suttogom, es elnyelem. Nem szeretek a szüleimről beszélni. De eddog nem is volt kivel.

- Mi a bajod a szüleiddel? -kérdezi, miközben hejet foglal egy bárszéken mögöttem.

Mivel nem látja az arvom, így elengedem azt a könycseppet ami már egy ideje zavar engem. Lassan a sós folyadék legördül az * amit sok masik követ míg nem zokogásban török ki. A vizes kezemmel nem törődve, a mosogató előtt térdre rogyok és sírok.

Harry felpattan ülő helyzetből és mellém guggol.
Elkezdi símogatni a hatamat.

- Cshhhh... Sajnalom. Nem tudtam.... Nem tudtam hogy ez téged ennyire megvisel...- próbál bocsánatot kerni, de ő sem tudja mit mondjon. Én persze nem hibáztatom, és nem is haragszom rá.- Nyugodj meg. Itt vagyok- húz karjával közel magához, es von egy meleg ölelésbe.- Nyugodj meg. Semmi baj. Itt vagyok veled. Vigyazok rád, barmi történjen.

Barmennyire is azt hittem ez nem fog sikerülni, vegül csak megnyugodtam.

Harrya feláll mellölem es a kezemet fogva felsegít a földről.

- Megnyugodtál? - kerdezi mély regedtes hangon.

- Azt hiszem. - törlöm meg a szemem.

- Gyere menjünk aludni. Szerintem mara már elég fáradt vagy. - próbál meg az emelet felé invitálni.

- Nem. Még ne. El szeretném mondani! - celzok ezzel arra hogy elmondom miert is vagyok itt. - Tudnod kell. Benned megbízok.

Harry arcán látom a ledöbbenést, hogy nem szított rá hogy ezek után megtudja a történetemet.

Aprót bólint és elindulunk a nappaliba. Ott leülünk a kanapéra és bele kezdek.

- Az egesz ott kezdődött amikor elvégeztem a 8.-at. A szüleim nem tudtak dönteni hogy hova menjek tovább, így nem jelöltünk be egy középsulit sem. Nem voltam rossz tanuló, de kitünő sem. Igy a ballagás után, mindenki ment Gólya táborba, meg az új osztálytársaival bandázni, én meg munkát kerestem. Először egy lovardában dolgoztam egy teljes évet. Így egy fél ev mulva elköltöztem anyáéktól es beköltöztem egy albárletbe. Amit csak egy évig kellet fizetni, mert a tulaj jó barátom volt igy nekem adta, es azt modta ha nem kell szoljak neki ő vissza veszi. A lovarda sajnos megszűnt így utanna 3 hónapig egy pékszégben dolgoztam. - erre elmosolyodok, mert mint jó fan tudom Harry is ott dolgozott.

- Az jó munka- húzza gyerekes mosolyra a száját, mintha valami csokiról beszélnénk amit mind ketten ismerünk.- Kérlek, folytasd!

- Utánna egy ujságnál dolgoztam íróként, meg hírszezőkent. Na meg volt olyan hogy en meg még négy gyerek vittük ki egédz Sopronba az ujságot.
E közbe mindig próbaltam sulit találni magamnak, de anyuméknak egyik sem volt, jó. Apukám addig is ivoltt, es ez ettől még jobban kialakult nála. Egyik este, azt hiszem ket hete, apa meglátogatott este... és...- nem bírtam kimondani. A szőr is felállt a hátamon, mikor visszagondolok rá. Arcomat megint a sós könnyek kezdték ostromolni.

-Shhhh. Ne sírj. Kerlek! Nem birom nezni ha sírsz. Ha nem akarod ne mond el. Nem erőltetlek. - simítja végig a vállam Hazz.

- De.. El-elmondom. Me-mert eddig cs-csak neked mondtam meg el. És b-benned megbízok. -küldök felé egy gyenge mosolyt. Ő erre magához ölel.

- Akkor este mikor meglátogatott, is reszeg volt. Nem, nem tudott tisztán gondolkodni- próbálom magam, mindig ezzel győzködni- nem akart bántani! Tudom! De... de megtette... bántott. Nemcsak testileg de lelkileg is összetörtem. -a könnyek megallas nélkül ostromolják az arcom, szegény Harry nem győzi törölgetni.

-Mit csinált veled? -kerdezi elhaló hangon.

Összeszorítom a szemem.

- Luna... ugye  nem?? - értem a célzást. De nem bírok meszolalni. - Luna bocsi hogy megkérdezem, de ugye még szűz vagy? - kérdezi, és hallatszik, hogy fél a válsztól.

Én erre nagy levegőt veszek, kigújom majd hátatforditok Hazza-nak. Felhúzom a pólómat a hátamon és megmutatom neki a varakkal és hegekkel borított hátamat.

- Igen... szűz vagyok. Nem erőszakolt meg... szerencsére. De... ezt tette. - es mire ezt elmondtam amit csak lassna tudtam, leengdtem a pólót és visszafordultam Harry felé.

Harry szemében könnyek gyültek. Egy könnycsepp végiggörgült az arcán. Gyorsan letöröltem.

- Én annyira sajnálom Luna. Nem is sejtettem.. - elhaló hangja mégjobban összeszorítja szívem.

- Ne sajnáld! Nem te csinaltad. Nem tudod már visszacsinálni. - átkarolom anyaká és vállába temetem arcom. Amit ő is megtesz. Kezét a derekamon pihenteti.

- Igy erről senkinek nem beszeltem még. Senki nem tud errol. -válok el tőle. - Aztán negy napja megelégeltem ezt az egészet és ideköltöztem. A többit meg már tudod.

Harry bólint és elmosolyodik. Feláll es felém nyújtja a kezét.

- Hercegnő!- elfogadom, es felállok. - menjünk aludni.

Bólogatok es elindulunk fefelé. Mar szinte nem is látok semmit, mert mindjárt elalszok. Harry bevisz egy szobába, a nagy franciágyra lefektet, és mellém fekszik. Nincs erőm ellenkezni, így csak bejjeb bújok a takaróba, és Hazza felé fordulok. Fejemet ráteszem a vállára és elnyom az álom.