Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

26.

A buli után emlékszem mindenki gyalog ment haza, kisebb nagyobb csoportokban. Én Harry-vel mentem. Louis valakit összeszedett. Liam Sophie-val ment haza, de hazakísérték egy haverjukat is. Niall és Kally együtt mentek.

Többre nem is nagyok emlékszem, csak arra, hogy, hál' istennek, senki nem kocsival ment, legalább is a mi bandánkból. Most éppen Hazza alvó nyugodt arcát figyelem. A szempillái meg-meg rebegnek, néha mormol valamit az orra alatt. Ezt elkönyveltem magamnak, hogy nagyon aranyos. A bal kezével a derekamnál tart. Már nem olyan szorosan. Felém van fordulva és a száján apró rés tátong. Egy perc múlva viszont megremeg, mint egy éppen felzokogó kisgyerek, majd vergődni és izzadni kezd.

Hirtelen pattanok fel ülő helyzetbe, majd megfogom a két vállánál és rángatni kezdem.

-Haz! Hazza! Kérlek kelj fel! - próbálkozásomat motyogás követi, amit szín tisztán ki lehet venni.

-Ne kérlek! Nem bántsd! - ahogy ezeket kimondja a csukott szemén át kicsordulnak könnycseppjei.

-Harry, ez csak egy rossz álom, kérlek, mindjárt jobb lesz, csak kelj fel. - közelebb hajolok hozzá, majd egy lágy csókot lehelek a szájára. Pár másodperc múlva megérzem az egyik kezét derekamon, míg másikat arcomon majd csókját.

Amint elválnak ajkaink felnyitja szemeit és remegő ajkai közöl megkönnyebbült sóhajt kiengedve magához szorít, mintha bármelyik másodpercben eltűnhetnék -Mi-minden rendben. Csak egy rossz álom volt, semmi több. - fedetlen mellkasára kezdek apró köröket rajzolni. Majd meghallom hogy lélegzete lelassul és egyenletessé válik. Kicsit eltolom magam tőle, megnézem hogy elaludt-e. De nem Piros, véreres szemeivel engem pásztáz. -Mit álmodtál? - nem tudom, hogy ez jó ötlet -e, de mindenesetre szeretném ha elmondaná.

- Megint azt álmodtam, hogy nem érek oda időben... -összeszorítja szemeit és nagy levegőt vesz. - De ez sokkal másabb volt.... volt egy... egy fal... Egy láthatatlan fal aminek a túloldalán figyeltem... Sehogy sem tudtam kiszabadulni onnan... Könyörögtem, kiabáltam... De semmi. Szinte első sorból néztem végig a történéseket... - szemeiben megint megjelennek a sós könnyek

- Semmi baj, nem történt meg... Jól vagyok. Megmentettél. Ne gondolj arra, én sem teszem, nekem is nehéz kitörölni a fejemből, de megpróbálom. - felülök mellé és előre hajolva megsimítom arcát.

-Szeretlek. -fejével közelebb nyomja arcát kezemhez, majd kezét enyémre vezeti oda tolja szájához és megcsókolja. - Mindennél jobban.

-Én is Szeretlek Harry! -ráborulok testére és a nyakába temetem arcom. -Mindennél jobban -Aludj még egy kicsit, vigyázok rád. - simogatni kezdem fedetlen oldalát és egy dallamot dúdolni. Nem látom, de tisztán érzem, hogy elmosolyodik, majd mindkettő kezével átkarol és pár perc múlva már alszik is.

Egy jó tíz perc múlva én is követem.

------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel, sokkal hamarabb felkelem min Harry. Kimásztam mellőle és elindultam a fürdőbe. rendbe szedtem magam, majd siettem a konyhába, reggelit csinálni, meg keresni valami fájdalomcsillapítót.

Mikor csináltam kettő nagy szendvicset akkor, az egyiket megettem, a másikat meg tálcára pakoltam, narancslével és a gyógyszerrel.

Hazza még békésen aludt mikor kinyitottam az ajtót. A tálcát az éjjeli szekrényre raktam, és kihúztam a sötétítő függönyt.

Odamentem alvó barátomhoz és leültem az ágy szélére.

- Jó reggelt! Hasadra süt a nap. - karját kezdem el simogatni.

Fordul egyet és fejére húzza a takarót.

- Aludni akarok, hagyj aludni anyaaa.... - morgolódik, mire én kuncogni tudok csak.

- Nem Anne vagyok. - nyomok egy lágy csókot tarkójára. - És hoztam neked reggelit.

- Fáj a fejem... - nyafog tovább mint egy öt éves.

- Hoztam gyógyszert. - kezembe veszem a pirulát és a narancslevet. - Tessék.

Harry nagy nehezen felül, megdörzsöli a szemét és elveszi tőlem a fájdalomcsillapítót.

- Köszi manó - vissza adja és én odaadom neki a szendvicset.

- Azt hiszem sietned kell, mert fél kilenc és tizenegykor mondtad hogy kell menned a stúdióba.

- Ú basszus tényleg! Jó hogy mondod. - lerakja a kaját, és rohan a fürdőbe egy szál alsóban.

Jót röhögök tettén, és leviszem a narancslevet. Hagyom, hogy a szenyát hagy egye majd még meg.

Mire Harry lejön, kezében a félig megevett szendviccsel, már 9 óra.

- Kész vagy? Menni kell! Még be kell ugrani a srácokért! - teli szájjal hadarja és rohangál össze vissza.

- Egy perc és megiszom a teám. De te nem vagy még kész. - megiszom az utolsó kortyot is és - a még mindig - rohangáló Hazza elé állok. - Nyugodt meg! Vegyél két nagy levegőt, és fújd ki.

Megteszi, majd nyom egy puszit a homlokomra.

Egy röpke tíz perc alatt elkészül, majd indulunk elsőnek Niall ért.

------------------------------------------------------

A négy srác nagyon jó kedvében van. Nem is értem. Mindegyik úgy mosolyog mint a tejbe tök.

10:50-re érünk a stúdióba, ahol már Paul vár minket.

- Sziasztok! Szia Luna, hogy vagy? - odajön hozzám és megölel.

- Szia igen jól vagyok. - viszonozom ölelését.

- Akkor jó. Na de most! - néz a fiúkra. - Meg szeretném mutatni, az elkészült videó klippeket.

Ránézek a fiúkra akik szintén örülnek ennek, majd leülünk és Paul a nagy monitoron beindítja az első dalt.

Az első a Live While We're Young volt.

A második a Kiss You.

A harmadik pedig a Little Things volt, az ahol én is ott voltam. Amikor megnevettettem Hazza-t. (persze engem kivágtak a videóból)

Mikor vége volt. Megöleltem a srácokat, és gratuláltam nekik a jól sikerült albumhoz, és a még jobban sikerölt klippekhez.

Hazaérve kicsit késve megebédeltünk, és romantikus filmezésbe kezdtünk.

Nagyon sajnálom, hogy eddig kellett várnotok. Remélem a következőt gyorsan tudom hozni. Kérlek hagyj nyomot ha itt jártál és tetszett amit olvastál. És tudom, hogy idő sorrendbe nem vagyok jó, mert már a Perfect-et énekelte Harry Lunának, és hogy még csak most adták ki a Take Me Home albumot. De na.... remélem senkinek sem jelent gondot... Ebben a könyvben kicsit megkavartam ezt, de tényleg remélem hogy nem baj...

Üdv: Lili