Szerencsés véletlen /BEFEJEZETT/

23.

Harry

------------Mikor Luna elindul a stúdióból...------------

- Szeretlek Manó. - kimondtam utólsó mondatom, és már el is ment.

Paul-lal átmentünk egy másik irodába, és megbeszéltük a turné fintosabb részeit. (Álltalában így szoktuk. Este 11 fele kell megbeszélni, de addigra a fele csapatnak már nem jó, így egy embernek elmondják a dolgokat utánna az elmondja a többieknek. Most rajtam volt a sor.)  Paul elmondott mindent amit tudni kell.

Ezt jobbik esetben szépen és könnyen megjegyzem, ha nem akkor nem jönnék ki jól, hogy Hazza már megint nem figyel.

Már egy fél órája beszél, beszél és csak beszél. Hirtelen megcsörren a telefonom, jelezve hogy üzenetem érkezett.

Megnézem és látom hogy Luna üzent.

"Szia Harry. Úgy gondoltam rövidítek. Befordulok a rövidebb útra, ha jönnél értem, akkor akka gyere pls. XoXo-Luna"

Sajnos válaszolni nem tudtam, mert a telefonom kikapcsolt. Paulnak szólta hogy mi a helyzet, és hogy el kell mennem. Szerencsére megértette.

Beszálltam a kocsimba és beindírtottam, vagyis csak próbáltam... a kocsi épp akkor adta fel, nem lehetett elindítani.

Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a járműből és rohanni kezdtem.
Lunának nem meséltem, hogy az az út éjszaka nem biztonságos. Sok rászeg ember és drogos megfordul ott. Nagyon sok lányt erőszakoltam már meg úgy hogy arra ment este.

Ezekkel a gondolatokkal még jobban futásra késztettem magam, így egy fél óra múlva már az elágazásba voltam.

Eszeveszettül rohantam, egy tíz perc múlva lelassírtottam. A földön megláttam Luna kék hátizsákját. Tudtam, hogy ez nem jelent semmi jót. Benéztem a sikáorba és szörnyülködve láttam, hogy a barátnőm ott fekszik kikötözve a hudeg kövön, míg egy férfi felé mászik és folytogatni kezdi.

Luna szemében láttam a félelmet. Gyorsan cselekedtem.

Teljes erőmből rohantam neki a férfinek és ezzel sikeresen lelökve Luna-ról.

A férfi fölé kerekedtem és ütöttem ahogy csak tudtam. A feje és az orra vérzett. Addig fpvertem amíg eszméletlen nem lett.

Mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem tud semmit tenni, odaszaladtam Luna-hoz.

- Hé! Manó, ébredj. Itt vagyok!- kezdtem paskolgatni az arcát. - Francba!- szitkozódtam, mikor láttam higy ennek már semmi értelme.

Eloldoztam a köteleket a karja és a lába körül, majd a szájából is kivettem. Felhúztam a nadrágját és a pólóját is megifpgazítottam. Egy perc alatta visszafutottam a táskájáért és hívtam a mentőt, majd a rendőrséget. A rendőrök előbb érkeztek, kikérdeztek, de hamar lezártam annyival, mennem kell mert megjöttek a mentősök. A pasast elvitték, én meg a mentőautóba szálltam be Luna mellé.

Egesz úton fogtam a kezét és közben telefonáltam Louis-nak és a srácoknak.
Azt mondták egy fél óra és a kórházban lesznek. Mi közben már meg érkeztünk.

Lunát hordágyon bevitték az épületbe, míg en utánnuk rohangáltam.

Annyit tudtam meg hogy stabil az állapota és hogy valószínűleg pánikrohama volt.

Mikor mpetolták egy kórterembe, egy orvos ment be hozzá. Én kintről figyeltem. Közben megjöttek Louis-ék is.

- Mitörtén haver? Jól van?- kezdett kérdezősködni azonnal Lou.

- Azt mondják lehet pánikrohama volt. Megtámadta egy férfi a rövidítő uton.- Louis jól tudja milyen az az út.

Eltelt egy óra és mindent elmeséltem a fiúknak. Közben kijött az orvos, azt mondta barmikor felébredhet. Nincs semmi baja, és hogy pár pofonon kívül semmi nem történt.

Már egy fél órája bent ülök a kórteremben közvetlenül az agya mellet a kezét szorongatva. A srácok már elmentek, amint megtudták jól van es hogy fel fog ébredni.

- Ne aggódj Manó, minden rendben van. Már nem fognak bántani, nem engedem. Nagyon s..sa..- elcsukklott a hangom és próbáltam visszatérni és nem sírni. - Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem veled ott. Sosem vagyok ott mikor kelletnék. Ez az egész az én hibám...

- Ne beszélj hülyeségeket...- hallok meg egy gyenge angyali hangot. És mikor szerelmem felé fordírptom a tekintetem, meglátom azt a gyönyörű kék szempárt.

Bocsi hogy ilyen ritkán hozok részt, es azért is bocsi, hogy ilydn rövidek, de na. Igyekszemnhosszabakat írni. Sok sok puszi!